Az örök második Neverkusen legendája

Szezon előtt aláírnák azt, hogy kedvenc csapatuk – ha történetesen nem a Bayern München, a Real Madrid vagy a Manchester City az – minden sorozatban, ahol elindul, a második helyen végez? Nos, nekem olyan kedvenc csapatom van, hogy örömmel, és alighanem a Leverkusen drukkerei is így voltak vele a 2001–02-es szezonra készülve. Közel egy évvel később, amikor tizenegy nap alatt vesztettek el mindent, alighanem már másképp gondolták. Pláne, ha tudták volna, hogy csapatuk azóta sem nyer semmit. Csütörtök este kilenc órakor az örök második Leverkusen látogat a Ferencvároshoz.

Tét nélküli meccsen fogadja a Ferencváros az Európa-liga G csoportjának utolsó fordulójában a Leverkusent. Bármilyen eredmény születik, a Fradi csoportutolsóként kiesik, a Leverkusen csoportelsőként továbbjut.

Magyar csapat kilencedszer szerepel nemzetközi kupa csoportkörében, és ha a Ferencváros kikap, akkor a Debrecen 2009–10-es BL-szereplése után másodszor fordulhat elő nulla pontos kiesés. Igaz, a debreceniek gólaránya lényegesen rosszabb volt annak idején, a Fradinak hat góllal kellene kikapnia a mínusz 14-hez, ez elég valószerűtlen.

A magyar csapatok szereplése a csoportkörben:

• 1995–96, Bajnokok Ligája: 3. FTC 9-19-es gólarány, 5 pont
• 2004–05, UEFA-kupa: 4. FTC 3-5-ös gólarány, 4 pont
• 2009–10, Bajnokok Ligája: 4. Debrecen 5-19-es gólarány, 0 pont
• 2010–11, Európa-liga: 4. Debrecen 4-13-as gólarány, 3 pont
• 2012–13, Európa-liga: 3. Videoton 6-8-as gólarány,  6 pont
• 2018–19, Európa-liga: 3. Mol Vidi 5-7-es gólarány, 7 pont
• 2019–20, Európa-liga: 3. FTC 5-7-es gólarány, 7 pont
• 2020–21, Bajnokok Ligája: 4. FTC 5-17-es gólarány,  1 pont
• 2021–22, Európa-liga: 4. FTC 4-12-es gólarány, 0 pont (5 meccs után)

Neverkusen, Vizekusen

A Leverkusen a 2010-es évek elejétől majd minden évben csoportkörben szerepel, hatszor tovább is jutott. Ennél sokkal érdekesebb azonban a csapat ezredfordulós futballmúltja, amikor rájuk ragadt a Neverkusen – német nyelvterületen a Vizekusen – elnevezés.

A Leverkusen úgy érkezett el az egészen hihetetlen 2001–2002-es szezonjához, hogy a Bundesligában kiérdemelte az örök második címet. 1997-ben, 1999-ben és 2000-ben is ezüstérmes lett a közel százhetvenezres, az 1863-ban alapított Bayer gyógyszergyárról híres város gyári csapata.

2002 áprilisának második felében még úgy tűnt, hogy a Bayer Leverkusen véghezviheti azt a bravúrt, ami csak keveseknek sikerült: megnyeri hazája bajnokságát, első számú kupáját és a Bajnokok Ligáját.

Április végéig minden csodálatos volt

A bajnokságot fantasztikusan kezdte Klaus Toppmöller csapata. Az első tizennégy fordulóban veretlen maradt, négyszer is 4-1-re verte aktuális ellenfelét. December elsején jött az első vereség, Brémában kaptak ki 2-1-re, majd elérte a csapatot egy rossz téli széria. Hét meccsen öt vereséget szenvedtek, például Berlinben is, ahol Dárdai Pál lőtte a hazaiak második, mindent eldöntő gólját.

Az ellenfelek beérték őket, a Leverkusen azonban feltámadt, a rossz sorozat után tíz meccsen hét győzelmet és három döntetlent ért el, gólaránya is egészen kivételes volt ezalatt, 28-7. Három forduló volt hátra a bajnokságból, a csapat öt ponttal vezette a tabellát, amikor a Werder Bremennel találkozott, és megint csak vereséget szenvedett, a második gólt Lisztes Krisztián szerezte. A következő körben a kiesés elől menekülő Nürnberg is megverte őket, a Dortmund pedig az utolsó forduló előtt egy ponttal átvette a vezetést.

A Német Kupában a Regensburg, a Bochum, a Hannover és az 1860 München kiverése után a gyűlölt helyi rivális FC Köln ellen játszották az elődöntőt – és hosszabbítás után 3-1-re győztek, így fennállásuk során másodszor döntőt játszhattak.

