Sadio Mané történelmet írt – Szenegál először nyerte meg az Afrika Kupát

Mohamed Salah győzelemre vezetheti-e Egyiptomot vagy a tehetségekben és sztárokban bővelkedő Szenegál először nyer Afrika-kupát?

Hetekkel ezelőtt ezek is a torna nagy kérdései között voltak, kiegészítve azzal, hogy a bámulatos győzelmi szériát produkáló Algéria megvédheti-e a címét? Nos, ez az utóbbi már a csoportmeccseken eldőlt, Algéria ugyanis egy pontot szerzett a halálcsoportnak éppen nem nevezhető E-csoportban Elefántcsontpart, Sierra Leone és Egyenlítői Guinea ellen. A másik két kérdés viszont nyitott maradt egészen a vasárnap esti döntőig.

Szenegál először

Sokáig úgy tűnt, hogy a döntő a Liverpool két sztárjáról, az egyiptomi Mohamed Salah-ról és a szenegáli Sadio Manéról szól. Szenegál már a hetedik percben 11-eshez jutott, de Gabaski védett. Ez volt neki a negyedik tizenegyesvédése a tornán, pedig a csoportmeccseken még nem is ő játszott.

A második félidő elejét megnyomta Szenegál, majd egyre valószínűbbnek látszott, hogy megszületik az idei Afrika Kupa nyolcadik rendes játékidős 0-0-ja. A hosszabbításban sem született gól, így jöttek a tizenegyesek. Gabaski miatt Egyiptom előnyben van, gondolta mindenki – de nem lett igazuk. Az utolsó sorozatban a chelsea-s Édouard Mendy védése után Mané belőtte a sorsdöntő tizenegyest – Szenegál először nyerte meg az Afrika Kupát.

Szenegálnak ez volt a harmadik döntője, másodszor 2019-ben kaptak ki, először pedig 2002-ben, amikor a világbajnokságon rendkívül látványos játékkal negyeddöntőbe jutottak. Akkori csapatkapitányuk az a Aliou Cissé volt, aki most a szövetségi kapitányi posztot tölti be.

Miért kétévente, miért januárban?

Az Afrika Kupa világfutballban betöltött helyét jól jellemzi az Ajax csodacsatárának, az idei BL-góllövőlistát 10 góllal vezető Sébastien Hallernek a torna előtti dühös nyilatkozata. Arról kérdezték, elfogadja-e az elefántcsontparti válogatott meghívását az Afrika Kupára. Haller szerint még a felvetés is tiszteletlenség a földrész iránt, még akkor is, ha egy csomó afrikai sztár hiányzik az európai topbajnokságokban, különösen a Premier League januárban is élet-halál harcot vívó csapataiból. Európai játékostól bezzeg senki nem kérdez ilyet egy Európa-bajnokság előtt.

Az Afrika Kupára különben az is jellemző, hogy Sébastien Haller Franciaországban született francia apa és elefántcsontparti anya gyermekeként, sokszoros francia utánpótlás-válogatottság után fogadta el édesanyja hazája válogatottjának meghívását, miután a francia nagyválogatottba esélye sem volt bejutni. Elefántcsontpart végül a nyolcaddöntőben esett ki, Haller egy góllal zárta a tornát.

Az Afrika Kupát rossz szemmel néző, Európa-centrikus drukkerekben két kérdés merül fel időről-időre, ezeket zárjuk is gyorsan rövidre.

Miért kétévente rendezik a tornát? Nos, az Afrika Kupát 1957-ben indították útjára, három évvel az első Európa-bajnokság előtt, az ősatyák pedig a kétévenkénti rendezés mellett döntöttek. Tehették, hiszen akkoriban, és még évtizedeken keresztül, alig-alig fordult meg afrikai játékos Európában, már csak azért is, mert az európai bajnokságok zöme két-három főben maximálta az idegenlégiósok számát, vagyis az európai topkluboktól akár félévente is lehetett volna Afrika Kupa. Most már más a helyzet, a Premier League góllóvőlistáját például az egyiptomi Salah vezeti, így Európának hirtelen nagyon markáns véleménye lett az afrikai versenynaptárról.

