A BVSC uszodája nem érzi az energiaválságot, nulla forint a gázszámlája

„A magyar sport a rendszerváltás óta a legnagyobb kihívással áll szemben az energiaárak elszállása miatt”

– még szeptember végén állapította ezt meg a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke, Wladár Sándor. A győri polgármester, Dézsi Csaba András akkortájt bejelentette, hogy Győr mindkét uszodája bezár, mert a város nem tudja kigazdálkodni a megnövekedett költségeket. Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András is emellett döntött volna, ha nem kap egy 80 millió forintos gyorssegélyt a kormánytól, de ezzel a pénzzel elérték azt, hogy a novemberi és a decemberi működésük még megoldott volt.

A zuglói BVSC Laky Károly Uszoda ezzel szemben irigylésre méltó helyzetben van, zavartalanul üzemel, és képes kisegíteni más klubok szakosztályait, amelyek fedett uszoda nélkül maradtak. A női vízilabda-válogatott keretének összetartását is ott tartották, és a játékosok kifejezetten hálálkodtak az igazán meleg vízért.

Az uszoda gázszámlája ugyanis kereken nulla forint.

Ez a titok nyitja, amiért a BVSC most a „bezzeguszoda”, hiszen összehasonlításul: a Komjádi nagyjából egymilliárdból fűthető. Körbejártuk, hogy sikerült ezt elérni, milyen megoldást választottak.

Tíz éve még teljes volt a reménytelenség

Egy kicsit messzebbről kezdjük a történetet. A BVSC-t javarészt a Magyar Államvasutak (MÁV) finanszírozta a szocializmusban, aztán a kilencvenes évek elején a MÁV súlyos nehézségekkel küszködött, és egyre kevesebbet tudott a sportra fordítani, az arra szánt forrásai fokozatosan elapadtak. 2010 táján már ingatlanbefektetők szemelték ki az M3-as autópálya bevezető szakaszánál található klub területét. A körülbelül ötmilliárd forintot érő telekre szállodát, plázát álmodtak, és már neki is fogtak az értékes terület megszerzésének.

„Tíz éve, 2012 végén, a teljes reménytelenség időszakában nem tudtam megmondani az alkalmazottaknak, hogy honnan lesz pénzünk a következő havi fizetésre. Nem csak mi voltunk ilyen rossz helyzetben, más nagy klub is, a magyar sport akkor még a zsebből zsebbe fizetés korszakát élte, ami azóta szerencsére megváltozott” – érzékeltette az akkori viszonyokat Szentpáli Gábor, a klub ügyvezetője, aki 2006-tól dolgozik a vezetésben.

A MÁV 2013-ban már csak havi pár millió forintot tudott adni a korábban megépített létesítmények fenntartására, így ezek állaga értelemszerűen romlott. Az uszoda annyira szétmállott, hogy az egyik vaslépcső összedőlt 2013-ban, kisebb sérülést okozva öt embernek, akiket mentők vittek kórházba. Amikor a klub a 14 milliós gázszámlát nem tudta kiegyenlíteni, a gázművek belengette, hogy kikapcsolja a szolgáltatást.

Bár a klubnak vállalkozói szemléletű vezetése volt, és próbáltak jó gazdái lenni a létesítményeiknek, ezért mindegyiket maguk hasznosították, így saját maguk szervezték a környékbeli gyerekek úszásoktatását, a nyári táboroztatást is – mégis nehéz helyzetben voltak.

2013 őszén aztán a fideszes parlamenti képviselő, Szatmáry Kristóf lett az elnök, nem sokkal később pedig a 14 szakosztályuk miatt bekerültek a kiemelt egyesületek közé. A focira úgy tekintettek, mint fontos utánpótlásbázisra, de eszükbe nem jutott, hogy az élvonalért harcoljanak, még ha 1996-ban ezüstérmes lett is a csapat az NB I.-ben a Ferencváros mögött, mert az a második hely a siker mellett sok kifizetetlen számlát is hozott.

2013-tól az új vezetés egyik legfontosabb célja az volt, hogy a BVSC jogilag a BVSC-é lehessen, vagyis hogy ők lehessenek a klub által használt sporttelepek vagyonkezelői. Évekig tartó folyamat kezdődött el, amíg a MÁV a tulajdonát a magyar államnak adta, az állam pedig egy forintért az önkormányzatnak. Az állam kifizette a spekulánsok korábban megszerzett területeit is. Újabb gondot okozott, hogy ezen a többhektáros területen a MÁV-nak olyan infrastruktúrái, biztonságtechnikai berendezései voltak, amelyekről a törvény értelmében nem mondhatott le, de pénze sem volt a felújításukra. Így végső soron azt a klub végezte el, természetesen a társaság szakmai felügyelete mellett. A klub most 22 hektárt mondhat magáénak.

Na de hogy lett bezzeguszoda?

„Amikor itt fociztam a klubnál gyerekként, rémlett egy kép, hogy a salakos pályáról lejövő játékosok odamennek egy kis medencéhez, és a meccs végén ott lazítanak egy kicsit a brűgölőben. Nem felmelegítették a vizet, hanem termálvíz volt, ahol nyújtózhattak. Akkor derült ki, hogy a Széchenyi fürdő vizének kiépítettek egy kilométernyi hosszú vezetéket még régebben. Választhattuk volna az akkor egyszerűbbnek tűnő utat, felújítjuk az uszodát, és slussz, de én akkor is a hosszú távú fenntarthatóságban gondolkodtam, ahogy most is” – mondta a Telexnek Szatmáry Kristóf.