A Bajnokok Ligája akkoriban még két csoportkörből állt. Az első után 12 ponttal, a Barcelona mögött csoportmásodikként jutottak tovább, megelőzve a Lyont és a Fenerbahçét. A második csoportkört éppen télen játszották, amikor a bajnokságban mélyponton volt a csapat. A Juventus és az Arsenal otthonában is súlyos, 4-0-s, illetve 4-1-es vereséget szenvedtek, de a körbeverések miatt első helyen, nullás gólaránnyal jutottak a kieséses szakaszba. A nyolcaddöntőben a Liverpoolt 4-3-as összesítéssel, a Manchester Unitedet idegenben lőtt gólokkal verték ki, ezzel eldőlt, hogy első BL-döntőjüket játszhatják.

Az a rettenetes 11 nap

Így érkezett el 2002 májusa, amikor a Leverkusen tizenegy nap alatt elvesztett mindent.

A bajnokság utolsó fordulójában a Dortmund éppen a Leverkusen mumusával, a Werderrel játszott. A brémaiak nem tették meg azt a szívességet, hogy vereséget szenvedjenek, így a Leverkusen hiába verte a német futball akkori legnagyobb ígéretének számító Michael Ballack két góljával a Herthát, a bajnoki címet 70 ponttal a Dortmund nyerte a 69 pontos Leverkusen előtt.

Egy héttel később következett a Német Kupa döntője a Schalke ellen. A vezetést az akkoriban még kiegészítő embernek számító, alig 21 éves Dimitar Berbatov szerezte meg a leverkusenieknek a berlini döntőben a Schalke ellen. Rossz előjel volt, hogy a Schalke a Werder Bremennel és a Bayern Münchennel azon csapatok közé tartozott, amelyeket a bajnokság 2001–02-es szezonjában nem sikerült legyőzni. A második félidőben jött is a Schalke-henger, már 4-1-re vezettek, amikor Ulf Kirsten beállította a 4-2-es végeredményt. Toppmöller kiborult, szégyennek nevezte csapata teljesítményét, és saját bevallása szerint még soha nem kiabált úgy a játékosaival, mint az elvesztett döntő után.

És még nem volt vége. Négy nappal később, 2002. május 15-én a galaktikusokkal felálló Real Madrid volt a BL-döntőben a Leverkusen ellenfele Glasgow-ban, a Hampden Parkban. Ott, ahol egy másik galaktikus Real Madrid intézte el 7-3-mal a Frankfurtot az akkor már 33 éves Puskás Ferenc négy góljával és Di Stefano mesterhármasával. Toppmöller azzal fenyegette meg a Realt, hogy keserves meglepetés érheti, ha lebecsüli őket. A madridiak már a 8. percben vezetést szereztek. Roberto Carlos térfélnyi bedobással indította Raúlt, aki Lúciót megelőzve lőtt Hans-Jörg Butt kapujába. A Leverkusen nem omlott össze, öt perccel később éppen Lúció volt az, aki Bernd Schneider szabadrúgása után közelről fejelt César Sánchez kapujába. (Sánchezt a második félidőben sérülés miatt le kellett cserélni, helyét egy alig 20 éves tehetség, Iker Casillas foglalta el, aki 2015-ben 510 meccs után távozott a Realtól.)

A szünetre készültek már a csapatok, amikor Zinédine Zidane a futballtörténelem egyik legcsodálatosabb gólját szerezte. A bal oldalon futott a Real Madrid támadása, Roberto Carlos megelőzte a védőjét, szorongatott helyzetben emelte be középre a labdát. Zidane a 16-os vonalánál teljesen üresen állt, és félfordulattal a bal lábával, a rosszabbikkal – ha az ő esetében lehet ilyet mondani –, elemi erővel lőtte be a labdát a kapu jobb felső sarkába.

A Leverkusen válogatott játékosainak – Michael Ballacknak, Bernd Schneidernek, Carsten Ramelow-nak és Oliver Neuville-nek – a megpróbáltatásai még nem értek véget. A nem a legnagyobb esélyesek között számon tartott Németország a 2002-es nyári világbajnokságon a döntőig verekedte magát. A döntőben mindannyian játszottak – a sárga lapjai miatt eltiltott Ballackon kívül. Végül Brazília lett a világbajnok.

A Bayern kibelezte őket

Az elátkozott szezon után a Bayern München kibelezte a Leverkusent, éppen úgy, ahogy a Dortmunddal vagy a Lipcsével szokta tenni. Ballack és Zé Roberto még azon a nyáron eligazolt Münchenbe, Lúcio két évvel később követte őket. (Nem csoda, hogy éppen tíz évvel később Leverkusenben nem kis kárörömmel figyelték, ahogy a Bayern München ismételte meg a Leverkusen elátkozott szezonját, minden fronton második helyet szerezve.)

A következő, 2002–03-as szezont össze sem lehetett hasonlítani az előzővel, egy biztos, a második hely átka megtört. A Bundesligában kis híján kiestek, a 15. helyen végeztek. A gyenge eredmények miatt Toppmöllert a szezon közben kirúgták. (A most 70 éves Toppmöllernek egy hamburgi szezonja volt még, valamint két év, ami grúz szövetségi kapitányként töltött, edzői pályafutása úgy ért véget, hogy semmilyen trófeát nem nyert.) A BL-ből a második csoportkörben estek ki, a Német Kupában elődöntőig jutottak, a Bayern München három góljából az egyiket Ballack szerezte.

