Szoboszlait visszavárja a Guardian top 100

2022. január 02. – 12:55

Szoboszlait visszavárja a Guardian top 100
Szoboszlai megszerzi a győztes gólt az Izland elleni Eb-pótselejtezőn 2020 őszén – Fotó: Szirtesi László / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A 2020-as év végének egyik kisebb magyar futballszenzációja volt, hogy Szoboszlai Dominik bekerült a Guardian szokásos év végi összesítésének száz legjobb futballistája közé, mégpedig a 96. helyre. Nem is akármilyen társaságba, előtte Álvaro Morata (Juventus), mögötte Jérôme Boateng (akkor még Bayern München, most Lyon) szerepelt. A listán annak 2012-es fennállása óta magyar játékos még nem fordult meg ott.

A szerzők Szoboszlait David Beckhamhez és Kevin De Bruyne-höz hasonlították, és úgy ítélték meg: kizárt, hogy a listán való első szereplése egyben az utolsó is legyen.

Nos, Szoboszlai idén nem fért fel a top 100-ba, ami nem csoda. Míg a tavalyi szereplése nagyban volt köszönhető az izlandiaknak lőtt, Eb-részvételt jelentő góljának, az Eb-re sérülés miatt már nem jutott el, 2020. december 20. és 2021. augusztus 7. között egyetlen tétmeccset sem játszott.

Fejlődése ezzel együtt töretlen, a Bundesliga, a Bajnokok Ligája és a Német Kupa őszi szezonjában hét gólnál és négy gólpassznál jár.

Egy tehetségekkel foglalkozó oldal pedig a minap kiszámolta, hogy az európai topbajnokságok U21-es játékosai közül egyedül a BL-győztes Chelsea-ben játszó Callum Hudson-Odoinak van több kulcspassza ebben a szezonban.

A világ legjobb futballrovata

A Guardian kilenc éve állítja össze a világ legjobb futballistáinak listáját. A lap talán a világ legjobb futballrovatát viszi, különösen igaz volt ez azokra az évekre, amikor elindították a top 100-at. Az Athletic azóta számos nagynevű szerzőt elcsábított, köztük Michael Coxot, akinek két könyve is megjelent magyarul, de maradtak a rovatnál igazán nagy nevek, például a Futballforradalmak szerzője, a Barcelona, a Liverpool vagy az argentin foci mellett a magyarról is könyvet író Jonathan Wilson.

A lista összeállítóinak névsora igazán impozáns. Köztük van Luiz Felipe Scolari világbajnok brazil szövetségi kapitány vagy Javier Zanetti, az Internazionale 143-szoros argentin válogatott legendája, valamint Albániától Kazahsztánig, Malajziától Marokkóig, Pakisztántól Kolumbiáig közel kétszáz újságíró. Magyarországot Marosi Gergely szabadúszó újságíró képviseli, és ott van a nevek között Tomasz Mortimer, a magyar futballra szakosodott angol újságíró is.

Amikor Szoboszlai 28 meccsen 37 gólt lőtt

És most képzeljük azt, hogy 2012 van, az első top 100-as lista éve. Spanyolország nyerte az Európa-bajnokságot, a Bajnokok Ligáját a Chelsea (jé, most is), a Bayern München három fronton is csak második, Egervári Sándor a magyar szövetségi kapitány, Szalai Ádám három gólt szerzett a válogatottban (tavaly négyet), bajnok a Debrecen, tizenegyedik a Ferencváros, de legalább visszaverekedte magát az NB I.-be, a kis Szoboszlai pedig a székesfehérvári Főnix-Gold FC labdarúgójaként 12 évesen az U13-as és U15-ös korosztályban játszva 28 meccsen 37 gólt szerzett.

Abban megegyezhetünk, hogy azok a futballisták, akik 2012-ben és 2021-ben is egy ilyen listán szerepelnek, örökre beírják magukat a futball történelemkönyvébe. Tizenhat ilyen játékos van, köztük a kilenc évvel ezelőtti és az idei győztes, vagyis Lionel Messi és Robert Lewandowski is.

Robert Lewandowski dortmundiként a Bayern München ellen a 2013-as BL-döntőben – Fotó: Oliver Behrendt / Getty Images
Robert Lewandowski dortmundiként a Bayern München ellen a 2013-as BL-döntőben – Fotó: Oliver Behrendt / Getty Images
  • Robert Lewandowski (2012-ben Dortmund, 2021-ben Bayern München) – 2021-ben 1., 2012-ben 70.
  • Lionel Messi (Barcelona, Paris SG) – akkor 2., most 1.
  • Karim Benzema (Real Madrid) – akkor 35., most 4.
  • Cristiano Ronaldo (Real Madrid, Manchester United) – akkor 2., most 8.
  • Neymar (Santos, Paris SG) – akkor 13., most is 13.
  • Luis Suárez (Liverpool, Atlético Madrid) – akkor 21., most 19.
  • Leonardo Bonucci (Juventus) – akkor 88, most 22.
  • Giorgio Chiellini (Juventus) – akkor 50., most 24.
  • Thomas Müller (Bayern München) – akkor 33., most 28.
  • Ángel Di María (Real Madrid, Paris SG) – akkor 47., most 32.
  • Manuel Neuer (Bayern München) – akkor 29., most 36.
  • Luka Modrić (Real Madrid) – akkor 80., most 40.
  • Zlatan Ibrahimovic (Paris SG, Milan) – akkor 5., most 56.
  • Thiago Silva (Paris SG, Chelsea) – akkor 16., most 58.
  • Toni Kroos (Bayern München, Real Madrid) – akkor 53., most 65.
  • Sergio Busquets (Barcelona) – akkor 14., most 82.

