Megint csúcsra érhet a horvát modell, ahol a szakmát építették, nem a stadionokat

Eddig nyolc nemzetnek sikerült az a bravúr, ami most a horvátoknak, hogy két egymást követő világbajnokságon bekerültek a legjobb négy közé. Például Anglia vagy Portugália nem mondhatja el magáról ezt a dicsőséget. A horvátok egyébként, ha túlélték a csoportkört, meg sem álltak a legjobb négyig, 1998-ban is bronzérmesek voltak. Huszonöt év alatt tehát harmadszor harcolnak éremért, ez csak a franciáknak, németeknek és a braziloknak sikerült rajtuk kívül.

Nem túlzás azt állítani, hogy a 4,2 millió lakosú Horvátország igazi futballnagyhatalom.

Az eredményeik a katari vb-n is irigylésre méltóak, a játékuk most kevésbé átütő, de amit elterveztek a brazilok ellen, hogy a masszív és pontos védekezés az egyetlen esélyük, megvalósították. A 117. percben, amikor az egyenlítő találatukat szerezték, akkor találták el először a kaput, akkor is egy megpattanó labdával. Hogy a tizenegyeseket megingathatatlanul rúgják, komoly fegyverük, éppen ezért a kedd esti elődöntőben Argentína mindent meg fog tenni, hogy ne jussanak el odáig.

A horvát foci nemcsak minőségben, hanem mennyiségben is egyedülálló nevelőmunkát mutatott be az utóbbi években. Pillanatnyilag száznál is több olyan játékosuk van, akik a horvátnál magasabban jegyzett bajnokságban futballoznak. Viszonyításul: Magyarországnak húsz ilyen játékosa sincs.

És akkor még ott van a Dinamo Zagreb, amelyik a saját nevelésre alapozva állandó résztvevője a Bajnokok Ligája csoportkörének, idén például legyőzte a Chelsea-t. A minőséget pedig hűen tükrözi, hogy mindeddig 11 horvát focista nyerte meg a Bajnokok Ligáját, amióta így hívják a sorozatot. A sort Alen Bokšić nyitotta 1993-ban a Marseille-jel, utána jött Zvonimir Boban (Milan, 1994), Davor Šuker (Real Madrid, 1998), Dario Šimić (Milan, 2003, 2007), Igor Bišćan (Liverpool, 2005), Mario Mandžukić (Bayern, 2013), Ivan Rakitić (Barcelona, 2015), Luka Modrić (Real Madrid, 2014, 2016, 2017, 2018, 2022), Mateo Kovačić (Real, 2017, 2018 és Chelsea 2021), Dejan Lovren (Liverpool, 2019), majd a 11 játékos közül eddig utolsóként Ivan Perišić (Bayern München, 2020) csatlakozott a sorhoz. Nem rossz névsor, na.

Hányszor hallhattuk Magyarországon, hogy kicsi a merítési lehetőség, ezért nem jutunk egyről a kettőre, emellett ott van a számítógép elszívó hatása, hogy a gyerekeket már nem érdekli annyira a foci, mint régen, már nem kitörési pont, a mantrát ne is folytassuk. A 4,2 milliós horvátok a magyarhoz képest feleakkora populációból találták meg egészen kivételes képességű játékosaikat, és ahogy fentebb írtuk, nemcsak a topligáknak adtak remek játékosokat, hanem a török, az ukrán vagy a svájci bajnokságnak is.

Az egyik titok, az akadémia

A Dinamo Zagreb akadémiáját 2011-ben a világ hatodik legjobb ilyen intézményének nevezték; amik előtte végeztek: Barcelona, Inter, Sporting, Ajax, Arsenal. Az akadémia nevelte ki Modrićot, Mateo Kovačićot vagy éppen Kramarićot is. Modrićnál érdemes megállni egy pillanatra, mert híres példa az övé. A Hajduknál nem kellett, mert túl vékonynak találtak, ám egy Tomislav Basić nevű edző nem hagyta annyiban a dolgot, elvitte 16 évesen a Dinamóhoz, mert ő látta benne a tehetséget, és nem szerette volna, ha elkallódik. A Dinamónál hálásak voltak ezért, egy Aranylabda és öt BL-győzelem jött ki az edző megérzéséből.

A Dinamo akadémiája úgy állta a versenyt a legnagyobbakkal, hogy körülbelül nyolcszor kevesebb pénzből gazdálkodhatott, mint az előtte álló versenytársak, de emiatt soha nem panaszkodtak, elfogadták, hogy az ország és a gazdaság mérete ennyit engedélyezett.

