Az első ukrán-orosz futballmeccset Rebrov góljával nyerték meg az ukránok, a másodikon Putyin felállva tapsolt

1998. szeptember 5-én csapott össze először Ukrajna és Oroszország futballválogatottja, a 2000-es Európa-bajnokság selejtezői ezzel a kijevi mérkőzéssel indultak. Az ukránok függetlenségük kivívása után másodszor indulhattak az Európa-bajnoki selejtezőn, és mivel akkor már ott volt a csapatukban Andrij Sevcsenko és Szerhij Rebrov, megcélozták a kijutást. Az ukrán kispadon egyébként a 42-szeres szovjet válogatott középpályás, a kárpátaljai Szabó József ült.

82 ezer néző ünnepelt a régi kijevi stadionban, amikor a Sahtar játékosa, Szerhij Popov egy fejessel megszerezte a vezetést a 14. percben, majd tíz perc múlva a Torpedo Moszkva csatára, Szerhij Szkacsenko emelése is a kapuban kötött ki. Varlamov a 67. percben szépített, de a meccs legérdekesebb jelenetére a 73. percig kellett várni.

Akkor a kimozduló Harin kapus a labdát nem érte el, Szerhij Rebrovot viszont igen, ráadásul a tizenhatoson belül, a nyilvánvaló szabálytalanság után a német Markus Merk játékvezető felmutatta a piros lapot. A jogos büntetőt Rebrov így már a cserekapusnak, Csercseszovnak rúghatta, és a kapus ugyan érezte az irányt, nem tudta kiütni a labdát. Érdekes adalék, hogy Csercseszov most a Ferencváros edzője, tavaly nyárig Rebrov volt ebben a pozícióban.

A sorozatot is ez a két csapat zárta, az ukránok úgy érkeztek Moszkvába 1999. október 9-én, hogy ha nyernek, akkor megelőzik a franciákat, és egyenes ágon kijutnak az Eb-re. Ugyanez igaz volt az oroszokra is, a győzelmükkel csoportelsők.

A Luzsnyiki Stadionban ott volt a két hónapja megválasztott orosz elnök, Vlagyimir Putyin is, aki felállva tapsolt, amikor Valerij Karpin 20 méteres szabadrúgása után a léc alá vágódott a labda a 75. percben. A 88. percben Sevcsenko góljával egyenlítettek az ukránok, Filimonov kapus érthetetlenül a kapuba húzta a nem túl erős oldalról elvégzett szabadrúgást.

A döntetlennel az oroszok kiestek, mert a harmadik helyen végeztek, az ukránok elérték a második helyet, ami pótselejtezőt ért. Szlovénia elleni play-off-mérkőzésen Acimovic 45 méterről szerzett szerencsés góljával 2-1-re nyertek Ljubljanában, majd a visszavágón kiharcolt 1-1-gyel a szlovénok jutottak ki a 2000-ben, Hollandiában és Belgiumban rendezett tornára.

A két ország a Krím 2014-es annektálása, és a szakadár köztársaságok megjelenése óta nem kerülhetett össze, az UEFA pedig még arra is ügyelt, hogy az orosz és ukrán klubcsapatok se találkozhassanak egymással.

Még jóval ezelőtt, 1994-ben a Dinamo Kijev a Bajnokok Ligája csoportkörében emlékezetes meccsen futott össze a Szpartak Moszkvával, és úgy nyert hazai pályán 3-2-re, hogy a szünetben még az oroszok vezettek 2-0-ra. A Dinamo ekkor szerepelt először a főtáblán, ezt az egy meccset nyerte meg, és negyedik lett. 1999-ben érte el a legjobb eredményét a klub, akkor a nyolc között a Real Madridot kettős győzelemmel búcsúztatták, a Bayern München ellen 4-3-as összesítéssel maradtak alul az elődöntőben.

Rebrov akkor is a csapat fontos tagja volt, Sevcsenko pedig az ékpárja. Rebrov most az Egyesült Arab Emírségekben dolgozik, az Al Ain vezetőedzője, és pár napja úgy nyilatkozott a dublini Independentnek, amint véget ér a bajnokság – még két forduló van hátra –, megy vissza a hazájába, és fegyvert fog ő is. „A jó oldalon állunk, meg kell küzdenünk a szabadságunkért, ott a helyem az utcákon. Nem lehet Putyinnal kompromisszum, mert ő Kijevbe akar bevonulni, meg akarja mutatni, hogy elfoglalta a hazánkat” – mondta Rebrov, akinek a szülei Kijevben maradtak, és óvóhelyeken vészelik át a bombázásokat.

Rebrov, aki Donyeck melletti Horlivkában született, az interjúban elmondta, hogy oroszul beszél, hiszen így tanult, de ukránnak vallja magát. Ahol ő felnőtt, ebből semmi gondja nem volt. Teljes hazugságnak nevezte, hogy az oroszul beszélőkért indították ezt a háborút, még ha az orosz propaganda állandóan ezt is szajkózza.

Az ukrán hadseregbe álló sportolókról ebben a cikkben írtunk.