Kis pénz, nagy foci, csak magyar hozzávalókból

2006. július 28-án Vácon lépett pályára a korábbi kiváló játékos, Lengyel Ferenc csapata. Az első NB I.-es mérkőzésüket 2-0-s sikerrel záró paksiak újoncként a legkisebb költségvetéssel rendelkeztek a 16 csapatos bajnokságban, így a másodosztályt megnyerő keretre támaszkodva, egy-két magyar labdarúgót igazolva fektették le a klubot azóta is jellemző alapköveket:

magyarok a kispadon és az öltözőben is.

A Paksi FC azóta 16 éve, megszakítás nélkül szerepel az élvonalban, a legnagyobb sikerüket a 2011-es évben érték el, amikor a ligakupa megnyerése mellett a bajnokság ezüstérmét is megszerezték a Videoton és a Ferencváros közé ékelődve. A dobogós helyezés, először a klub életében, nemzetközi kupaszereplést és újabb szép eredményeket hozott, az Európa-liga selejtezőinek harmadik köréig meneteltek Fioláék, ahol a skót Hearts jelentette a végállomást.

Az idén hetvenéves Paksi FC pedig mindent megtesz, hogy felejthetetlenné tegye a jubileumi évet. A célok eléréséhez egy, a klub filozófiájához remekül alkalmazkodó trénert, a magyar élvonalat és a másodosztályt kiválóan ismerő, támadó és ezáltal kifejezetten szórakoztató futballt játszató edzőt is találtak a csapat élére, Bognár György személyében.

„A Paksi FC egy brand, ami folyamatosan épül” – kezdte Haraszti Zsolt, a klub ügyvezetője. „Mindenki tisztában van már a koncepciónkkal. Rövid és középtávon is szeretnénk megőrizni első osztályú tagságunkat, igyekszünk folyamatosan a felsőházba tartozni és nemzetközi szereplésre feljogosító helyezésekért versenyezni. Rendszeresen monitorozzuk a magyar piacot, a határon túli magyar labdarúgókat, és kiváló kapcsolatokat alakítottunk ki a magyar játékosügynökökkel, így évről évre építhetjük, fejleszthetjük játékoskeretünket.”

Sok kicsi sokra megy – tizedannyi pénzből is lehet

A fejlesztés azonban nem ilyen egyszerű. Míg 2010-ben, a 16 csapatos NB I. még csak 6,5 milliárd forintból gazdálkodott összesen, addig napjainkra a Ferencváros és a Mol Fehérvár költségvetése is közel a duplájára nőtt ennek az összegnek. Ez azt jelenti, hogy az átlagban a csapatok rendelkezésére álló 400 millió forint mostanra már 3,2 milliárd lett, de eközben az olló is nagyon kinyílt, a Paksi FC lehetőségei közel sem mérhetők a nagycsapatok pénztárcájához, az eredményei viszont annál inkább.

Még úgy is, hogy a 2011-es sikerek után távozott a klub névadó szponzora, az MVM, megnehezítve a tolnaiak életben maradását a következő évekre, hiszen a klasszikus bevételi struktúrából, játékoseladásból, merchandisingból és jegyértékesítésből sem tudott folyamatos bevételeket realizálni a klub. A legnagyobb sikereknél 2100 volt az átlagnézőszám, ez az elmúlt években 1600–1800 fő között mozog, az elmúlt tíz évben pedig összesen 650 ezer euróért értékesített labdarúgókat a klub.

„Elsősorban mi nem a játékosok eladásában gondolkozunk, hanem a csapat minél jobb szereplésében” – folytatta Haraszti. „Természetesen azoknak a labdarúgóknak, akik teljesítményükkel rászolgálnak, megadjuk a lehetőséget a váltásra. Számunkra azonban sokkal nagyobb érték, hogy húsz saját nevelésű játékosunk is bemutatkozhatott már az NB I.-ben, és heten a magyar válogatottban is, legutóbb épp a góllövőlista jelenlegi éllovasa, Ádám Martin. Büszkék vagyunk arra is, hogy az utánpótlás-válogatottak felsőbb korosztályaiban is vannak paksi labdarúgók. Amíg szakmailag tehát hosszabb távra tudunk tervezni, gazdaságilag mindig csak egy évben gondolkozhatunk, hiszen a csapatnak jelenleg sincs nagy szponzora, kisebb bevételeket teszünk össze évről évre, ezekből próbáljuk biztosítani a hátteret.”

