A rakétalábú rúgóisten az egész NFL-t felrázhatja

A Super Bowl elmúltával a draft az egyik legfontosabb esemény az NFL életében, itt választják ki a csapatok a leendő sztárokat. Ilyenkor a jövő irányítóiról, 154 kilósan a 40 yardot 4,78 másodperc alatt futó védőjátékosokról, 152 kilósan lapos hasú vagy épp már 18 évesen 205 centis és 181 kilós támadófalemberekről szoktak beszélni, punterekről viszonylag kevés szó esik. Idén viszont szokatlan sokat hallani egy punterről, Matt Araizáról, aki majdnem Föld körüli pályára állítja az elrúgott labdákat.

A punter az amerikaifutball egyik legunalmasabb pozíciója – ha valaki eljut a csúcsok csúcsára, az NFL-be, akkor meccsenként kevesebb mint négy lehetőséget kap átlagban arra, hogy minél nagyobbat rúgjon a labdába. Mivel a punter a sikertelen támadások végén adja át a labdát az ellenfélnek, még a pontszerzés katarzisa is elmarad. Elég gyakori persze, hogy a mezőnygóloknál a punter tartja a labdát a rúgójátékosnak, ekkor legalább egy kicsit úgy érezheti, szerepe van a pontszerzésben – valamivel több, mint amekkora részben osztozik a sikerben egy labdaszedő srác a focipálya szélén, miután az általa pályára dobott labdával szereznek gólt.

Általában nem a punterek azok, akik izgalomba hozzák a szurkolókat, vagy ha mégis, akkor olyasmi extrát kell mutatniuk, mint pár éve az ausztrál Brad Wingnek, aki az egyetemi bajnokságban punterhez mérten komoly gyakorisággal csinált hülyét az ellenfelekből. Mint mondjuk ezzel a futásával:

A legtöbben viszont nem ilyen agilisak, szóval tényleg valami egészen kiemelkedő kell ahhoz, hogy egy punter lázba tudja hozni az embereket. És pont ez történik az idei NFL-játékosbörze, vagyis a draft előtt Matt Araizával.

Leginkább úgy lehetne leírni, hogy mitől annyira izgalmas Araiza, hogy egy rakétavető nőtt a jobb lába helyére. Nem véletlen, hogy az egyetemi évei alatt a „Punt God”, vagyis Punt Istene becenév is ráragadt.

Nem túlzás a becenév

A 2021-es szezon alatt Araiza a valaha volt egyik legjobb idényt hozta össze az egyetemi bajnokságban a puntereket nézve, ezzel pedig elkezdte átírni, amit évtizedek óta gondoltak a punterekről és az értékükről.

Araiza az egyetemi játékosoknak szervezett NFL-felmérőn, a Combine-on is megvillantotta, mire képes – március elején egy közel 80 yardos rúgást prezentált az őt figyelő NFL-csapatoknak. Önmagában ez a hossz is impresszív, az viszont végképp, hogy pont a célterület határát jelző vonal előtt állt meg a labda. Ha icipicit továbbpattan, hasonló esetben, éles játékhelyzetben a szabályok értelmében 20 yardról kezdhetné az ellenfél a támadást, ha viszont nem éri el a vonalat a labda, akkor onnan, közvetlenül a gólvonal mellől indulhatnak, ami azért jelentős különbség, tekintve, hogy 20 yard az pont a pálya ötöde.

Ha azt gondolnánk, biztos csak egyszer, véletlenül jött ez össze Araizának, akkor itt egy másik videó ugyanarról a napról, egy másik rúgásáról, eléggé hasonló eredménnyel:

Ez persze csak az NFL-szurkolóknak volt újdonság a puntertől – a 2021-es szezonban egyetlen 80 yardnál hosszabb punt volt a ligában, azelőtt pedig utoljára 2013-ban fordult elő hasonló, nem túl gyakori dolog tehát, amit Araiza csinál. Ő ugyanis a 2021-es szezonban két ilyen rúgással is előrukkolt. Egyetemi csapata, a San Diego State Aztecs szurkolói tehát szinte meg sem lepődnek azon, ami az NFL-ben jó, ha évtizedenként párszor előfordul. (Oka van, egyébként, hogy Araiza esetében csak a 2021-es szezonról beszélünk, ezt később részletezzük is.)

A fentebb említett, futásaival is kitűnő Brad Wing a kivétel, a punterek 99 százaléka nem csinál az összefoglalókba bekerülő jelenetet. A punterek lényegében egyetlen és legfőbb célja a kiegyensúlyozottság – a végtelenségig gyakorolják ugyanazt a mozdulatsort, hogy izommemóriából menjen minden. Hogy ugyanolyan magasan, ugyanolyan erővel, ugyanolyan szögben ejtsék el a labdát, hogy az mindig pontosan ugyanott találkozzon a lábukkal – ideális esetben bekötött szemmel, vaksötétben is ugyanúgy csinálnak mindent, sőt, külön rossz, ha rúgás közben a labdát figyelik, és nem azt, ahova rúgni akarnak.