Oké, de miért kell az Afrika Kupát január-februárban rendezni, amikor a legtöbb európai bajnokság gőzerővel zajlik sőt, ilyenkor dől el sokszor, ki marad versenyben, ki nem a bajnoki címért. Nos, már megint az európai érdekek. Ezt a kérdést akár azzal is rövidre lehet zárni, hogy amikor egy európai klub afrikai válogatott játékost igazol, akkor tisztában van vele, hogy kétévente januárban elveszítheti őt. Amúgy a januári rendezésnek éghajlati okai vannak: nyáron egyedül Afrika déli részén alkalmas az idő futballra, Dél-Afrika pedig mégsem rendezheti az összes tornát. Az egyenlítői övezetben a napi özönvízszerű esők lehetetlenné teszik a játékot, Észak-Afrikában pedig pokoli hőség van. Marad hát a január, még akkor is, ha két év múlva nyári rendezéssel kísérletezik a trópusi éghajlati övezetbe tartozó Elefántcsontpart. Ha valaki futballturistáskodna, esernyőt vigyen magával!

Nyolc halott a stadion előtt

A torna szubjektív összegzése előtt szólni kell arról, hogy a Kamerun–Comore-szigetek meccs előtt nyolc ember halt meg a bejáratnál összezsúfolódott tömegben. Sokan jegy nélkül akartak bejutni – a koronavírus miatt nyolcvan százalékban telhettek meg a stadionok –, és a kordont is rossz helyre tették, így egymást taposták halálra az emberek. (Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ilyen is csak Afrikában fordulhat elő, de emlékezzünk csak a londoni Eb-döntőre, amikor a csodán múlt, hogy a Wembley-t jegy nélkül ostromló tömeg miatt nem lett még nagyobb a baj.)

NB I.-esek, gólkirályok, kapitányok

Mielőtt az Afrika Kupa hülyeségeire térnénk rá – mert bárki bármit mond, az Afrika Kupa nemcsak a meccsek, hanem a más kontinensbajnokságokon nem, vagy jóval ritkábban tapasztalható jelenségek miatt is népszerű az ínyencek körében –, nézzünk néhány érdekességet.

• Az afrikai szövetségek vezetői rég nem hittek annyira a hazai kapitányokban, mint most. Régen általános jelenség volt, hogy a nagy tornákra félretették a hazai szakembert egy európai vagy dél-amerikai kedvéért, most 14 válogatott hazai, 10 külföldi kapitányban bízott. (A tavalyi foci-Eb-n 20-4 volt az arány a hazai kapitányok javára.) Az elődöntőbe két hazai és két külföldi kapitány vezette válogatott jutott.
• A 2010-es évek Afrika-kupáin a nyertes szövetségi kapitányok között négy hazai (2010, Egyiptom – Hassan Shehata, 2013, Nigéria – Stephen Keshi, 2019, Algéria – Djamel Belmadi, 2021, Szenegál – Aliou Cissé) és három külföldi (2012, Zambia – Hervé Renard – francia, 2015, Elefántcsontpart – Hervé Renard – francia, 2017, Kamerun – Hugo Broos – belga) van.
• Az első külföldi győztes kapitány a magyar Titkos Pál volt, aki 1959-ben nyerte meg a tornát Egyiptommal, akkori nevükön Egyesült Arab Köztársaság.
• A torna gólkirálya a nyolc gólt szerző kameruni Vincent Aboubakar (Al Nassr, ex-Porto) volt. 1957 óta csak egyszer szerzett a gólkirály több gólt ennél: 1974-ben Ndaye Mulamba 9 gólt ért el Zaire (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) színeiben.
• Burkina Faso kétszer játszott bronzmeccset, és mindkétszer 3-0-ról bukott el. 1998-ban 4-4-et játszott a Kongói Demokratikus Köztársasággal, és vesztett 11-esekkel 4-1-re. Most Kamerun egyenlített 0-3-ról és nyert végül 11-esekkel 5-3-ra.
• Ilyen se volt még: hat Magyarországon játszó futballista is ott volt az Afrika Kupán. A fehérvári Stopira játszott a legtöbbet, 360 percet a Zöld-foki Köztársaság színeiben, őt követi 356 perccel Aïssa Laïdouni (Tunézia, Ferencváros), Yasin Hamed 176 perccel (Szudán, Nyíregyháza), 90 perccel Samy Mmaee (Marokkó, Ferencváros), 71 perccel Ryan Mmaee (Marokkó, Ferencváros) és 16 perccel Lamin Jallow (Gambia, Fehérvár).
• A történelem ismételte önmagát, már ami a rendező Kamerunt illeti. Eddig egyszer rendeztek tornát, 1972-ben, akkor is elődöntősök voltak és vesztettek, ráadásul szintén Yaoubdéban, csak egy másik stadionban.
• A címvédő Algéria ugyanúgy egy ponttal, csoportutolsóként esett ki, mint 1992-ben, amikor szintén címvédőként vágtak neki a tornának.
• Algéria a várható gólok számában 4,9-es mutatót ért el, a 24-es mezőnyben ez volt a hetedik legmagasabb, mégis csak egy gólt szereztek, vagyis a legnagyobb helyzeteket is elrontották.
• Ez volt az első Afrika Kupa, amikor az összes meccsen használták a VAR-t.
• A torna legfiatalabb játékosa a 16 éves mauritániai Beyatt Lekweiry, akit az ország legnagyobb tehetségének tartanak számon. Már 15 éves korában az U20-as csapat tagja volt. A Mali elleni csoportmeccsen állt be csereként, ez volt az első meccse a felnőttválogatottban.
• Az idei Afrika-kupán 13 piros lapot mutattak fel eddig, annyit, mint az előző négy tornán összesen.
• A ruandai Salima Mukansanga vezette a Zimbabwe-Guinea csoportmeccset, ezzel ő lett az első női játékvezető az Afrika-kupa történetében.
• A B-csoportban Szenegál úgy lett csoportelső, hogy mindössze egy gólt lőtt, miközben egyet sem kapott. Az utolsó Zimbabwe lett, ők három gólt lőttek, a legtöbbet a csoportban.

