Gimis kora óta úgy zsákol, mint senki más, mégis csak most fedezte fel a világ

A fél világ tátott szájjal bámulta szombat este a szokásos éves zsákolóversenyt az NBA allstar hétvégéjének utolsó előtti napján. Ez egy totál ismeretlen, 24 éves kosarasnak köszönhető, akit Mac McClungnak hívnak, és a verseny előtt csak a legádázabb kosárfanatikusok ismerhették, hiszen kevesebb mint egy héttel előtte kapta meg az első rendes NBA-szerződését a Philadelphia 76erstől.

McClung berobbanása már tinédzser korában elkezdődött, de még mindig kérdéses, hogy a látványos zsákolásai és a friss győzelme ellenére képes-e befutni egy tisztességes pályafutást az NBA-ben, vagy megmarad ő is olyannak, mint sokan előtte: egy kivételes rugókkal és dinamikával megáldott sportoló, aki a siker kapujában bukik el.

A zsákolóbajnokság hagyományosan az All-Star-hétvége csúcspontja, talán még népszerűbb is, mint maga a mérkőzés a liga legjobbjai között. Ez azért is lehet, mert amíg a liga legjobbjai sérülésektől tartva inkább csak lötyögnek és labdázgatnak egymás ellen, a zsákolóversenyre rendszeresen kerülnek be olyan játékosok, akikre máskor nem esik rivaldafény. Az első ilyet még az NBA elődjének számító ABA szervezte 1976-ban, az ABA és az NBA összeolvadása után még tartottak egyet ’77-ben, aztán egészen 1984-ig nem volt erre példa az amerikai profi kosárlabdában.

A zsákolóverseny rangjában közrejátszik, hogy egészen a 90-es évek végéig a legnagyobb sztárok alapvetésként kezelték, hogy illik ezt is megnyerni a bajnoki gyűrűk, MVP-címek és más díjak mellett. Julius Erving, Dominique Wilkins, Spud Webb vagy Kobe Bryant is nyert már zsákolóversenyt, Michael Jordan kétszer egymás után, 1987-ben és 1988-ban. Aztán jött a 2000-es gála Oaklandben, ahol Vince Carter minden idők legjobb teljesítményével nyerte meg a versenyt.

Sokáig úgy tűnt, hogy ez volt a zsákolóversenyek csúcsa, amit már senki sem fog tudni felülmúlni, és ebben az is közrejátszott, hogy a kétezres évektől a sztárok is elmaradoztak a versenyről. A felkészülés egy ilyen megméretésre kifejezetten sérülésveszélyes, hiszen a játékosok olyan trükköket próbálgatnak és gyakorolnak, amelyek jókora veszélyt jelenthetnek a szezonjukra. Mindent elmond a színvonalról, hogy a mindössze 175 cm-es Nate Robinsonnak háromszor is sikerült megnyernie a versenyt 2006-ban, 2009-ben és 2010-ben is.

Sokan a 2010-es évektől várták a változást, helyette a szponzorációs elemek és a showmankedés került a középpontba. A brutális zsákolásokra képes Blake Griffin 2011-ben például egy autót átugorva nyert. Ekkorra a zsákolóversenyből teljesen eltűntek az aktuális szupersztárok, egyre gyakoribbá vált, hogy a nagy csapatok cserepadjáról vagy a tartalékok közül hívtak meg játékosokat. Nemcsak a sérülésveszély vagy az alacsony pénzdíjazás (LeBron James minek törje össze magát rongyos 100 ezer dollárért egy ilyenen, ha azt amúgy is megkeresi pár nap alatt?) miatt maradoztak el, hanem azért is, mert úgy tűnhetett, hogy szinte minden trükköt bemutattak már a 80-as évek óta, Vince Carter legendás teljesítményét pedig másfél évtizedig nem tudta senki überelni.

Ekkor jött 2015, és minden idők legjobb párharca a zsákolóversenyek történetében. Zach LaVine és Aaron Gordon sorra csinálta a tökéletes zsákolásokat, végül több hosszabbítás után LaVine nyert, de máig úgy emlékszik rá a szakma, mint a zsákolóversenyek csúcsára. LaVine és Gordon mutatta meg, hogy feltörekvő, még nem szupersztár státuszú játékosok is képesek magasabbra tenni a lécet. És olyan magasra tették, hogy egészen 2023 februárjáig megint csak a csalódásokról szólt minden zsákolóverseny az allstar gálákon.

