Sikerült sört vennem a katari vb-nyitóbulin: egy korsóért 5500 forintnyit kell fizetni

A futball-világbajnokság hivatalosan a vasárnapi Katar–Ecuador-meccsel kezdődik el, de a szurkolók szombat este már melegíthettek egy hatalmas bulin, a Fan Festivalon. Feltéve, ha megvolt ehhez az állóképességük és a kitartásuk. A jutalmuk 5500 forintnyi összegért árult korsó sör is lehetett.

A vb nyitóbuliját Doha menő tengerparti sávjában, a Corniche-on rendezték. Ha az ember itt mászkál, eszébe sem jut, hogy egy sivatagi országba jött, hiszen ez inkább egy mediterrán promenád. Pálmafák, tökéletesen karban tartott parkok, sétautak vezetik az embert. Nagyon sokáig.

A szervezőktől azt a tanácsot kaptuk, hogy az al-Bidda metrómegállónál szálljunk ki, majd onnan sétáljunk el a Fan Festival helyszínéig. Ez eleve három kilométer – tudtam meg utólag –, de Dohában a tömegközlekedés is felér egy kisebb edzéssel. A metróállomásokon belül is több száz métereket kell gyalogolni, időnként teljesen értelmetlenül. A hatékonynak gondolt tömegáramoltatás miatt megesett, hogy felküldtek egy mozgólépcsőn, hogy aztán visszajöjjek az azzal párhuzamossal lefelé, ugyanarra a szintre, ahonnan elindultam. Csak éppen ezzel kikerültem egy kihúzott szalagot.

De vegyük inkább az irányt a Fan Festivalra, ahogy a hatalmas hömpölygő tömeg is tette. Este kilenc körül akartam megnézni a fesztivált, ahogy rengeteg helyi is. Érezhető volt, hogy ez az a buli, amin muszáj ott lenni nekik is, a vb egyik hivatalos dalát jegyző Myriam Fares és Maluma is fellépett, majd dj-k tolták a zenét.

Pár száz méter után aztán jött a lelombozó hír. A népet terelő rendezők megafonjaiból folyamatosan az szólt, hogy megtelt a fesztiválhelyszín, az emberek forduljanak vissza, vagy nézzék meg a Corniche egyéb helyeit. Felvételről szólt mindez, de utólag úgy tűnt, hogy csak azért próbálták elterelni az embereket, hogy egyszerűbb dolguk legyen.

Volt, akit sikerült meggyőzni, hogy meg se próbáljon elkutyagolni a fesztiválig, de a többség azért még bevállalt újabb két kilométert, hogy a bejáratnál essen pofára, vagy éppen legyen szerencséje. A sétány úgy nézett ki, mintha szilveszter éjszaka lenne valahol, szinte céltalanul mászkált a tömeg fel-alá, de legalább hallgathatta a fesztiválról kiszűrődő zenét.

A bejárathoz is nyomakodtak még emberek, hogy hátha bejutnak, mi is belepasszírozódtunk egy csoportba, de egy összekapaszkodott rendőrsorfal keményen ellentartott, csak egy-egy embernek adtak utat. Pánikhangulatról szó sem volt, de egyáltalán nem volt komfortos helyzet.

Végül kiderült, hogy újságíróként be lehet jutni a fesztiválra, csak éppen vissza kell sétálni egy másik sátorhoz, ahol a vb-akkreditációm alapján csinálnak egy másikat is a bulira. Ez már megnyitotta egy másik kapunál a biztonsági őrök sorfalát.

Bent nem volt még tömegnyomor. Az egyik őrt kérdeztem, hogy hány embert engedtek be. Azt mondta, 40 ezer fő a teljes kapacitás, de szerinte úgy 30 ezren lehetnek bent. Egyébként folyamatos áramlottak be és ki is a nézők, tényleg rengetegen kóstoltak bele a vb-buliba.

A fesztiválfaluban tényleg simán lehetett haladni, és annak ellenére, hogy alapesetben Katarban alkoholtilalom van, a sörkimérés is bámulatos gyorsasággal ment. Egy hosszú, kígyóztatott sorba kellett beállni, hogy a két, körülbelül 50 méter hosszú pult valamelyikénél köthessünk ki. Öt perc alatt már ott is voltunk, majd az észvesztő tempót diktáló pultosok egy percen belül elénk is rakták a teljesítménytúránk miatt biztosan megérdemelt sört. Teljesen idegbeteg dolog, amit ők és a segédeik műveltek: ipari sebességgel töltögették meg a korsókat a dobozokból, ami jobb húzás, mint a csapolással ügyetlenkedni.

Egy korsó Budweiser, sajnos nem a cseh típusú, 50 katari riálba, azaz 5500 forintba került, és ökölszabály, hogy egy ember csak maximum négyet vett. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy mind a négyet magukba döntötték, minek álljanak kétszer sorba. A „vizezik a fesztiválsört” konteó most fel sem merülhetett, mert dobozból töltögettek, de az édeskés vb-sört kortyolva arra a jutottam, hogy alig felismerhető alkoholossága van.

Mindez persze a szurkolóknak nem feltétlenül okozott gondot, anélkül is bepörgették magukat. Az ecuadoriak tűntek nagyon egységesnek. Egy csoport folyamatosan énekelt és nyomta a rigmusokat, rajtuk kívül a mexikóiak pörgették még fel magukat jobban. Érdekes, hogy eddig nem nagyon lehetett látni nagyobb európai csapatok szurkolóit egy tömegben.

A fesztiválról lelépni sem volt olyan egyszerű, hiszen a közvetlenül mellette lévő metrómegállót lezárták, egy attól egy kilométerre lévőhöz sétáltatták meg a népet. Hiába éreztem, hogy már célba értem, egy kordonkígyóba tereltek, és még vagy negyedórát szlalomoztam, mire lejutottam a metróra. A rendezők eddig bámulatra méltóan ügyesen terelték a tömeget, de az igazán komoly feladatuk csak hétfőtől jön, akkor a város négy különböző pontjáról kell oda- és vissza mozgatniuk az embereket.