Ki hitte volna Rooney-ról?

Örök kérdés, hogy vajon jó játékosból lehet-e igazán jó edző? Nos, a 2012-es listán három olyan futballista van, aki a pályafutása befejezése után igazán komoly csapatnál vállalt vezetőedzői állást. Hogy mennyire lesznek jó edzők, azt még nem tudni, karrierjük mindenesetre érdekesen alakul.

Xavi, a 2012-es lista harmadik helyezettje az Asz-Szadd al-Katari után tavaly novemberben megérkezett gyerekkori klubjához, a Barcelonához. A klubnak nem ez a legjobb időszaka, de legalább tele van a csapat olyan fiatal tehetségekkel, mint annak idején Xavi, Iniesta és Messi is volt. A rendkívül rossz pénzügyi helyzetben lévő, ráadásul sérültektől és koronavírus-fertőzöttektől is sújtott Barcelonánál részben kényszerhelyzet is a tizenévesek szerepeltetése, de ha Xavi jól nyúl hozzájuk és türelmet is kap, szép jövő várhat a Barcelonára is, őrá is.

Andrea Pirlo a világ nyolcadik legjobb futballistája volt a 2012-es lista szerint. Karrierjét a Juventus U23-as csapatánál kezdte és kilenc teljes nappal később, Maurizio Sarri kirúgása után a nagycsapathoz irányították. A bajnokcsapattal nem tudta megvédeni a címet sőt, már az is nagy szó volt, hogy egy ponttal megelőzte az 5. Laziót, így legalább a Bajnokok Ligájában indulhattak. De nem Pirlóval, akinek egy év után megköszönték a munkáját.

Wayne Rooney 2012-ben a Guardian listájának 31. helyezettje volt, és balhéi miatt talán róla gondolta volna az ember a legkevésbé, hogy edzőnek áll, mi több, minden jel szerint nagyszerű edző válhat belőle. Harmincnégy évesen még játszott az angol másodosztályú Derby Countyban, amikor előbb játékosedzőként, majd főállású edzőként kellett kivívni valahogy a bennmaradást.

Az utolsó fordulóban egy 3-3-ra végződő meccsen nagy nehezen összejött a bravúr, csakhogy ebben a bajnokságban még nagyobb kihívás elé került: pénzügyi szabálytalanságok miatt 21 pontot vontak le a klubtól. Ehhez képest hatalmas bravúr, hogy már 10 pontjuk van, és már csak 11 pontra vannak a bennmaradástól. Ha egy csoda folytán visszakaphatnák levont pontjaikat, akkor a tavaly még kis híján kieső csapat Wayne Rooney vezetésével erős középcsapat lenne.

Rooney mester akkor mosolyoghat igazán, ha bent tartja a Derby Countyt – Fotó: Jon Hobley / Getty Images
Rooney mester akkor mosolyoghat igazán, ha bent tartja a Derby Countyt – Fotó: Jon Hobley / Getty Images

Akiket kicsit túlbecsültek

Minden évben több olyan futballista van a Guardian százas listáján, akik 20 év körüliek, a bizalom megelőlegezett, és csak a következő években derül ki, hogy a játékos csakugyan akkora tehetség-e, mint amekkorának a szakértők gondolták. A 2012-es top 100-ban négy kakukktojás is van.

Ott van természetesen az akkor 22 éves, a listán 67. Mario Balotelli. A Manchester Cityben játszott, és éppen akkoriban kezdte elveszteni vele szemben a türelmét edzője, a jelenlegi olasz szövetségi kapitány, Roberto Mancini. Balotelli a magánéletében egyik hülyeséget csinálta a másik után, ez a pályán mutatott teljesítményére is hatással volt, hiába kérdezte egyik gólja után egy pólófelirattal: Miért mindig én? Jelenleg a török első osztályú Adana Demirspor labdarúgója, és nem is teljesít rosszul, 20 meccsen nyolc gólt szerzett, négy gólpasszt adott, az olasz válogatottságról viszont évek óta már álmodnia is fölösleges, annyira távol van tőle.