Aztán megérkezett Mac McClung.

A jelenlegi lebonyolítás szerint négy játékos indul a versenyen, mindenki két-két trükköt mutathat be, amit az ötfős zsűri pontoz, a legmagasabb adható pont 50. Az első két kör után a két legjobb csap össze ismét két körben, és végül az nyer, aki magasabb pontszámot kapott a harmadik és negyedik körben.

McClung 20 pontszámból 19 alkalommal kapta meg a maximális 50-et, mindössze egyszer kapott 49-et, így nyerte meg a versenyt. Mindezt úgy, hogy a verseny történetében először McClungot nem is az NBA-ből, hanem a „tartalékbajnokságból”, vagyis a G-League-ből hívták meg. Aki ismerte McClung nevét, az ezen egyáltalán nem csodálkozott.

McClung első zsákolása már ránézésre sem volt semmi, hiszen egyszerre két embert ugrott át (egyikük a másik nyakában ült) úgy, hogy aztán a gyűrűnek háttal húzta be a labdát. A közönség és a játékosok már így is tomboltak a pálya szélén, de csak a visszajátszásnál esett le az embereknek, mennyire komplikált is volt a trükk: miután átugrott a két embert, és mielőtt behúzta volna a labdát, McClung még hozzá is érintette a palánkhoz.

A második talán nem volt ennyire látványos, de technikailag hasonlóan nagy kihívásnak tűnik: McClung először a levegőben fejéhez emeli a labdát, majd forgás közben leviszi egészen a csípőjéig, hogy aztán egy teljes 360-as forgás végén két kézzel, szemből, egészen hihetetlen súlypontemelkedéssel zúzza be a kosárba. A látvány úgy különösen hihetetlen, ha tudjuk, hogy McClung mindössze 188 cm magas, nála korábban csak négy alacsonyabb játékos nyert zsákolóbajnokságot – a 185 centis Dee Brown, a szintén 185 centis Donovan Mitchell, a 175 centis Nate Robinson és a 168 centis Spud Webb. Ez volt egyébként McClung egyetlen zsákolása, ahol nem kapott mindenkitől 10 pontot.

A harmadik zsákolás az előző kettő kombinációja volt. Átugrott egy embert, akinek a kezéből közben kikapta a labdát, amit le-fel, majd ismét le-fel mozgatott, hogy aztán háttal, ismét két kézzel húzza be a kosárba. Fontos kiemelni, hogy a kétkezes zsákolás sok szempontból nehezebb, mint az egykezes, mert magasabb ugrásra és tökéletes ritmusérzékre van hozzá szükség.

Szó se róla, Trey Murphy igyekezett tartani magát, de a negyedik zsákolásával McClung végleg eldöntötte a versenyt: a rákészülésnél felvette a középiskolai csapata mezét – erről majd bővebben kicsit később –, és 540 fokos fordulattal a levegőben húzta be a labdát ismét két kézzel, háttal a gyűrűnek. A leérkezés után McClung is érezte, hogy bizony ez ennyi volt, mindenkit lealázva megnyerte a 2023-as versenyt.

A közvetítés során látni lehetett, hogy a sztárokkal és celebekkel teli arénában Shaquille O’Nealtől Giannis Antetokounmpón át Jonathan Majors színészig mindenki hüledezve, elkerekedett szemmel nézte végig, ahogy egy – NBA-szinten – alacsony fehér gyerek olyanokat művel, amelyhez hasonlót nem igazán látott senki Vince Carter óta. Arról nem is beszélve, hogy Brent Barry 1996-os győzelme óta nem nyert fehér játékos zsákolóversenyt az NBA-ben. Nem véletlenül van tele most az internet Mac McClung nevével, és joggal merülhet fel a kérdés:

Ha valaki ilyenekre képes, akkor miért nem hallott róla még senki?

Matthew McClung (a Mac becenevet használja az anyakönyvezett keresztneve helyett) 1999 januárjában született, és a Virginia állambeli Gate Cityben nőtt fel. Családja szerint már kiskorától kezdve égett benne a tűz és a versenyszellem, szabályosan el kellett tiltani a családi edzőteremtől, mert mindenben versenyezni akart a rokonaival. Először az amerikai foci érdekelte, aztán hetedikben szeretett bele a kosárlabdába, és a helyi középiskola csapatában kezdett el játszani.

