„Most már hagyom is nyerni Dominikot egyszer-kétszer”

Mindig a legmagasabb célokat kell kitűzni

„Biztos vagyok benne, hogy sokat számít a szülői háttér” – kezdte Sallai Tibor, aki annak idején Debrecenben kezdte a játékospályafutását, majd játszott a Honvéd, a Szeged, a Vác, az Eger és a Siófok csapatában, de belekóstolhatott a légióséletbe is, az izraeli Hapoel Bét-Seán csapatánál szerepelt a kilencvenes évek közepén. Testvére Sallai Sándor, 55-szörös magyar válogatott labdarúgó, tehát a sportolói jövőkép adott volt Sallai Roland előtt. „Rengeteg példa van arra, hogy a gyerek ugyanabban a sportágban vagy az élet más területén is ugyanolyan sikeres lesz, vagy még sikeresebb is, mint a szülei. Természetesen találhatunk ellenpéldát is, de abban biztos vagyok, hogy segít a tapasztalat, a rutin és a hozzáértés, meg persze a jó genetika sem hátrány.”

„Fontos, hogy mindig reálisan nézze az ember a gyermeke teljesítményét, nem szabad elfogultnak lenni. Én soha nem szidtam a fiam edzőit, inkább Rolandot ösztökéltem még több melóra. A befektetett munka előbb-utóbb megtérül, csak kell még hozzá egy kis akarat is. Úgy érzem, hogy az egyéni képzéseknek, külön foglalkozásoknak is nagy szerepük volt abban, hogy idáig jutottunk. A mai napig segítek neki mindenben, ha szüksége van rá, ugyanakkor az élet természetes velejárója, hogy a gyerekeknek önálló életük lesz, és már kevésbé kell ott lenni a mindennapokban.”

Sallai Roland 2018-ban került a ciprusi APOEL Nicosia csapatától a Freiburghoz 4,5 millió eurórért, becsült piaci értéke azóta tízmillió euróra emelkedett. Ebben a szezonban 35 mérkőzésen kapott lehetőséget, öt gólt szerzett és öt gólpasszt osztott ki társainak, ennél eredményesebb statisztikát pedig csak három csapattársa mutathat fel a Freiburgnál.

„Nem egészen volt töretlen Roland pályafutása, hiszen a sérülések őt sem kerülték el, és hátráltatták is a dinamikusabb előrejutásban, de szerencsére mentálisan nagyon erős, mindig fel tudott állni ezekből a helyzetekből”

– folytatta az édesapa.

„Az idei év után azonban úgy érzem, hogy megérett már arra, hogy egy olyan csapatban játsszon, ahol domináns a csapat játéka, és nem a védekezés az első számú feladat. A piaci értéke volt már 16 millió is, de ezek csak számok, minden játékos annyit ér, amennyit egy klub hajlandó kifizetni érte. Sok minden kell ahhoz, hogy valaki egy komoly klubban játszhasson, a csillagok állása, a szerencse és rengeteg meló is. Magyar játékosként még nehezebb az előrelépés, de munkával nem lehetetlen. A legmagasabb célokat kell kitűzni, meg kell tenni mindent az elérésükért, és akkor messzire el lehet jutni.”

A Freiburg történelme során először jutott el a Német Kupa fináléjába. Lisztes Krisztián 1997-ben a Stuttgart és 2004-ben a Werder Bremen játékosaként is magasba emelhette már a trófeát, és sokan még emlékezhetnek Détári Lajos hatalmas szabadrúgásgóljára az Eintracht Frankfurt színeiben a Bochum elleni 1988-as győztes kupadöntőn.

„Németországban a kupa egy nagyon rangos esemény – mondta Sallai Tibor. – Biztos vagyok abban, hogy óriási dolog, egy meghatározó mérföldkő lesz Roli életében és pályafutásában ez a mérkőzés. A Lipcse számít esélyesebbnek, de egy döntőben bármi előfordulhat, akár még az is, hogy a Freiburg nyeri a kupát Sallai Roland góljával.”

Most már hagyom is nyerni egyszer-kétszer

Ahhoz, hogy Sallai kupagyőztes legyen, nyilván lesz egy-két szava Domenic Tedescónak és csapatának is. Az 1935-ben, Tscammerpokal néven elindított sorozatot már nyerte meg lipcsei alakulat, a VFB Leipzig a Schalke 04 csapatát győzte le a második kiírás döntőjében. Az RB Leipzig azonban még nem tudott nyerni, pedig az elmúlt négy évben idén már harmadszor jutott a döntőig.

