Tizenkét éve unokatestvére az olimpiai szánkópályán halt meg, most beteljesíthette az ő álmát is

Tizenkét évvel ezelőtt a vancouveri olimpia egyik edzésnapján szörnyű tragédia történt, a szánkós Nodar Kumaritasvili a pályáról kirepülve egy acéloszlopnak csapódott, és belehalt a sérüléseibe. Pekingben Nodar álmát unokatestvére, Szaba Kumaritasvili teljesítette be. Ő lett az első grúz szánkós, aki éles versenyben is csúszhatott olimpián, és ezt a sikert unokatestvére emlékének ajánlotta.

„Nem féltem. Ott akartam lenni az olimpiai versenyben. Nodar jár a fejemben. Állandóan rá gondolok. A családunkból mindenki benne a szánkósportban. Nem akartam, hogy Nodar után meghaljon a szánkó Grúziában. Életben akartam tartani” – nyilatkozta.

Unokatestvére halálos balesete nem tántorította el, sőt, olyan érzés is munkálkodott benne, hogy családjának befejezetlen ügye van az olimpiával.

„Keményen dolgoztam, és erősen hittem magamban. Most boldognak és elégedettnek érzem magam, hogy elértem az egyik célomat. Azt hiszem, minden sportember célja és álma, hogy az olimpián versenyezzen. Két éve határoztam el magamat, hogy ezt célzom meg. És most itt vagyok” – mondta a végül 31. helyen záró szánkós.

Azt mondta hogy a szülei sem ellenezték, hogy szánkózzon, sőt még jobban akarták, mint ő. A családi hagyományok tényleg nagyon erősek, Kumaritasvili dédapja, Aleko volt az, aki az 1970-es években az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Grúziában szánkópályát építtetett, majd a válogatott edzőjeként is dolgozott. Szaba nagyapja, Felix és nagybátyja David is eredményes szánkósok voltak a Szovjetunióban, most pedig apja is a grúz szánkószövetségnél dolgozik.