Dárdait az az ember rúgta ki, akit játékoskorában bepanaszolt

A bajban lévő Hertha BSC idén január végén nevezte ki ismét vezetőedzőnek Dárdai Pált, aki korábban már négy és fél szezonon keresztül közmegelégedésre irányította a csapatát. A berlini csapat bent maradt júniusban egy zaklatott szezon végén, és a nyáron érkező új sportigazgató, Fredi Bobic nem látott okot arra, hogy elküldje a magyar edzőt. A 13. forduló után azonban, amikor az Augsburggal szemben egy peches meccsen 1-1-re végzett a csapat, a váltás mellett döntött. (Négy perces hosszabbítást jeleztek, a 97. percben jött az egyenlítés.)

Már rögtön hétfőn jelezték, hogy Tayfun Korkut lesz Dárdai utóda, aki ugyan megkapta egyszer már a Leverkusen irányítását is, egy teljes szezont még egyetlen klubnál sem töltött ki, noha a Hannover, a Kaiserslautern és a Stuttgart is benne látta a legmegfelelőbb választást.

A Sport Bild öt pontban foglalta össze, mi vezetett Dárdai mostani sikertelenséghez. Bobic a nyári szabadsága idején felhívta, és nem tudta elérni amikor a Balatonon nyaralt, pedig Suat Serdar szerződtetése miatt azonnal beszélni akart vele. Bobic amúgy sok új játékost hozott, ezzel sem tudott feltétlenül azonosulni Dárdai. Ráadásul a két legjobb csatárt (Cunha és Cordoba) augusztusban elpasszolták, Lukebakiót pedig kölcsönadták. A magyar edzőnek volt egy érzelmi kirohanása augusztus végén, amikor sértetten nyilatkozott, panaszkodott, hogy a Hertha nagy edzőt keres, és őt nem tartják annak. Nyilván már akkor is hallotta, hogy keresik az utódát. A Dortmundnál viszonylag jó munkát végző Edin Terzicet emlegették akkor, de Niko Kovac neve is felmerült, aki a Monaco kispadján ül. Az viszont egy szokatlanul erős kijelentés volt, hogy nem szeretne kolonc lenni.

Arról a hetilap nem írt, hogy játékoskorukban sem volt felhőtlen a viszonyuk. Dárdai önéletrajzi könyvéből viszont tudjuk, hogy összezördültek a 2003-2004-es szezon kezdetén, amikor csak a tizedik fordulóban szerezték meg az első győzelmüket. Bobic 32 évesen, vagyis már nem a pályafutása csúcsán érkezett meg Berlinbe. Nagy sztár volt, hiszen bajnoki címet nyert a Stuttgarttal – a brazil Elber volt mellette a másik csatár, mögöttük a bolgár Balakov az irányító –, emellett 1996-ban Európa-bajnok, még ha a válogatottban nem is számított állandó kezdőembernek.

Az akkor 27 éves Dárdait, aki egyre inkább a csapat meghatározó játékosává vált, annyira zavarta a hozzáállása, hogy el is mondta neki szemtől szemben. Sőt, állítása szerint egyetlen egyszer ment az akkori sportigazgatóhoz, Dieter Hoenneshez. Épp Bobic miatt. Idézet a könyvből:

„azzal mentem fel hozzá, hogy jó lesz, ha szól Fredi Bobicnak, ne sétálgasson, ne mutogasson a labdavesztés után, mert ha ezt büntetlenül megteheti, abból súlyos problémánk támadhat. Bobic pedig nem feszült meg annyira a sikerért, mint kellett volna. Először persze Fredinek mondtam, hogy kapja össze magát, mert a Hertha sorsa a tét, de nem változtatott a stílusán, láthatóan nem izgatta a dolog.”

A Hertha végül bent maradt, a szezon végére Bobic érzékelhetően változtatott, még egy évet maradt Berlinben, de már messze nem volt annyira eredményes, mint a Stuttgartnál, aztán Horvátországba igazolt, ott is fejezte be a pályafutását. Bobic belekóstolt az edzősködésbe, de inkább a sportigazgatói posztban teljesedett ki, a Stuttgartnál 2010 és 2014 között dolgozott, de a Frankfurttal ért el nagy sikereket, 2016 és 2021 között. Háromszor jutottak el az Európa-ligába.

Ő úgy látta, hogy Dárdaival nincs fejlődés, és azt is nyíltan kijelentette, ha megverték volna az Augsburgot, akkor sem maradhatott volna a kispadon, mert egyszerűen nem látja a csapat előmenetelét. Bobicon is van nyomás, mert a másik berlini klub, az Union eközben szárnyal, igaz sokkal inkább felfedezhetőek ott a tudatos építkezés jelei, egy megfelelő stratégia végrehajtása.

