Túlsúlyos kocogóból lett a legjobb női maratonista

„Egy lány és egy egész világ története” – ígéri az iRunLady című, futásról szóló dokumentumfilm plakátja. Az iron ladyre (vasnő) és a futásra (run) utaló szójáték Szabó Nórát takarja, így joggal várhatnánk, hogy ez az ő portréja legyen. Ettől azonban eléggé elrugaszkodik a film, tanácstalanul hagyva a nézőt – igaz, közben a világ legnagyobb maratonjaira is elvisznek.

Szabó nagyjából tíz év alatt nagy utat tett meg, túlsúlyos kocogóból a jelenlegi legjobb magyar női maratonfutó lett, mindezt amatőrként érte el. Futóéletébe 2018-ban kapcsolódunk bele, néhány kisebb verseny felvillanó képe után rögtön az egyik legrangosabb maratonon, Bostonban láthatjuk. Tanúi lehetünk néhány intim pillanatnak, például hogy Szabónak milyen fontos az édesanyja támogatása, majd képet kapunk a borzasztó időjárási körülmények között megrendezett versenyről. Ezek azok a jelenetek, amelyek még igazán működnek, de ezt az iramot nem tudja tartani a film. Az is kiütközik, hogy egy mini stábnak korlátozottak a lehetőségei, gyakorlatilag csak a célban találkozunk Szabóval, az igazi küzdelmeiből nem sokat látunk.

Boston után szem elől is veszítjük a futónőt, a Berlin Maratonba három amatőr férfi futóval kapunk bepillantást, majd máris Budapesten vagyunk, ahol a magyar futóéletben ismert alakok, a legnagyobb hazai eseményeket szervező Kocsis Árpád vagy a szpíker Péter Attila beszélnek a futás élményéről és a versenyek fejlődéséről.

Szabó Nórát a stáb még a 2018-as Chicago Maratonra kísérte el, itt néhány gondolatát még megosztja a futásról, vagy arról, hogy nem érez fájdalmat, és láthatjuk a felszabadultságát is a verseny után – de ezzel gyakorlatilag vége az ő történetének a filmben, későbbi eredményeiről csak néhány feliratban értesülhetünk. Szabó nagy célja volt kijutni a tokiói olimpiára, de ez azért sem jöhetett össze neki, mert a nemzetközi szövetség a korábbiaknál sokkal erősebb szintidőket állapított meg. Jó lett volna tudni, hogy ezt hogyan élte meg, vagy azt, hogy a Covid mennyire szűkítette be versenyzési lehetőségeit. A 2021-es nagy sikerei is – új egyéni maratoncsúcsok Milánóban és Berlinben – kimaradtak a filmből, és hiányzik az is, hogy civilként is lássuk Szabót. Vagy az, hogy mit gondolnak róla versenytársai, edzője. Kevés próbálkozást látunk, hogy mélyebbre ássanak a futónő életében.

Az iRunLady film erényei így inkább azokra a jelenetekre koncentrálódnak, amelyek a nagy maratonversenyek kulisszái mögé tekintenek be, ezek a tévés közvetítésekben nem igazán tűnnek fel. De Szűcs Csabát és Földingné Nagy Juditot (több évtizede ők tartják a magyar rekordokat maratonon) is jó hallgatni, hogy mit gondolnak a hazai maratonfutásról. Persze önmagában már az is siker, hogy egy futásról szóló magyar film be tud kerülni a mozikba: március 21-én, 18 órakor a Cinema City mozikban lehet megnézni.

A film megjelenése előtt egy rövid karrierinterjút is készítettünk Szabó Nórával.

Most sem gondolom, hogy hű de marhajó futó vagyok

„Nem szerettem igazán a sportot, gimiben ”rubintrékáztam„, de mivel mellette nem figyeltem az étkezésre, nem fogytam tőle. Sok felesleges kiló volt rajtam, cigiztem is. A legjobb barátnőm eljárt futni, és hogy fogyjak, először vele mentem el a Kopaszi-gátra. Elsőre 3-4 kilométert futottam. Később ez rendszeressé vált, majd a futások egyre hosszabbak lettek” – emlékezett vissza a 2011-es kezdetekre Szabó Nóra.

