Sok magyar futballklub cserélt nagyon rosszul edzőt

A magyar bajnokság ismét rekordokat döntött. Az UEFA-koefficiens szerinti helyezése, tehát a színvonal nem változott, még mindig a 27. helyen áll Európában az NB I., viszont a 163 alkalmazott külföldi labdarúgóval, ami a teljes játékoslétszám 48,1 százaléka, első a régióban. Ráadásul a magyar bajnokság átlagéletkora 26,8 év, ami az utánpótlásba fektetett energia és tőke, valamint szomszédos országok maximum 25,7-as átlaga láttán is elgondolkoztató.

Mindenesetre a Ferencváros magabiztosan nyerte meg a bajnokságot, három csapat küzdött a dobogó másik két fokáért, a nyolccsapatos kiesési harcot pedig végül az MTK és a Gyirmót veszítette el, helyettük a Vasas és a Kecskemét jutott fel az első osztályba.

A számok legtöbbször a döntések ellen szólnak

Számos első osztályú csapat vezetése döntött menet közben az edzőcsere mellett, de a legtöbb esetben ez a döntés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A Honvéd az utolsó nyolc fordulóból mindössze egy mérkőzést tudott megnyerni, bár azt akkor, amikor a legjobban kellett, a zárónapon. A kispesti csapat így azzal büszkélkedhet, hogy a tavalyi 37 pont után idén már 38-at gyűjtött, bár elképzelhető, hogy az átigazolási szezonban már a negyedik legmagasabb összeget (1,14 millió eurót) elköltő, a negyedik legnagyobb összértékkel rendelkező hazai alakulattól más vártak a szurkolók. A bennmaradás érdekében februárban edzőt is váltottak a Honvédnál, az 1,24 pont/mérkőzést hozó Horváth Ferencet Nebojša Vignjević váltotta a kispadon, de alatta is maradt ugyanez a pontátlag.

A legtöbb fiatal játékpercet biztosító és az elmúlt években a legtöbb magyar érdekeltségű nemzetközi transzfert lebonyolító MTK is válaszúthoz érkezett a téli pihenő alatt: ha ragaszkodik a klubfilozófiához és a saját elképzeléseihez, egyedül marad a piacon és a kieső helyek valamelyikén. Végül a csapat engedett az elveiből, számos korosabb hazai és külföldi futballista érkezett, de ez sem segített rajtuk. Négy edzőt is elfogyasztottak a szezon alatt, de a statisztikák szerint egyik váltás sem jött be: Giovanni Costantino 1,44-es pont/mérkőzés átlagánál a megbízott Vaszilisz Teodoru és Márton Gábor is jóval rosszabbat produkált. Horváth Dávid mutatói pedig jobbak ugyan, de a négymérkőzéses megbízatása még nem tekinthető statisztikai alapnak.

Több másik klubnál hasonló figyelhető meg:

• Kisvárdán Erős Gábor váltotta novemberben Joao Janeirót, a portugál edző 2,07-es pont/mérkőzés átlagát meg sem tudta közelíteni a magyar edző.
• Így járt Székesfehérváron Michael Boris is, aki öt győzelem mellett öt vereséget is bezsebelt csapatával a négy döntetlen mellett, 1,36-os átlaga pedig jócskán elmarad Szabics Imre 1,71-esétől.
• Az egyik legnagyobb meglepetést Waltner Róbert márciusi távozása okozta a zalaegerszegi kispadról, szerényen fogalmazva sem bizonyult jó döntésnek a menesztése. Búcsúját követően még két fordulón keresztül tartott a waltneri munka utóhatása, utána azonban hatszor is kikaptak, ráadásul ezen a hat összecsapáson 18 gólt is kaptak, azaz átlagban hármat.
• Az edzőkeringőből a Mezőkövesd sem maradt ki, a döntés helyességét pedig a 10. helyen végző csapatnál sem sikerült a számoknak alátámasztaniuk. Supka Attila októberben érkezett, de nem tudott olyan statisztikákat felmutatni, mint elődje, Pintér Attila.
• Részben hasonló látható a Debrecennél is, bár az NB II.-ből NB I.-be felugrás árnyalj a képet. Joan Carrillo 1,24-es pontátlagot hozott össze azután, hogy átvette a csapatot Huszti Szabolcstól (és edzőtársától, Toldi Gábortól) – ez a mutató jobb, mint amit Husztiék összehoztak az NB I.-ben a szezon elején (0,9 pont átlag meccsenként), Husztiék teljes, az NB II.-re is kiterjedő megbízatásánál, illetve az így nézett 1,57-es átlagnál rosszabb, igaz, a fő fokmérő itt inkább az NB I.-es teljesítmény.

Csak két csapatnál jött be az edzőváltás, egyikük a későbbi bajnok Ferencváros: Peter Stöger 1,81-es átlagát magasan túlszárnyalta Stanislav Csercseszov, bár itt is árnyalni kell egy picit a képet. Az orosz edző még nem játszott nemzetközi mérkőzéseket, azok nélkül az osztrák elődjének a lőlapja is teljesen máshogy nézne ki. Azt az apróságot sem szabad elfelejteni, hogy a decemberi váltás óta a Fradi elpattintott még 4,95 millió eurót a játékospiacon, közel négyszer annyit, mint az összes többi csapat együttvéve. A csapat a legutóbbi 19 találkozójából mindössze egyet veszített el, pont az MTK ellen, amikor már a kupadöntőre készültek.