Bizalom a pályán és az klubházban is

A háttér biztosításához pedig állandóság, egyetértés és harmónia szükséges. Amíg nyolcvan kilométerre Pakstól, Fehérváron 13 edző próbált szerencsét a legutóbbi tíz évben, addig Pakson Bognár György a hatodik szakvezető, aki a zöld-fehér csapat kispadjára ülhet ez idő alatt, Csertői Aurél például öt évig is irányíthatta a szakmai munkát. A csapatot 2020. szeptember 20-a óta irányító Bognár ez elmúlt időszak legeredményesebb edzője Pakson, az általa irányított 61 meccsen átlagban 1,66 pontot szereztek. Elődje, Osztermájer Gábor 32 meccsen 1,41 pontos átlagot hozott össze, Szivics Tomiszlav 13 meccsen 1,23-as átlagot, azelőtt Csertői Aurél 188 meccsen 1,39-es mutatót produkált. 2012–14 között, Szivics első megbízatása 27 meccs és 1,19 pontos átlag után ért véget, közte és Csertői között Horváth Ferenc 18 meccse és 0,94 pontos átlaga jött.

A stabilitás nem csak a kispadon, hanem az irodai székekben is egyedülálló. Amíg a magyar futballban elég gyakoriak a vezetői cserék, és a tulajdonosi viszonyok is több helyen változtak az elmúlt évtizedben, addig Pakson, a 2006-os feljutás óta ugyanaz a kéz fogja a kormánykereket: Haraszti Zsolt, aki Balogh Judittal közösen próbálja kiegyenlíteni a többi piaci résztvevőnek rendelkezésére álló kifogyhatatlan lehetőségeket.

„Balogh Judit személyében egy olyan ügyvezető társsal dolgozhatok együtt, akinek komoly szakmai tudása és tapasztalata van” – mondta elismerőn az ügyvezető. „Évekig, évtizedekig csak olyan emberrel lehet együtt dolgozni, akiben maximálisan megbízik az ember, nálunk ez egy kiválóan működő véd- és dacszövetség. Említhetném Süli János [Paks korábbi polgármestere, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter] vagy Karszt József technikai vezető nevét is, hiszen az elmúlt 21 évben ők is rengeteget tettek ezért a klubért.

Mivel a gazdasági stabilitásunk soha sincs hosszú távon megoldva, így komoly feladat és motiváció is egyben, hogy a következő évet miként tudjuk megoldani, túlélni. Ez nem egy könnyű helyzet, de megtanultunk együtt élni vele. Így, napról napra élve is az első hat hely valamelyikének a megszerzése a célunk, a Magyar Kupa elődöntőjébe való bejutásunkkal viszont ott lebeg a szemünk előtt az újbóli európai szereplés lehetősége is.”

A sikeres szereplés pedig növeli a játékosok értékét, több labdarúgóért érkezhetnek kérők a nyáron. A paksiak azonban nem tudtak jelentős bevételeket generálni játékoseladásból az elmúlt évtizedben, a három pénzmozgással is járó transzfer közül kettő Magyarországon belülre történt. Hahn János 350 ezer euróért a Dunaszerdahely csapatához szerződött tavaly, Böde Dániel 2012-ben lett a Ferencváros labdarúgója kétszázezer euróért, Kovács Gábor pedig százezerért váltott klubot 2014-ben, és Diósgyőrbe költözött. Az elrugaszkodott fizetési igénnyel rendelkező magyar élvonal és a Pakson bevezetett fizetési plafon sem könnyíti Balogh Judit és Haraszti Zsolt helyzetét.