Azt mondta, szinte mindig ugyanolyan tempóban futott, csak a teste visszajelzéseire hallgatott, nem jutott eszébe, hogy edzésterveket böngésszen, vagy edzővel készüljön. Megjegyezte, akkoriban nem is volt az megfigyelhető, ami ma, hogy hirtelen sok futóedző bukkan fel a semmiből. Ő eleinte például csak arra koncentrált, hogy legyen meg neki a 10 kilométer.

Miután az megvolt, megszaporodtak a kilométerei és a versenyei száma, ultratávon is kipróbálta magát, az Ultrabalatont négyszer lefutotta párban. Mára a félmaraton és a maraton lettek a fő számai, és ezekben magas szinten versenyez.

„Amikor elkezdtem futni, nem volt semmilyen célom, csak azt éreztem, hogy jól megy és nagyon szeretek futni. De akkor sem, és most sem gondolom, hogy hú de marhajó futó vagyok. Arra sem tudok választ adni, hogy miért tudtam különösebb háttér nélkül jó eredményeket elérni. Csak 2018 márciusa óta készülök edzéstervvel, azóta sokat is fejlődtem, és nem tudom megmondani, hogy hol van a vége. Azt sem gondoltam volna, hogy 72 perces félmaratont futok, de a jövőben a 70 perces sem tűnik már elérhetetlennek” – mondta Szabó Nóra.

2017-ben még 2 óra 50 perces maratont futott, (már ehhez is négyperces kilométereket kell teljesíteni átlagban) de azóta sokat faragott az egyéni csúcsán. Már a 2021 márciusában Milánóban elért 2:35:00 is nagyszerű eredménynek számított magyar szinten, de tavaly szeptemberben a Berlin Maratonon még ezt az időt is megjavította. 2:31:08-as egyéni csúcsával a 11. helyen végzett. Ideje értékét emelte, hogy Berlinben egy ideális maratonhoz képest túl meleg volt ekkor.

„Addig azt gondoltam, hogy nem bírom a meleget, de annyira koncentráltam a futásra, hogy nem is éreztem. Több szakember is mondta, hogy ennél sokkal jobb időt is elérhettem volna, ha hűvösebb van” – mondta Szabó.

Az a filmben is elhangzik, hogy a futónő nem érez fájdalmat futás közben, holott sokan szeretik a hosszútávfutást a fájdalommal azonosítani.

„Persze előfordul, hogy vannak holtpontjaim, de szerintem fejben nagyon erős vagyok, ezért is tudok viszonylag jól futni.”

Új egyéni csúcsa alapján már arra is esélyesnek tartják, hogy megdöntse Földingné Nagy Judit 1996-ban felállított 2:28:50-es országos rekordját. Szabó Nóra is egyre többször találkozik ilyen véleménnyel, de azt mondta, nem ez az országos csúcs van nála célkeresztben. Most az augusztusi Európa-bajnokságra koncentrál, ahová éppen a berlini eredményével kvalifikálta magát, ott szeretne minél jobban szerepelni.

A női maraton világrekordja 2:14:04, a kenyai Brigid Kosgei tartja. Ilyen eredményeket azért nem szórnak tucatszámra, de a legnagyobb versenyeken azért 2:20 alatt idő kell a győzelemhez, a 2:30-as szint sem rossz, azzal a top 10-be lehet kerülni általában. Ezt már a magyar futónő is megcélozhatja.

Szabó Nóra még nem tartozik a közvetlen világelitbe, de azért már jegyezhetik a nevét. „Nehéz felvenni a versenyt a kenyaiakkal és etiópokkal, és nem is nevezhetem magam profinak, hiszen nem ebből élek. Nekem rendes civil munkám van, és ez nagyon jól megfér a futással. Mindent saját költségből fizetek. Nincs menedzserem sem, magam szoktam levelezni a versenyszervezőkkel is, hogy az eredményeim alapján tudnak-e fogadni a versenyeikre.”