Mindig csak a hülyeség

Nézzünk ezekből néhányat a teljesség igénye nélkül.

A Mali-Tunéziai meccsen a korrupció miatt egyszer már eltiltott zambiai bíró, Janny Sikazwe a 85. percben, Mali 1-0-ás vezetésénél lefújta a találkozót. Pár perc után a mérkőzés folytatódott, ám nem sokáig. 20 másodperccel a rendes játékidő vége előtt ismét lefújta. A játékvezető a mérkőzés után napszúrásra hivatkozott.

A mauritániai válogatott játékosai néztek egy nagyot a Gambia elleni meccsük előtt. Pontosabban kettőt, ugyanis másodjára sem sikerült a megfelelő himnuszt lejátszani. A mauritániai játékosok végül zene nélkül énekelték el a himnuszukat.

A Szenegál-Guinea meccs előtt öt perccel értesült róla a szenegáli csapat, hogy a kezdőcsapatba jelölt játékosuk, Pape Gueye nem játszhat, mivel a FIFA felfüggesztette őt a Marseille és a Watford közötti átigazolási problémák miatt. Az ügynöke Watfordba akarta vinni, ő viszont végül a Marseille-t választotta.

A torna balfékje díjat oda lehet adni az elefántcsontparti kapusnak, Badra Ali Sangarénak, aki nyaktörő mutatvány kíséretében a Sierra Leone elleni meccs hosszabbításában, 2-1-es vezetésnél ejtett el egy egyszerű labdát, majd az így üresen maradt kapuba a Sierra Leone-i csatár betalált, így 2-2 lett a mérkőzés végeredménye.

Az algériai labdarúgó-szövetség a második csoportmeccs után hivatalos közleményben reagált a pletykákra, miszerint a stáb varázsló vagy sámán bevonását tervezné, hogy továbbjussanak a csoportból. A szövetség visszautasította ezeket a híreszteléseket, és leszögezte, munkatársaik soha nem gondoltak erre opcióként. Kellett volna, tekintve, hogy Algéria ennél rosszabbul még nem szerepelt a tornák történetében.

A Sierra Leone-i válogatott Kei Kamara sorsdöntő tizenegyest hibázott Egyenlítői-Guinea ellen, pedig továbbjuthattak volna. A csalódott drukkerek elindultak Kei Kamara házához, de a rendőrök előbb odaértek – hála egy korábbi eset miatti éberségüknek. 2019-ben ugyanis Umaru Bangura házát támadták meg Sierra Leone-i drukkerek, aki ugyancsak kihagyott egy sorsdöntő tizenegyest, egy Libéria elleni vb-selejtezőben. Úgy látszik, ott ez már népszokás.

A Kamerun elleni nyolcaddöntőt megelőzően a Comore-szigeteki válogatottnál tizenkét koronavírusost találtak, köztük a szövetségi kapitányt és hét játékost. A kezdőkapus, Boina korábban megsérült, a két cserekapus pedig pozitív tesztet produkált, így rögtönözni kellett, és a csapat balhátvédje, az Ajaccio csapatát erősítő Chaker Alhadhur állt be a kapuba. Szép védései mellett emlékezetes, ahogy egy kameruni gólt megelőzően hátra szorította a kezét védő módjára. A csoda nem jött össze, Kamerun 2-1-re nyert.

Az afrikai futball következő topeseményére március végéig kell várni, amikor oda-visszavágó alapon dől el, melyik öt válogatott képviseli Afrikát a katari világbajnokságon. Az Afrika Kupa döntőjét játszó két válogatott közül csak az egyik juthat tovább, mivel egymás ellen fognak játszani.

Források: Guardian 1, 2, 3, 4, The Analyst, cafonline