Különleges adottságaira hamar felfigyeltek, amikor másodikos gimnazistaként kezdett el zsákolni a középiskolai meccseken, 2016–2017 környékén pedig már úgy beszéltek róla, mint az egyik legnagyobb kosártehetségről az Egyesült Államokban. 2017-ben megdöntötte az iskolája 1984 óta álló rekordját, amikor 64 pontot szerzett egy amúgy elvesztett mérkőzésen. Egy évvel később megdöntötte Allen Iverson középiskolai rekordját Virginiában, amikor 20 meccsen 948 pontot szerzett. Iversonnak ehhez 25 mérkőzés kellett.

Meg is nyerték az állami bajnokságot, a döntőben 47 pontot szerzett, amivel egy másik NBA-legenda, J. J. Reddick rekordját döntötte meg. Az utolsó középiskolai szezonjában 1153 pontot szerzett, a gimnáziumi szezonjaiban pedig összesen 2801-et, mindkettő abszolút rekord Virginia állam sporttörténetében.

Még azelőtt, hogy egyáltalán felbukkant volna az egyetemi bajnokságban, minden idők legjobb fehér zsákolójaként kezdték emlegetni a neten. 2018-ban a középiskolai zsákolóversenyt is megnyerte olyanok ellen, mint a jelenleg a Houston Rocketsben játszó Kevin Porter, vagy Shaq fia, Shareef O’Neal. Érdekesség, hogy most hétvégén egy másik ismert játékos, Kenyon Martin fia volt az egyik ellenfél.

Értelemszerűen az egyetemek sorban álltak McClung kegyeiért, aki el is ígérkezett a Rutgersbe, de végül mégis inkább a valamivel erősebb Georgetown vitte el, ahol a legendás Patrick Ewing volt a vezetőedző. Az egyetemi évei mégsem úgy sikerültek, ahogyan azt a játékosmegfigyelők és a szakma várta volna. Első évében a Georgetownban kifejezetten jó idénye volt, a második évre viszont összeszedett egy csúnya sérülést, ami miatt kihagyta a szezon nagy részét. Jelentkezett ugyan a 2020-as NBA-draftra, de végül inkább maradt az egyetemi ligában, csak átment Georgetownból a Texas Tech Egyetemre. A hírek szerint nem volt elégedett a neki szánt szereppel: az NBA megfigyelői inkább irányítóként számítottak volna rá, de nem volt esélye megmutatni, mit tud ezen a poszton, hiszen egy irányító kezébe folyamatosan kell a labda – őt pedig inkább dobóhátvédként használták.

A Texas Techben nem volt rossz szezonja, bár hiába lett irányító, csökkent az asszisztjai száma. Így is jelentkezett ismét a draftra, és azt is jelezte, hogy részéről biztos ennyi volt az egyetemi bajnokság. Csak hogy egy NBA-csapatnak sem kellett a 2021-es drafton, így klub nélkül maradt nyáron.

A megfigyelők szerint az akkor 22 éves McClung látványos zsákolásaival hiába volt tele a YouTube, az Instagram és a TikTok, dobóhátvédnek túl alacsony, és nem is dob olyan jól, irányítóként pedig az NBA-szintjének közelében sincs. Az egyetemi bajnokságban nagyon kijött, hogy amíg gyengébb csapatok ellen középiskolában és egyetemen simán belefér, hogy valaki nonstop magának csinálja meg a helyzeteket, és mindent beáldoz egy-egy látványos zsákolás kedvéért, addig a legmagasabb szinten ez édeskevés, és fontosabb, hogy mennyire tud beilleszkedni a csapatdinamikába.

A helyzet komikusságát jól mutatja, hogy a gimnáziumi zsákolásainak köszönhetően a verseny idején több mint 800 ezer követője volt Instagramon, ami kétszer annyi, mint a másik három versenyzőé összesen. Cserébe ők aktív NBA-játékosok, míg McClung épp azért küzd régóta, hogy végre bekerüljön a ligába.

Miután egy csapatnak sem kellett, 2021 nyarán elvitte a Los Angeles Lakers a nyári bajnokságba, de aztán elküldték, így a Lakers farmcsapatába igazolt, a South Bay Lakersbe. Mindössze egy alkalommal hívták fel a nagy csapatba, pedig 20 pontot átlagolt már akkor, majd 2022 áprilisában a Chicago Bulls igazolta le egyetlenegy mérkőzésre. Sem a Lakersnek, sem a Bullsnak nem kellett, és 2022-ben elvitte ugyan magával a Golden State Warriors Japánba edzőtáborozni, oda sem fért be a végén. Ebből is látszik, hogy McClung neve annyira jól cseng, hogy a legnagyobb csapatok is igyekeznek neki lehetőséget adni, de valami nagyon nem működött nála.