2014-ben fontos hír volt, hogy a Barcelonában, a La Masián nevelkedő Dani Olmo 16 évesen úgy döntött, hogy a fejlődéséhez egy fontos lépcső lehet, ha a horvátokhoz megy. A történet ismert, onnan vitte el a Lipcse. Olmo 2019-ben még a Dinamo játékosaként mutatkozott be a spanyol válogatottban, ilyenre előtte nem volt példa.

Az akadémia folyamatosan termeli a jó játékosokat, a legutóbbi gyémántja Josko Gvardiol volt, aki most a Lipcse védője, és könnyen elképzelhető, hogy hamarosan 100 millió eurót fizetnek érte, angol sztárcsapatok vannak a kérői közt. A 20 éves védő remekül játszik a vb-n, a legtöbb helyzetben ő tisztázott – a tornán viselt fekete kevlár arcvédője miatt a teljesítménye mellett is sokaknak feltűnhetett.

A Dinamo akadémiájának titkát sokan kutatták, az nyilvánvaló, hogy sikerorientált, mert a költségvetése mindössze egymillió font körüli, legalábbis erről írt 2021-ben a Sky Sports. Érzékeltetésül, Felcsúton 2017-ben csak a teakonyhák kerültek 155 millió forintba.

Amíg Felcsúton teljesen mindegy, hogy egy évfolyamból hány játékos kerül a felnőttcsapathoz, vagy folytatja az NB I.-ben, a Dinamo a játékosértékesítésből él.

És az a minimum, hogy minden évfolyamból két embert be tudjon építeni a Dinamo. A képlet nem bonyolult, ha rosszul dolgoznak, kis túlzással éhen halnak. Ennek megfelelően akárki nem dolgozhat a Dinamo akadémiáján. Erről Romeo Jozak beszélt egyszer, aki egy fontos időszakban volt az intézmény képzési vezetője, 2018-ban vált el a klubtól. Akkor az Egyesült Államokba ment, most Szaúd-Arábiában dolgozik.

Azon túl, hogy ő írta az ország edzői kézikönyvét, amiben összegyűjtötte, mi a száz legfontosabb gyakorlat, amire a kiválasztásnál figyelni kell, egyébként is fontos szakember. A Sky Sportsnak 2021-ben adott interjút, ebből idézünk.

„A gyakorlatok önmagukban semmit sem jelentenek. Mindegyik ott van a YouTube-on. Az edzők kiválasztása a lényeg. Őszinte, szenvedélyes, ambiciózus, a sportághoz lojális szakembereket kerestünk, akik önmaguk vagy az ügynökök érdekeit háttérbe szorítják. 30 embert megörököltem a Dinamónál, nekik hamarosan meg is köszöntem a munkájukat, és 35 új edzőt hoztam a helyükre. Akiknek háromszor mondtam el valamit, de nem úgy csinálták, ahogy szerettem volna, azoktól megváltam. Az edzők kiválasztása fontosabb a gyerekek kiválasztásánál, mert azt sokan láthatják, hogy ügyes-e valaki. De a tehetség beazonosítása a kulcs. Az agresszivitás, hogyan tűri a nyomást, milyen gyors a gyakorlatoknál, ezeket mind figyeltük. Az edzőknek van licencük. Az orvosoknak, mérnököknek is van diplomájuk, mégis jobb az egyik a másiknál. Az edzőknél is így van, és én a hozzám hasonló őrült karaktereket kerestem, akiknek érzékük volt a fiatal játékosokhoz.”

Jozak háttérmunkájáról az első három vagy négy évben senki sem tudott, aztán elkezdtek kijönni az akadémiáról a jobbnál jobb játékosok. Úgy gondolta, 16 éves korukig a fiatalok szinte minden alapot megkapnak, utána már csak a versenyeztetés a fontos. A játékosok felépítését a kölcsönadásokkal érték el, ahogy Modrićot kölcsönbe adták, Brozović és Kramarić is hasonlóan járt, és ez alatt az időszak alatt ugrásszerűen fejlődtek, jobban teljesítettek.

A Bolla család is a Dinamo modelljében látta a jövőt

Azt nem tudni, hány magyar szülőnek keltette fel az érdeklődését a zágrábi akadémia, de a Főnix akadémiát alapító – ebből a klubból indult Szoboszlai Dominik is – Bolla László elérte, hogy a gyerekét fogadták a Dinamónál. Bolla Bendegúz azóta már bemutatkozott a felnőtt magyar válogatottban. A példa rávilágít, nem elutasítóak más országokkal szemben sem.