A keletnémet csapat kezdőjében szinte biztosra vehető, hogy találkozunk majd Gulácsi Péter és Willi Orbán nevével, de sokan bizakodnak az első teljes Bundesliga-szezonját befejező Szoboszlai Dominik pályára lépésében is. Szoboszlai pályafutásában elévülhetetlen érdemeket szerzett édesapja, Szoboszlai Zsolt, aki attól a pillanattól, hogy fia lábra tudott állni, képezte, terelte, tanította őt. A korábban a Tatabányával NB I.-ben is megfordult játékos napjainkban a székesfehérvári Főnix Gold FC alapító-vezetője, szakmai irányítója, számos fiatal válogatott kinevelője.

„Biztos, hogy sokat jelentett az a háttér, amit én tudtam biztosítani Dominik számára, de az ő hozzáállása is nagyon fontos volt, ha nem akarta volna csinálni, akkor ez az egész csak erőlködés és időpazarlás lett volna, így viszont egy jó hangulatú, apa-fia tanítás lehetett. Ez a háttér azonban csak maximum 30 százalék, ennyit tehet hozzá egy sikeres pályafutáshoz, a többi a gyereken múlik. Bízom abban, hogy azok az értékek, a mindennapi gyakorláshoz, fejlődéshez szükséges kitartás, a hitelesség és persze a fanatizmus, melyet tőlem kapott, segítségére lesznek az élete folyamán” – kezdte a korábbi játékos.

„A mi kapcsolatunk más, különleges, hiszen keveredik a szokványos apa-fia kapcsolódás egy edző-játékos viszonnyal is, ami állandó versenyhelyzetet eredményezett közöttünk, amíg fiatalabb volt. Természetesen mindenben segítem a mai napig, és most már hagyom is nyerni egyszer-kétszer ezekben a rivalizálásokban”

– mesélte nevetve.

Szoboszlai Dominik hihetetlen szezont tudhat maga mögött. Többször választották a forduló játékosának, a legjobb fiatal játékos címet is bezsebelte párszor, három találata is a legszebb gólok között szerepel, mégis gól- és gólpasszmutatója az, amire igazán büszke lehet. Az űrszámokat produkáló csapattársa, Christopher Nkunku után Szoboszlai közreműködéséből lehet a legsűrűbben gólra számítani Lipcsében, 108 percenként ad gólpasszt vagy szerez maga találatot. Ezzel előzi az összes posztriválisát, a portugál válogatott André Silvát (121 perc), Yussuf Poulsent (147 perc), a spanyol klasszis Dani Olmót (153 perc) vagy a svéd válogatott motorját, Emil Forsberget (153 perc) is. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a helyzetei minősége alapján várható gól- és gólpasszmutatója 0,58-at jelez kilencven percre vetítve, és ő 0,82 gólt/gólpasszt jegyez, akkor elmondható, hogy „felülrúgja” a számait, több találatban van benne, mint amire lehetőségei predesztinálnák.

„Azért ez a történet nem indult jól, nem mondhatnám, hogy töretlen volt Dominik fejlődése – mondta édesapja. – Egy nyolc hónapos sérülés következtében lemaradt a tavalyi Európa-bajnokságról, és a lipcsei karrier is csak a nyáron kezdődhetett el igazán, de szerencsére túl vagyunk rajta. Jól érzi magát Dominik Lipcsében, motivált, szeretnénk, ha maradna, viszont apaként természetesen szeretném azt is, ha több lehetőséget kapna. Úgy érzem, hogy minden körülmény ideális, a fiam fejlődését szolgálja, és ha keményen dolgozunk továbbra is, akkor akár a futballvilág legfelső polca sem elképzelhetetlen Dominik számára, de ehhez még nagyon sokat kell tenni. Elégedett lehetek az idei teljesítményével is, viszont ez a kupadöntő még sokat tudna fényesíteni az idei képen. Dominiknak volt már szerencséje átélni egy kupagyőzelemmel járó euforikus hangulatot, hiszen Salzburgban már sikerrel szerepeltek kupadöntőben. A Freiburg egy nagyon jó és szervezett csapat, de a Lipcse mellett szól, hogy jóval hosszabb a kispadja, és több olyan játékos is található a keretében, aki képes mérkőzéseket is eldönteni. Miért ne lehetne szombaton pont Szoboszlai Dominik az?”