Végül a Philadelphia 76ers farmcsapatánál, a Delaware Blue Coatsnál kötött ki, szintén a G-League bajnokságban. 23 évesen már kevésbé számított ifjú titánnak, cserébe fejlődött a játékszervező képessége irányítóként és jobban lepattanózott, ami annyira meggyőzte a Sixers stábját, hogy kétirányú szerződést kötöttek vele az idei szezon végéig. Ez azt jelenti, hogy alapvetően marad a G-League-ben, de ha szükség van rá, akkor áthívják a nagy csapathoz. A szezon végén lejár a szerződése és szabadon igazolhatóvá válik, a kérdés csak az, hogy kinek fog kelleni egy ilyen zsákolóteljesítmény után.

A gond ugyanis az, hogy a zsákolóverseny csak a cirkusz része, önmagában keveset mond el egy játékosról. Emlékszik még valaki Glenn Robinson fiára, aki 2017-ben megnyerte a zsákolóversenyt? Jelenleg a mexikói bajnokságban játszik. Vagy a 2012-es bajnok Jeremy Evansre, aki három évvel később már inkább a G-League-ben játszott, mielőtt Európába igazolt volna végleg? A zsákolóversenyen a kimagasló teljesítmény átmenetileg megdobja a kevésbé ismert játékosok értékét, de viszonylag kevesen tudnak élni vele.

Szó sincs arról, hogy McClung győzelme hosszú távon fabatkát sem ér a hőn áhított NBA-karrier szempontjából, de érdemes helyén kezelni a dolgokat. Az egyik jó példa Gerald Green, aki amputált gyűrűsujjal volt a középiskolai, majd az egyetemi liga zsákoló sztárjátékosa, és hiába draftolta a Boston Celtics, évekig csak az NBA perifériája és a G-League között tengődött. Aztán jött a 2007-es győzelme a zsákolóversenyen, egészen elképesztő mutatványokkal, az addig tucatjátékosként kezelt Greent felfedezte magának az NBA, és egész megbízható kiegészítőember lett belőle később több csapatnál is. Derrick Jones Jr. a karrierje elejét főleg a D-League-ben töltötte, amikor elhívták a 2017-es zsákolóversenyre. Azt ugyan a már említett Glenn Robinson nyerte meg, de az egész liga láthatta, milyen rugói vannak Jonesnak (aki 2020-ban aztán meg is nyerte a versenyt). Jones hasznos kiegészítőember lett Miamiban, tavaly nyáron pedig kétéves szerződést kötött a Chicago Bullsszal.

Ebből is látszik, hogy ha valaki a zsákolóversenyen tűnik fel a nagyközönségnek, abból nem igazán lesz már szupersztár az NBA-ben, viszont arra mindenképpen jó egy ilyen siker, hogy felhívja a figyelmét azoknak a csapatoknak, akik olcsó játékosokat keresnek a keretükbe, epizódszerepre. Emlékezetes a McClunghoz hasonló adottságú Alex Caruso pályája, aki nem volt kiemelkedő játékos az egyetemen, nincsenek kimagasló fizikai adottságai, és senkinek sem kellett a 2016-os drafton.

Caruso szintén a South Baynél kötött ki ezután, ahol kétirányú szerződése volt a Lakersszel. A G-League-ből lassan bejátszotta magát a Lakersbe, olyannyira, hogy 2019-ben kétéves szerződést kötöttek vele, 2020-ban pedig teljes értékű csapattagként nyerte meg a bajnokságot. Végül 2021-ben négyéves, 37 millió dolláros szerződést írt a Chicago Bullsszal, vagyis egészen alulról érkezve jutott el a legmagasabb szintig a kitartásának, szívósságának és persze kicsit a szerencsének (a sok sérülés miatt került gyakran a Lakers keretébe) is köszönhetően.

De bármi történik is McClung karrierjével, még biztosan nem kell búcsúznunk tőle, hiszen azt már a verseny után leszögezte, hogy ha hívják, jövőre is jön a zsákolóversenyre, és kiáll bárki ellen.