Abban igazuk volt 2012-ben a Guardian szakíróinak, hogy kenyai Victor Wanyama (81. a listán) akkora tehetség, akit nehezen fog tudni megtartani a Celtic. A védekező középpályás fél év múlva a Southampton futballistája lett, majd sérülések miatt négy év alatt csupán 69 meccs jutott neki a Tottenhamben. Még mindig csak 30 éves, de az európai futball vérkeringéséből kikerült, a kanadai CF Montréal futballistája, a kenyai válogatottól visszavonult.

2012-ben egy hellyel volt Wanyama mögött az akkor 23 éves francia Mapou Yanga-M'Biwa. A Montpellier frissen bajnoki címet szerzett védőjéről azt jósolták a Guardian szakírói, hogy hosszú ideig a válogatott oszlopos tagja lesz. Nos, nem így történt. Négy válogatottságnál állt meg, 180 meccset viszont lejátszott a Lyonban a most csapat nélküli 32 éves játékos.

A 2012-es lista 85. helyezettje a zambiai Emmanuel Mayuka volt. A Southampton játékosa abban az évben nyerte meg Zambia válogatottjával az Afrikai nemzetek kupáját, egyben ő lett a torna aranycipőse. Karrierje nem úgy alakult, ahogy szerette volna. A zambiai válogatottban már 2015 óta nem lőtt gólt, Angliát követően franciaországi, egyiptomi, izraeli állomásokat érintve újra odahaza, a NAPSA Stars játékosaként rúgja a gólokat.

Mayuka az Arsenal ellen – Fotó: Julian Finney / Getty Images
Mayuka az Arsenal ellen – Fotó: Julian Finney / Getty Images

Nagy nyertesek, nagy visszaesők

Végül nézzük meg, 2012-höz képest, mely futballnemzetek, illetve klubcsapatok nyerték és vesztették a legtöbbet a Guardian listája szerint.

Legtöbbet fejlődő klubcsapatok:

  • Liverpool – 2012-ben 1, most 8 játékos.
  • Atlético Madrid – akkor 1, most 6 játékos.
  • Paris SG – akkor 4, most 9 játékos.
  • Manchester City – akkor 8, most 12 játékos.

Legnagyobb vesztes klubcsapatok:

  • Barcelona – akkor 12, most 4 játékos.
  • Real Madrid – akkor 10, most 6 játékos.
  • Sahtar Donyeck – akkor 4, most 0 játékos.

Legtöbbet fejlődő válogatottak:

  • Anglia – akkor 4, most 12 játékos.
  • Portugália – akkor 3, most 7 játékos.
  • Olaszország – akkor 7, most 10 játékos.
  • Dánia – akkor 1, most 4 játékos.

Legnagyobb vesztes válogatottak:

  • Spanyolország – akkor 16, most 9 játékos.
  • Brazília – akkor 12, most 9 játékos.

A vesztesek között szembeötlő a spanyol futball. A Barcelonának, a Real Madridnak összesen 12, a spanyol válogatottnak hét játékossal van kevesebbje a Guardian top 100-as listáján. Szépségtapasz ugyanakkor az Atlético Madrid fejlődése, még ha a bajnoki cím után az idei bajnokságban már alighanem felesleges címvédésről álmodoznia.

Maradva a veszteseknél: az egyik utolsó békeévben, amikor a Sahtar Donyeck még nem számított hontalan csapatnak, az ukránok négy játékost adtak a legjobb játékosok százas listájára: az örmény Henrih Mhitarjánt, a brazil Fernandinhót és Williant, valamint a horvát Darijo Srnát.

A nyertesek között nagy kérdés, hogy a négy dán csak a remek Eb-szereplés miatt került-e be vagy hosszabb távon is megragadhatnak. Ráadásul egyikük sem igazi topcsapatban játszik, így pedig nehéz hosszabb távon kitűnni. Az olaszoknál majd a világbajnokság évében derül ki, hogy nem túlzás-e a tíz név a listán. Az angolok fantasztikus fejlődésen mennek keresztül, egyre több a 20 év körül tehetség, akik a Premier League élcsapataiban játszanak. Apropó, Premier League: 2012-ben 28 játékost adott az angol bajnokság, most 42-t, messze megelőzve a többi topligát, vagyis spanyolt (most 18 játékos, 2012 23), az olaszt (most 14, akkor 12), a németet (most 12, akkor 15) és a franciát (most 10, akkor 7). Az öt nagy ligán kívül 2012-ben még 15-en fértek fel a százas listára, most csak négyen: ketten az Ajaxból (89. Dušan Tadić, 93. Sébastien Haller) és egy-egy futballista a Portóból (87. Luis Díaz) és az argentin River Plate együtteséből (91. Julián Álvarez).

Ami viszont örök, az a lengyel válogatott. 2012-ben és 2021-ben is egy játékosuk került fel a Guardian top 100-as listájára. Úgy hívják, Robert Lewandowski.