Araiza esetében elég nagy csavart jelent, hogy neki a kiemelkedő rúgások jelentik a kiegyensúlyozottságot. Az idény során 18 puntja volt legalább 60 yardos, ezzel rekordot döntött (az előző csúcs 16 volt egy szezonban), az 50 yardnál nagyobb rúgások csúcsát 7-tel döntötte meg, ugyanis 39 ilyennel zárt. A szezonbeli 76 rúgása 51,4 yardos átlagot hozott ki, ezzel megdöntötte az egyetemi rekordot (51,0), és amúgy beállította volna az 1940 óta álló NFL-csúcsot. Azzal, hogy Araiza katapultként képes hátrébb szorítani az ellenfelet, csapatát is sokkal jobb helyzetbe hozta – a támadócsapat 2021-es mutatói alapján négy-öt győzelemmel kevesebb dukált volna nekik, de szinte folyamatosan jó helyzetben voltak, így végül 12 győzelemmel és csak 2 vereséggel zárták az idényt – az koronavírussal nehezített 2020-as idényben 4-4-gyel zártak (az előreugrás persze nem 100 százalékban csak a punter érdeme). Egzaktabb számokat mért november közepén (amikor még négy meccs hátravolt az Aztecs szezonjából) a Pro Football Focus, ők arra jutottak, hogy Araiza országos átlaghoz mért teljesítménye plusz három touchdownt jelentő értéket eredményezett csak a puntjaival.

A FiveThirtyEight infografikára is tette Araiza teljesítményét, itt látszik, hogy mennyivel az országos átlag fölé nőtt.

Nem csoda viszont, hogy Araiza simán bezsebelte a szezon legjobb punterének járó Ray Guy-díjat. Ja, és még nem mondtuk, de ballábas, amit imádnak az edzők. Hasonló előny ez, mint a balkezes dobójátékos a baseballban – itt is, ott is a jobbkezes-jobblábas többséghez szoknak a játékosok, tehát az így érkező labdákkal kötnek szoros ismertséget. Egy ballal elrúgott labda furcsábban csavarodik a levegőben, nehezebb felmérni, hol ér majd földet, tehát előnyt jelent a puntoló csapat számára. A vezetőedzőként hatszoros, összesen nyolcszoros Super Bowl-győztes Bill Belichick szinte fetisizálja a ballábas puntereket – 2000 óta csak négy évben volt jobblábas punter a fő opció ezen a poszton.

Föld körüli pályára

Két rúgást érdemes kiemelni Araiza tavalyi szezonjából. Az elsőnél adódó lehetőséget alighanem már nagyon várta. A szezon közepén Colorado hegyei közé, Colorado Springsbe látogattak az amerikai légierő akadémiájához, az Air Force-hoz. A város 1839 méteres tengerszint feletti magasságon található, itt már érezhetően ritkább a levegő, egy jól megrúgott labda tehát sokkal jobban száll, mint 1800 méterrel alacsonyabban. De hogy mennyivel jobban, arra még a légierőnél repülőben szálló dolgokból vélhetően elég jól kiképzett visszahordó sem számított. (A lenti videón a második rúgásról van szó, 0:28-tól, de érdemes mindet megnézni.)

Jól látszik, hogy a visszahordó sokáig csak tekergeti a nyakát, hogy valahogy megtalálja a levegőben a vártnál sokkal messzebbre szálló labdát. Mire ez sikerül neki, már mindegy volt. A labda röptét látva még maga Araiza is elképedt, azt mondta, sosem látott még így labdát szállni.

A másik kiemelendő rúgását hazai pályán, lényegében tengerszinten, tehát a coloradóinál jóval sűrűbb levegőben hozta össze, ez 86 yardot tett meg. Legalábbis a hivatalos statisztikák szerint, abban ugyanis a puntok hosszát onnan számolják, ahonnan a labdát visszadobásból kapja a punter – Araiza valójában picivel a saját gólvonala előtt indította el Föld körüli pálya felé a labdát, ami a túloldalon 4 yardon állt meg, tehát nem 86, hanem legalább 95 yardot tett meg a labda végül, igaz, nem mindet a levegőben, de ez a hatékonyság szempontjából mindegy.

Kacifántos út

Nem véletlen egyébként, hogy Araiza őrületes rúgásainál rendre csak a 2021-es idényre hivatkozunk. Ennek oka, hogy nincs másra hivatkozni, bármilyen meglepő ugyanis, Araiza a rakétalába ellenére csak egy szezonban volt az első számú punter az Aztecsnél.

Pedig fiatalabb korában a bátyja délután, a lakóhelyükhöz közeli mezőn játszva hamar felfedezte, hogy a rúgás lesz a tesó jövője – állítólag kerek három rúgás után közölte az apjukkal, hogy Matt az NFL-ben fog kikötni. Csakhogy Matt másról álmodott, sokáig úgy készült, hogy egy másik szupernépszerű sportágban, a fociban lesz majd nagymenő Európában.