A Leverkusen azóta sem nyert semmit. 2011-ben a Bundesligában, 2009-ben és 2020-ban a Német Kupában végeztek második helyen. A mágia kedvelőinek: 2009-ben éppen a 2002-es mumus Werder verte őket a döntőben, 2020-ban pedig éppúgy 4-2-re kaptak ki, mint 2002-ben.

Az 1963-ban alapított Bundesliga történetében a Leverkusen és a Schalke mondhatja el magáról, hogy bár több második helyük is van, nyerni még egyszer sem sikerült. Igaz, a Schalke a Bundesliga előtti időkből hét bajnoki címmel is büszkélkedhet. (A Leverkusennek még az elátkozott 2002-es szezon előtti évtizedekből van egy UEFA-kupa- és egy Német Kupa-győzelme.)

Volt Leverkusen-játékosokból világválogatott

A Leverkusen, bár évtizedek óta nem nyert semmit, napjainkban mégis a német futball egyik legsikeresebb klubja. A bajnokságban rendszeresen nemzetközi kupaszereplést érő helyen végez, a nemzetközi kupákban többnyire megéri a tavaszi szezont, és előszeretettel igazol tizenéves játékosokat, akiket aztán busás haszonnal ad tovább. A jelenlegi keretből ilyen a Kölnből érkezett, még mindig csak 18 éves Florian Wirtz, aki ebben a szezonban nyolc gólt szerzett, és tizenegy gólpasszt adott. (Ő sajnos nem lesz itt Budapesten, mert Gerardo Seoane, a csapat vezetőedzője pihenteti.) Vagy a 22 éves Moussa Diaby, aki a Paris SG-től jött, nyolc gól, kilenc gólpassz a mérlege a szezonban. Nagy jövő előtt állhat a szintén 22 éves középhátvéd, Edmond Tapsoba, aki a portugál Vitória Guimarães labdarúgója volt.

A Leverkusenhez hasonló kaliberű klubok sorsa, hogy legjobb fiatal játékosaikat nem tudják, sok esetben nem is akarják megtartani. A Leverkusen is fantasztikus üzleteket kötött az elmúlt években. Ha csak az értékeik felét sikerült volna megtartani, akkor minden bizonnyal már megelőzték volna egyszer-kétszer a Bayern Münchent a Bundesligában. Alább a teljesség igénye nélkül a legnagyobb nevek azok közül, akik hosszabb-rövidebb ideig a Leverkusent erősítették a közelmúltban.

• Arturo Vidal – 24 évesen igazolt el, csapatai később: Juventus, Bayern München, Barcelona, Inter. A Juventus 12,5 milliót fizetett érte, a chilei Colo Colótól négy évvel korábban 5,2 millió euróért érkezett.
• Toni Kroos – a Bayern Münchentől érkezett kölcsönbe 19 évesen, oda is ment vissza egy év múlva, most a Real Madridban játszik.
• André Schürrle – 23 évesen igazolt a Chelsea-be 22 millió euróért. Két évet töltött Leverkusenben, a Mainzból 8,5 millió euróért érkezett.
• Dani Carvajal – 20 évesen igazolt a Real Madridba.
• Emre Can – egy év leverkuseni tartózkodás után, 20 évesen igazolt a Liverpoolba 12 millió euróért, miközben 5 millióért szerződtették a Bayernből. Később a Juventusba ment, most a Dortmund játékosa.
• Szon Hungmin – 23 évesen ment a Tottenhambe 30 millió euróért, két évvel korábban 12,5 millióért igazolt Hamburgból a Leverkusenbe.
• Hakan Çalhanoğlu – 23 évesen igazolt a Milanba 23,3 millió euróért, most az Inter játékosa.
• Arkadiusz Milik – 21 évesen igazolt az Ajaxba, majd a Napoliba, most Marseille-ben játszik.
• Bernd Leno – 26 évesen igazolt az Arsenalba 25 millió euróért. Hat évet töltött Leverkusenben, ahová a Stuttgartból érkezett 7,5 millió euróért.
• Kai Havertz – 21 évesen igazolt a Chelsea-be 80 millió euróért, ő a klub legdrágábban értékesített játékosa.

Ilyen háttérrel nem véletlen, ha a Leverkusen minden áldott idénynek úgy megy neki, hogy valamit jó lenne nyerni. A Bundesligában a csapat a harmadik helyen áll, lemaradása a vezető Bayern München mögött hét pont. Legutóbb a Fürth csapatát verték 7-1-re. Az Európa-ligában már továbbjutott. A két fenti sorozatban igazi bravúr lenne a győzelem, bármennyire is jó formában vannak, a Német Kupában viszont egyenesen lehetetlen. Október 27-én ugyanis nagy meglepetésre odahaza kaptak ki a másodosztályú Karlsruhétól, így a legjobb 16 csapat közé sem jutottak be. Legalább másodikok nem lesznek.

Forrás: These Football Times: The tragic becoming of Bayer Neverkusen, the club that could've had it all, These Football Times: How Bayer Leverkusen became one of European football's great stepping-stones