Új pályacsúcs a rekordmezőnnyel teljesített Ultrabalatonon, a Telex csapata is körbeért
2023. május 8. – 14:03
Rekordsok indulóval zajlott a hét végén az év legnépszerűbb magyar ultrafutóversenye, a XVII. NN Ultrabalaton, ahol újból megdőlt a pályacsúcs egyéniben. A Telex harmadszor vett részt 13 fős váltóval a csapatversenyben, és tavalyi eredményünkön javítva értünk körbe.
Az összes kategóriát, az egyénit, a kis- és nagycsapatos váltókat nézve összesen 22 ezren álltak rajthoz a hétvége során a 211 km-es távon. A futók Balatonfüredről indultak és a tavat megkerülve oda is érkeztek vissza.
Az egyéniben és 2-4 fős váltóban indulók pénteken rajtoltak. Mihalik Norbert végül 16 óra 27 perc 54 másodperc alatt ért célba, amivel hat és fél perccel javította meg Bódis Tamás 2022-es rekordját. A nőknél Maráz Zsuzsanna nyert 21:20:06 órás eredménnyel, ezzel ötödször nyerte meg a női kategóriát az Ultrabalatonon.
A Telex csapata az 5-13 fős csapatversenyben rajtolt el szombaton délután. Tavaly 20 óra 50 perc 46 másodperc alatt teljesítettük a távot, ezúttal a rutinos csapattagok mellett több újonccal is felálló váltónk az időnkön javítva, 20 óra 33 perc 23 másodperc alatt érkezett vissza vasárnap délben Balatonfüredre.
A kialvatlanság most is megvolt, de az Iván András csapatkapitány által lemenedzselt váltásaink flottul mentek, és még az esőt is nagyrészt sikerült megúszni. Viszont volt egy olyan pont, ahol egy váratlan és elhúzódó logisztikai kihívás miatt a beérkező futónknak, Merényi Grafitember Dánielnek a váltás után várnia kellett – ő végül egy régi ismerősével összefutva, stoppal ért vissza a közeli táborunkba.
A leghosszabb szakaszt egyben már szokásosan Rácz Attila olvasószerkesztőnk vállalta, aki rendszeresen fut maratonokat is, most 26,8 km-t vállalt, ráadásul hajnalban. Összességében viszont Fehér János vitte a legtöbb távot, ő a 22,6 km-es fő távja mellé vállalt egy 6 km-es másodikat is. A hosszabb távokat vállaló futóink mellett többen is most próbálkoztak meg először az Ultrabalatonnal, ahol az előző munkahelyünket is nézve már kilencedik alkalommal teljesítette a Balaton körüli kört a váltónk – az ő beszámolóik következnek most.
Nagy Nikoletta hajnalban, Siófok és Balatonvilágos között futott. „Az Ultrabalaton egy kicsit más, mint a többi futóverseny, amin eddig voltam – nem az a típusú tömegrendezvény, amikor az embert az motiválja vagy demotiválja, hogy ezrek futnak vele együtt, és előz, vagy őt előzik. Emberek között, de mégis egyedül futottam, ami szerintem a tökéletes egyvelege a versenyérzésnek, meg a befelé fordulós futásnak, nagyon élveztem. Hiába kerülgettem ki néhány embert, itt nem lehet tudni, hogy éppen ki hányadik kilométerénél tart: hiába örültem például, hogy megelőztem valakit, amikor utána azt hallottam hátulról a kísérő biciklisétől, hogy mindjárt a negyvenedik kilométernél tart, én meg csak 15-öt futottam, és annak is csak az ötödik kilométerénél jártam” – mondta.
„Ami még nagyon tetszett az egészben, az a nagy táv és a váltó miatti speciális helyzet: sofőrnek beugró kollégák hozzák-viszik a futókat, van, aki az éjszaka közepén fut, van, aki esőben, van, akinek a szálláshoz képest legmesszebbi váltópontra kell eljutnia hajnalban (nekem). Az egész kicsit még akkor is túlmutat a hagyományos, kényelmesebb futóversenyeken, ha személyenként nem is olyan nagy a táv, amit le kell küzdeni. Én nagyon élveztem, jövőre is biztos jövök, ráadásul az élmény meghozta a kedvemet ahhoz, hogy megpróbáljak egy félmaratont még idén.”