„Mint már említettem, nálunk nem az elsődleges cél, hogy a játékosainkat jó áron értékesítsük” – utalt vissza a szavaira Haraszti. „Azonban úgy látom, hogy egyre több a külföld felé irányuló transzfer, és nem csak a felnőtteknél. Szendrei Ákos személyében például egy kiváló, saját nevelésű, fiatal tehetségünk igazolt Dunaszerdahelyre tavaly nyáron. A felnőttek közül említhetném Hahn Jánost vagy az idei, téli átigazolási szezonban Ciprusra szerződött Bognár Istvánt is. Szerintem Ádám Martinnak sem egy kérője lesz majd nyáron, ez a folyamat tehát a mi esetünkben mindenképpen előrelépést mutat. A kimagasló teljesítményt nyújtók pótlására pedig nem nehéz játékosokat csábítani Paksra. Akiket le szeretnénk igazolni, tisztában vannak a klubunk erényeivel és a lehetőségekkel, amelyet a klubunk tud biztosítani nekik. A hozzánk igazolók mindig elmondják, hogy a klubunk egy igazán külön világ az NB I.-ben. Az elmúlt tizenhat évben megtanultunk racionálisan gazdálkodni és kevés pénzből is minőséget előállítani. Ez a szemlélet már nem teherként, hanem tényként van a mi életünkben.”

A 12 csapatos NB I. gazdasági kérdés, nem szakmai

A magyar bajnokság jelenlegi struktúrája alapján van egy kimagasló háttérrel és tudáskülönbséggel rendelkező, a bajnoki címért saját magával versenyző csapat, a Ferencváros, két-három klub, amely a dobogóért küzd, és körülbelül nyolc, amely a kiesés ellen harcol. Számos sportigazgató, a fiatalok és a magyar játékosok beépítésében, majd értékesítésében érdekelt klub vezetője emelt már szót a bajnokság bővítése vagy átstrukturálása mellett, hiszen a jelenlegi állapotok pont azt a területet nem segítik, melyet közvetett és közvetlen módon támogattak a döntéshozók.

„Jelen pillanatban a 12 csapatos NB I. inkább gazdasági kérdés, nem szakmai. Én egyértelműen a tizenhat csapatos első osztályt támogatom. Véleményem szerint egyébként pár éven belül sor kerülhet a bővítésre. A szűkebb létszám kiélezettebbé tette a bajnokságot, a bajnoki cím kivételével a fontos dolgok, a kiesés például rendre az utolsó fordulókban dőlt el az elmúlt években. A színvonal egyértelműen nőtt, ami annak köszönhető, hogy egyre jobb minőségű és képességű labdarúgók játszanak az élvonalban” – mondta Haraszti.

A futball gazdasági hátterének, infrastrukturális helyzetének stabilizálása és a fizetések talajtól való elrugaszkodása tehát lehetőséget teremtett minőségi labdarúgók szerződtetésére, általuk a színvonal emelkedésére. A Paksi FC viszont a tökéletes példája annak, hogy nem minden a javak elosztásánál dől el, lehet teljesítményt elvárni és elérni úgy is, hogy a valós értéket fizetjük érte.

„Nagy dolognak tartom, hogy öt év alatt feljutottunk az NB I.-be, négy osztályt is lépve felfelé” – összegezte mondandóját Haraszti Zsolt. „Ugyancsak kimagasló eredménynek gondolom, hogy öt év után ezüstérmesek lettünk a bajnokságban, Ligakupát nyertünk, és megmérethettük magunkat az Európa-liga selejtezőiben, ahol abban az évben a magyar csapatok közül a legtovább meneteltünk.

Óriási elismerése a munkánknak, hogy a klubunk megkapta a Paks városáért-díjat, és Balogh Judittal 2011-ben az év sportvezetői lettünk a magyar labdarúgásban” – véli Haraszti, aki reméli, hogy a Paks még sokáig NB I.-es marad, és párszor látja még a klubot nemzetközi kupában játszani.