A másik pozitív példát a Ferencváros legnagyobb riválisa, az Újpest szolgáltatta. A telefonok képernyőin sokáig csak hosszan lefelé görgetve lehetett megtalálni a csapatot az NB I. tabelláján, de az edző- és tulajdonosváltás abszolút sikertörténetként könyvelhető el. Miloš Kruščić januári kinevezése után, két vesztes meccset követően jött egy tizenegy mérkőzéses sorozat kilenc győzelemmel és egy döntetlennel, a kieső pozícióból pedig az 5. helyig kapaszkodtak fel az újpestiek.

Lipcsei feltámadás, manchesteri és barcelonai lejtmenet

Külföldön is számos példát találni menet közbeni edzőváltásra. A számunkra legérdekesebb, magyar érdekeltségű edzőváltás az RB Leipzignél történt. Az amerikai Jesse Marsch borzalmasan kezdte a szezont, az elmúlt években szokatlan volt a csapattól ez a hullámzó teljesítmény és az edző 1,25-ös pont/mérkőzéses átlaga. December 9-én váltás törtért a Szoboszlai Dominikot, Willi Orbánt és Gulácsi Pétert alkalmazó klub kispadján, az olasz Domenic Tedesco érkezett, és a kezdeti ismerkedést követően bámulatos tavaszt produkáltak a lipcseiek, Tedesco pedig 2,07-es mutatót hozott.

Az angol bajnokságban tíz esetben is történt változtatás a csapat szakmai munkájának vezetésében, a Watfordnál például kétszer, és a nyártól érkező Rob Edwards lesz a hatodik edzőjük az elmúlt két évben. A leginkább figyelemmel és várakozással kísért váltás Manchesterben történt, decemberben a Professzor, Ralf Rangnick váltotta Ole Gunnar Solskjaert, és finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot. A 2016 júliusától munkába állt portugál sztáredző, José Mourinho 1,97-es átlagát egyikük sem érte el, a norvég Solskjaert 1,85-ös és a német Rangnick 1,5-ös statisztikája is rossz döntésekről, rengeteg kidobott átigazolási díjról és lejtmenetről árulkodik.

A Burnley kispadját tíz év után elhagyó Sean Dyche után érkező, áprilisban, az utolsó fordulókban lehetőséget kapó Mike Jackson érkezése viszont jó húzásnak bizonyult, felrázta a csapatot. A Burnleyvel nagy harcot folytat az Everton is a bennmaradásért, a Rafa Benitezt váltó Frank Lampard is jobb számokat produkál elődjénél.

Barcelonában november 6-án érkezett el a váltás pillanata, miután a csapat nevét sokszor csak a táblázat közepén vagy második felében lehetett látni. Xavi érkezett vissza korábbi sikereinek a színhelyére, de az 1,92-es átlaga illeszkedik a korábbi szakvezetők lejtmenetet hozó statisztikáinak sorába, hiszen Ernesto Valverde 2,23-as időszakát Quique Setién 2,08-as periódusa követte, de Ronald Koeman 1,96-os mutatója is megelőzi Xaviét.

Az edzőválasztás is tudatos készülést igényel

Születnek tehát jó és kevésbé sikeresnek mondható döntések a határon túl is. Ami némi különbséget jelenthet, az a tudatosság. Természetesen vannak váratlan, azonnali döntést igénylő helyzetek, de az alternatívaknak már ott kell lenniük az asztalon, amit ugyanolyan keresés, kiválasztás és hosszabb feltérképezés előz meg, mint bármely játékosvásárlást.

Egy edző természete, alkalmazott játékmódszere, elvei, elképzelései, azok illeszkedése egy meglévő kerethez, csapathoz, a játékosokkal való kommunikációja, a mérkőzéseken hozott nehéz és könnyebb helyzetekben való döntései, a testbeszéde és még sorolhatnánk – mind-mind meghatározó tényező. Nem minden habitus, személyiség, gondolatiság passzol egy csapathoz, meglévő kerethez, klubfilozófiához, rövid és középtávú célokhoz. A megfigyelőknek, pedig ugyanúgy, mint az egyes posztok esetén is, azonnal kell tudni reagálni a vezetői döntésekre, és három-négy megoldást lerakni az asztalra. Így lehet tervezni, és hosszútávra megtalálni azokat a személyeket, akikkel jöhetnek az eredmények.

Annyi biztos, hogy Magyarországon a megszokott és százszor elégetett „legalább ismeri a magyar futballt és közeget” nem lehet többé kiválasztási alap. Az igazán nagy sikereket olyan szakvezetők érték el az elmúlt időszakban az országban, akik korábban nem dolgoztak itt: valószínűleg sokáig emlékezni fog még mindenki a nemzetközi porondon is teljesítő Paulo Sousára, Marko Nikolicsra vagy Szerhij Rebrovra.