A Herthához 2019 nyarán, vagyis épp Dárdai első távozásakor érkező befektető Lars Windhorst rengeteg pénzt (300 millió eurónál is többet) áldozott arra, hogy a klub az európai vérkeringés része legyen, de a nemzetközi kupaszereplésre esélyük sem volt. Amíg a büdzsé szerényebb volt, és a 13-14. helyre taksálták a csapat anyagi erejét és a játékoskeret erősségét, addig rendre felülteljesítettek a magyar edzővel, és a hetedik illetve a hatodik helyre is befutottak, a tőke megérkezése viszont nem juttatta előrébb a klubot. Amint a táblázat mutatja, Dárdai teljesítménye is elmaradt attól, amit megszokhattak a drukkerek, noha a keret már erősebb volt, de a játékosokat nem racionális szempontok alapján válogatták össze.

Összességében az első periódusában 172 bajnokin 37,21 százalékos győzelmi hatékonysággal zárt, a második szerepvállalása idején már csak 32,26 volt a mutatója.

Mindig is azt vetették a szemére, hogy túlzottan biztonsági, célfutballra törekszik, és nem vonzza a nézőket egy defenzív felfogású csapat. Dárdai 4-3-3-as felállásban kezdte a szezont, az első fordulóban, Kölnben vezettek is, aztán jött egy rövidzárlat, és kikaptak 3-1-re. A Wolfsburg ellen szintén vezettek a második fordulóban, igaz épp a vezetést eredményező tizenegyesnél derült ki, hogy valami nem stimmel a csapatban. Ketten is el akarták ugyanis rúgni a büntetőt, végül Lukebakio helyezte a kapuba. A folytatásban azonban megint kaptak két gólt, és kikaptak. A Bayern pedig 5-0-val kiütötte a csapatát. Ekkor volt az az ominózus, fentebb már említett nyilatkozat.

Két győzelem (Bochum és Fürth) után mentek Lipcsébe, ahol 3-4-3-as felállást választott, csapata pedig kilátástalanul vergődve kapott egy hatost. Az a találkozó olyan volt, mintha meg akarta volna mutatni, hogy ha támadnak, ha nyíltabban játszanak, akkor számolni kell azzal, hogy átrohan rajtuk egy egyébként is gyorsabb ellenfél. A Gladbachot megverték (1-0), a Leverkusen és az Augsburg ellen nem tudták megtartani a vezetést, az utolsó pillanatokban lett mindkétszer 1-1. Ami ugye a végállomást jelentette.

Dárdai sokszor mondta, amíg legkisebb fia, Bence nem érettségizik le, addig Berlinben marad. Mivel már 16 éves, érdemes lesz elgondolkodnia, érdemes-e még sokadszor is bizonyítania a klubhűségét, vagy esetleg elfogad egy olyan ajánlatot, ami érkezik. Az a német sajtóban is megjelent, hogy a Köln sokat tett a megszerzéséért pár éve, de végül nem állapodtak meg. A Wolfsburg is a kérője volt, ott van egy jó kvalitásokkal rendelkező csapat most is, de a holland van Bommel mellett a nemrég kinevezett Kohfeldt sem találja a megoldást arra, hogyan kell összegyúrni. Mivel Dárdai az edzői gyakorlatának egy részét éppen a klubnál töltötte, nem ismeretlen a vezetők előtt.

A középső fiú, Dárdai Márton a felnőtt csapat kötelékében van, már Bruno Labbadia is beállította, érdekes kérdés lesz, az új edző számol-e vele. Mert Németországban amiatt is támadásokat kapott Dárdai, hogy indokolatlanul biztosít lehetőséget a fiának, aki az Augsburg elleni meccs előtt a bemelegítéskor megsérült.

Örök kérdés, a magyar futball képes-e integrálni őt valamilyen módon, mert az a munkamorál, amit ő képviselt, a válogatottnál is gyors eredményeket hozott, és mivel szeret az utánpótlásban dolgozni, most lehetne valahogyan hazacsábítani. Persze csak akkor, ha megvan a szándék. 2014-ben összerakott egy programot, aminek a megvalósítását végül el sem kezdték. Ha továbbra is megfelelő az, hogy a korosztályos válogatottaink elvétve jutnak ki a nagy tornákra, akkor nem kell vesződni a tárgyalásokkal, és mehet tovább azon az úton a futballunk, amelyen eddig.