Az apuka a gyerekét hétfőn kivitte a horvát akadémiára, pénteken hazahozta, a hétvégi meccset már az MTK-ban játszotta le. Igen ám, de amíg a horvátok egy jobb oldali védőt láttak benne, és ennek megfelelően képezték, itthon volt, hogy a középpályára tették, előfordult, hogy középcsatárnak állították be a meccsen, így azt, amit kint tanult az edzéseken, a vonal melletti felfutásokat, hogy hogyan kell visszaérnie, igazából nem tudta kamatoztatni egy-egy hazai korosztályos bajnokin.

Rossz alapokat viszont nem kapott, mert a Wolverhampton igazolta le, és adta kölcsön a svájci Grasshoppersnek. Idén remek szezont futott, bombagólokat szerzett. Bolla elmondása szerint sokszor megesett, hogy a rosszabb pályára küldték őket, mert ha azon át tudják venni a labdát, akkor a jobb gyepen is biztosan sikerül. Az elkényeztetés nem létezett, nem vattázgatták a játékosokat, és a küzdés az első pillanattól az utolsóig megvolt minden egyes edzésen.

Egy új stadion épült, naná, hogy a magyarokkal

Horvátországban az elmúlt húsz évben örökösen visszatérő téma, hogy nincs egy mostanában épített, minden igényt kielégítő nemzeti stadion. A zágrábi Maksimirt, ami a válogatottnak ad otthont, felújítgatták, de egy olyan létesítményt, mint a Puskás Aréna, nem építettek. Most a polgármesternek is felvetették ezt a gondolatot, hamarosan kiderül, mennyire ad a játékosok szavára.

Az eszéki stadiont leszámítva nem nagyon nyúltak az infrastruktúrához, még ha kisebb fejlesztések voltak például Rijekában is. Az eszéki foci, az NK Osijek Mészáros Lőrinchez köthető (bár hivatalosan nem ő tulajdonos), október végén szét is nézett az épülő stadionban, amelyiket egyébként eredetileg már át kellett volna adni, de csak a következő szezonban lesz a klub új otthona a 13 ezres Pampas Arena.

Elődöntő

Luka Modrić azt nyilatkozta, hogy életük legjobb játékára lesz szükségük Argentína ellen, ha be akarnak jutni az elődöntőbe. A legutóbbi vb-n 3-0-val léptek át Messiéken a csoportkörben. Az argentin csapat azóta jelentősen kicserélődött, Nicolás Tagliaficón és Lionel Messin kívül más nem valószínű, hogy pályára a négy évvel ezelőtti vesztes csapatból. Horvátország eddig Kanadával szemben futballozott kimagaslóan, a belgák ellen nagy mázlijuk volt, hogy Romelu Lukaku a kapu előtt pár araszról sem tudott betalálni.

„Büszkeség, bátorság, magabiztosság, hazaszeretet”

– a kapitány, Zlatko Dalić a siker titkaként ezeket a tényezőket emelte ki. Maga is elmondta, hogy nem normálisak, hogy megint ott vannak az elődöntőben, semmi sem indokolná ezt. Egy kicsit persze a szerencse is kellett, eddig kifejezetten jól pattantak a labdák, kedd este 20.00-tól kiderül, sikerül-e még egyszer minimum döntetlent elérni. Mondani sem kell, két egymást követő döntő is csak nagyon kevés országnak sikerült.

Argentínának egy dologra nagyon kell figyelnie: az idei vb-n kiderült, hogy meglepetésre nem mindig tudják tökéletesen tartani az előnyüket. Szaúd-Arábia meglepetésre 0-1-ről fordított és nyer ellenük 2-1-re, a negyeddöntőben a hollandok a hajrában álltak fel 0-2-ről. Hollandia ellen különösen rossz cserének bizonyult, hogy Rodrigo De Paul helyére Leandro Paredes érkezett, aki nagyban közrejátszott abban, hogy az utolsó húsz percben elég sok, veszélyes helyről járó szabadrúgáshoz jusson az ellenfél, és nem sokon múlt, hogy végzetesnek bizonyuljon ez a fajta játékölő terv.

A nyomás is valószínűleg nagyobb lesz az argentinokon, tekintve, hogy minden bizonnyal ez Messi utolsó vb-je, amit mindenképp meg akar nyerni. Horvátország viszont a legutóbbi tornán – és részben már a mostanin – is igazolta, majdnem mindenkit képes túlélni, bármilyen eszközzel.