Egy ilyen útkeresés egyébként gyakran azt jelenti, hogy valaki két szék között a pad alá esik. A rúgójátékosok és punterek annyira specializált feladatkört jelentenek, hogy a legtöbb, erre készülő játékos nagyon fiatal korától kezdve ezt gyakorolja, ha a szüleik megtehetik, akkor méregdrága, a technika csiszolását célzó táborokba járnak. Araiza viszont későn tagozódott be. Középiskolásként még atletizált, többek között gátfutó volt, de közben a focicsapatban is ott volt csatérként, amikor pedig elkezdett kacérkodni az amerikaifutballal, akkor védőjátékos akart lenni, nem rúgójátékos.

Aztán hogy, hogy nem, 2015-ben már a napnál is világosabb volt, arra született, hogy labdákat rugdaljon el minél messzebbre, adott esetben még pontosan is. 2015-ben területi rekordot döntött a középiskolai csapatával a mezőnygólokat nézve, miközben az állami bajnokságot is megnyerték.

Az egyetemek viszont nem kapkodtak utána, mert rendszerint nem a statisztikák, hanem a különböző táborokat vezető edzők ajánlásait követik az ösztöndíjak osztásakor, Araiza pedig nem járt ilyenekbe. Mivel csak két ösztöndíjajánlatot kapott, Araizában megint felmerült, hogy inkább futballista lesz, de mint tudjuk, nem így lett.

A lakóhelyéhez közeli San Diego State-et választotta (a másik ajánlat az ország túlfeléről, Massachusettsből érkezett), ahol eleinte csak a mezőnygólokat és a kirúgásokat bízták rá. Okkal: már ez a két rúgás is egészen más technikát igényel, hát még a puntolás, aminél kézből ejtve rúgják el a labdát. Ráadásul a hármas terhelést sem sokan bírják, de Araiza 2021-re mindhárom feladatot bezsebelte, a puntjaival kisebbfajta őrületet elindítva.

Az egyetemi bajnokság első osztályát jelentő 130 csapatnál Araizán kívül csak három másik játékos volt, aki triplázott a rúgószerepeket nézve. Araiza viszont mindhárom szerepben kiváló volt. A punterek között a legjobb volt a rúgások átlaghosszát nézve, a kirúgásoknál az ötödik lett (130-ból), a három, 50 yardnál hosszabb mezőnygóljával pedig a top 10-ben zárt.

Átírhat pár konvenciót az NFL-ben

A Redditen vagy a Twtiteren időről időre felbukkan a teljesen elméleti kérdés, hogy ha az ember egy NFL-csapat általános igazgatója, akkor hajlandó lenne-e a draft első körében (tehát a 32 legértékesebb választási jog egyikével) egy olyan csodapuntert választani, aki minden egyes rúgásával 5 yardon belülre szegezné az ellenfelet, amelynek így minden esetben (labdavesztéseket és pontszerzés utáni kirúgásokat leszámítva) legalább 95 yardot kellene támadnia a touchdownért.

Araiza érkezésével ez az elméleti kérdés már nem is annyira elméleti, bár arra garantálhatóan nem volt esély, hogy az első kör 32 választása között ott legyen az ő neve is. Reálisabb kérdés viszont, hogy a draft második napján, a 2–3. körökben lecsap-e rá valaki.

Az NFL-ben biztosan nem fog egyszerre puntolni és mezőnygólokat is rúgni, a puntok mellé maximum a kirúgásokat tarthatná meg.

Az 1980-as évek előtt még egészen más világ volt az NFL-ben, akkoriban előfordult, hogy az első körben választott valaki puntert (legutóbb 1979-ben), 2000 óta viszont a 70. választás volt a legmagasabb, amikor egy puntert vitt el egy csapat – 2012-ben a Jacksonville Jaguars tette meg ezt Bryan Angerrel. Anger átlaga az utolsó egyetemi évében 44,2 yard volt rúgásonként, Araiza ennél sokkal erősebb.

Persze az NFL-ben ügyesebb, gyorsabb visszahordókkal lesz dolga Araizának, mint az egyetemi bajnokságban, ez is fontos tényező. Mellette szól viszont, hogy míg egy irányítónál vagy elkapónál akár a támadási rendszer is nehezítheti a valós képességek felmérését, és egy remek játékos simán csődöt mondhat a profik között, mert mást várnak tőle, mint amiben erős, addig Araiza estében egyszerű a matek: a láb találkozik a labdával, utóbbi messze száll. Ennyi a képlet, ennek kell működnie. Nincs támadóséma, nincs hiperbonyolult stratégiai könyv.

Hogy tényleg ennyire egyszerű-e a matek, az az NFL csapataitól is függ. Az NFL draftja magyar idő szerint péntek hajnalban indul az első körrel, Araiza szombat hajnalban írhat történelmet.