A klubnál először az volt a gondolat, hogy újra össze kellene kapcsolni a két létesítményt, vagyis a fürdőt és az uszodát, de a fürdőnél gyorsan elhajtották őket. Ekkor jött a következő ötlet: mi van akkor, ha ők maguk hoznak fel termálvizet az időközben sajátjukká vált területükön?

A hatóság akárhol nem engedélyeztetheti a fúrást, mert a már meglévő fürdők vízkészletét nem lehet veszélyeztetni. Kértek szakvéleményeket, kaptak is két egymásnak teljesen ellentmondót, így tehát volt kockázat a projektben, mert ha a fúrás során akadályba ütköznek és a dolog eredménytelenül zárul, akkor is ki kell fizetni a költségeket. Azért vállalták mégis, mert száz fúrásból 95 sikeres, bár arra nincs garancia, hogy a termálvíz hány méter mélyen érhető el. A hatástanulmányban azt is leírták nekik, hogy a következő 18-20 évben megtérülhet a befektetés, ami bátorságot adott.

Nem árulunk el nagy titkot: a jelenlegi gázárak mellett egy év alatt megtérül a csaknem egymilliárd forintot felemésztő projekt.

Akkor persze nyilván senki sem láthatta a jelenlegi energiaárakat. Az egymilliárd forint jelentős részét a társaságiadó-kedvezményből (tao) állták – a vízilabda igényelhet ilyen forrást, az úszás nem –, de a klub is beletette a maga 30 százalékos önrészét, ami alapfeltétel ilyen sportcélú beruházásnál. A klubnál egyébként büszkék voltak arra, hogy állami vállalatoktól nem érkezett hozzájuk tao, ők maguk kutatták fel azokat a cégeket, amelyek nekik ajánlották fel az adóbevételüket.

„Álltunk ott a focipálya mellett, a kijelölt fúrás helyszínén, Jockey Ewing a Dallasból érezhetett hasonlót, amikor olaj után kutattak. Mi azonban a vizet vártuk. Ezerháromszázötven méter mélyen rátaláltak a termálvízre, ami ráadásul hetvenhárom fokos volt” – ezek már a jelenlegi alelnök, Tóth Sándor szavai, aki 1966 óta kötődik a klubhoz, ezért a BVSC-vel szokták azonosítani, és már évtizedek óta a stratégiai gondolkodás egyik élharcosa a magyar sportban.

Ezzel a meleg vízzel persze sürgősen kezdeni kellett valamit, mert így nem volt használható, amikor is egy közös gondolkodás nyomán jött a forradalmi ötlet: mi lenne, ha fordítanának a dolgon, és a Széchenyi tőlük kapná a meleg vizet, nem pedig fordítva, mint a múltban. Különböző gépekkel és technológiákkal a BVSC-nél lehűtötték a vizet, egyúttal kivették belőle az energiát, így most a klubházat, az uszodát, az éttermet is képesek gáz nélkül fűteni. A 40 fokosra visszahűtött vizet pedig továbbítják a már korábban kiépített vezetéken, a vasúti csomópontok és a Hungária körút alatt a Széchenyi fürdőnek. A fürdő ezzel azért járt jól, mert a saját termálvizét nem kellett lehűtenie a hideg csatornavízzel, a klub ugyanis ezt is megcsinálta helyette, vagyis készen kapják. Nyáron vagy a fűtési szezonon kívül máshogy használják fel a keletkező hőenergiát.

Most érdemes még egy kitérőt tenni, mert a termálvíz nemcsak Budapesten, hanem az Alföld jelentős részén is adottság. Szegeden, Szolnokon, Egerben is található termálvíz az uszodák mellett. Szegeden nemrég épült egy hipermodern uszoda, és noha száz méteren belül lenne a termálvíz forrása, a tervezés időszakában senkinek nem jutott eszébe az olyan típusú hasznosítása, mint a vasutasklubnál. A MÚSZ és a pólószövetség egyik munkacsoportja most az ilyen anomáliák kiszűrésén fáradozik, hogy a létesítményeknél fokozottabban használják a geotermikus energiát, és akkor nem kellene központi milliárdokkal segíteni a klubokat, a városokat vagy magát az élsportot.

Ennek a bizottságnak a motorja Szentpáli Gábor, a BVSC ügyvezetője, aki már az ország sok uszodájáról írt szakvéleményt, hogyan lehetne az energiával takarékoskodni, mert erre sem a tervezésnél, sem a kivitelezésnél nem törekedtek mindenhol. (A vízilabda-szövetség is szétnézett az országban, ők Tóth meglátásaira hagyatkoztak.) Szentpáli az országot járva azon is értetlenkedett, miért csapvízzel és nem megtisztított kútvízzel töltik meg az uszodákat, amikor ez is akár 60 milliós megtakarítást jelenthet. Ők fizetnek bányajáradékot a BVSC területén fúrt kút után, de az évi ötmillió forint. Szentpáli arra is emlékeztetett, hogy amíg a BVSC uszoda éves áramfogyasztása 780 ezer kilowatt, az övékénél kisebb győri létesítményé 1,4 millió, noha a győri uszoda a 2017-es Európai Ifjúsági Fesztiválra (EYOF) épült.

A BVSC egyébként 14 szakosztállyal működik, az igazolt sportolóik száma 750-ről 2 ezerre emelkedett, úgy érzik, újra vonzó lett a zuglói klub. Vannak még terveik, egyelőre meg nem valósult fejlesztéseik, tervezik a napenergia felhasználását is. Érzik a sportban betöltött úttörő szerepüket, hogy irányt mutatnak. Ezt szívesen meg is teszik, de a legfontosabbnak mégis a józan ész használatát tartják.