Nikolettával ellentétben, aki már tavaly év vége óta készült a váltó leendő tagjaként, Nagy Bálint a versenyhez sokkal közelebb került be a végső telexes csapatba, és futott Balatongyörök és Keszthely között. „Szoktál futni? Szoktam. Mennyit? Nem sokat, öt kilométert. És szerinted tudsz tízet is? Hát, elképzelhető. Jó, akkor próbáld meg. Sikerült? Sikerült! – nagyjából így kerültem be a Telex ultrabalatonos csapatába egy ebédszünet alatt, bő egy hónappal a verseny előtt. A következő pillanatban már az autóban ültünk, szombat este negyed tízkor a váltópont felé kocsikázva” – mondta.
„A balatongyöröki váltóponton megérkezett Világi Máté, akinek szinte letéptem a fejéről a fejlámpáját, majd olyan gyorsan eltűntem a sötétben, hogy még percekig kerestek a váltóponton. Innentől igazából csak arra emlékszem, hogy megyek, és folyton azt mondom magamnak, hogy majd a következő kerek kilométernél lassítok, pihenek, aztán jött a következő és a következő, és végül nem pihentem egy pillanatot sem. Arra az egy órára teljesen kikapcsoltam. Egész egyszerűen élveztem az egészet. Az egymásnak hajrázó versenyzőket, a partvonalról szurkoló csapatokat, a vonatvezetőt, aki kürttel biztatott, és a futót, illetve biciklis kísérőjét, akik néhány percre befogadtak maguk közé – míg végül le nem előztem őket. Az egészet igazán szórakoztatóvá pedig a közösség teszi: a logisztika, a hirtelen felmerülő problémák megoldása és maga a csapat, a csapatmunka.”
Az említett Világi Máté Szigligettől futott élete első futóversenyén, amin nem is tudta előzetesen, mire számítson, hiszen korábban futókörön edzett. Ráadásul Bálinthoz hasonlóan ő is a versenyhez közelebb került be a csapatba, így nem több hónapos felkészüléssel, de annál lelkesebben indult neki a versenynek.
„Tök jó volt, hogy nem egy kétkilométeres futókörön kellett körözni, hanem folyamatosan csak haladtam előre. Bár mivel este futottam, a tájból semmit nem láttam, csak amit a fejlámpa fénye bevilágított: a bicikliutat feltúró fák gyökereit, az eső után előmászó, sok esetben már széttaposott meztelen csigákat és az úton szembe jövő autók reflektorát. Ahhoz mondjuk nem kellett a fejlámpa. Kicsit több volt az emelkedő, mint amihez szokva vagyok, úgyhogy nem sikerült úgy, ahogy terveztem, de lehet, hogy jövőre is nekifutok, valamivel több felkészüléssel.”
Cseke Balázs szintén a csapat újonc tagjaként, Zánka és Ábrahámhegy között vágott neki a szakaszának. „Évek óta kacérkodtam az UB-val, jó bulinak tűnt a sztorik alapján. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem szeretek futni. Idén mégis bevállaltam 14 km-t valami furcsa meggondolásból. Kb. egy hónapja kezdtem el készülni, de pár nappal a futás előtt még nem voltam benne biztos, hogy sikerül is teljesíteni a vállalt távot, és hogy egyáltalán jó ötlet volt-e belevágni. Zánkától Ábrahámhegyig futottam, voltak benne nehezebb részek és holtpontok, de valahol Balatonrendesnél már tudtam, hogy meglesz.
Az emelkedők, dimbes-dombosabb részek és végeláthatatlan egyenesek után egyszer csak megláttam a váltóponton Grafitembert. Talán szerencse, hogy futás közben fogalmam sem volt, mennyi van még hátra, a random utcai szurkolók mindig továbblendítettek a holtpontokon. A kedvenc szurkolóm egy bácsi volt, aki Révfülöpön füvet nyírt a telkén, és minden elhaladó futónak kikiabált, hogy hajrá. A futáshoz továbbra se kaptam kedvet, rendszeresen nem fogok lejárni, de az UB-ra jövőre is biztosan megyek.”
A korábbi évekhez hasonlóan idén is szerveztek jótékonysági kampányt az Ultrabalaton keretében. A futók a chipjeik letéti díját visszaváltás helyett jótékony célra ajánlhatták fel, és ezen felül is adományozhattak. 6 182 500 forint gyűlt így össze, amit a BioTechUSA két különböző forrásból kiegészített, így a szervezők 2023-ban összesen 21,5 millió forintot ajánlottak fel jótékonysági célokra, egészségügyi intézményeknek.
