A Szalai Attila átigazolása körüli hercehurca, nem lapinformációk alapján

Szalairól a közelmúltban többször is Dzsudzsák Balázs jutott az eszembe. A világ legjobb klubcsapatait, a Liverpoolt, a Juventust, az Intert és még sorolhatnánk hosszasan, hozták kapcsolatba a legtöbb válogatott mérkőzéssel rendelkező szélsővel, hétről-hétre hitette el a média az emberekkel, hogy ez a fiú a világ legjobb klubcsapatainak a mezét fogja viselni. Ezek után nem meglepő, hogy a szurkolói társadalom jelentős része csalódottságát és a nem létező ajánlatok meghiúsulása okán megélt haragját a játékos szidalmazásával próbálta enyhíteni, a mai napig elkíséri válogattunk volt csapatkapitányát a miért ment ide, miért nem oda, feláldozta a karrierjét a pénzért közvélekedés. Pedig semmi más nem történt, csak egyszerűen nem volt ezektől a csapatoktól ajánlata.

Egy fix kivásárlási ár szerepelt a szerződésében a PSV-nél, tizenkét millió euró, plusz egy ígéretet is tett a magyar vezető hírportálok felé: amennyiben bármilyen konkrét ajánlat érkezik és előrelépés lesz az átigazolásával kapcsolatosan, a magyar média lesz az első, aki értesül róla, mégis mentek a találgatások. Konkrét ajánlat azonban csak a Benficatól és az Anzsi Mahacskalától érkezett. Óriási összegeket költött az orosz csapat erősítésekre, hatalmas terveket vázoltak fel, Dzsudzsákkal együtt érkezett Samuel Eto’o az Intertől, Zhirkov a Chelseatől, Christopher Samba a Blackburntől, ráadásul a keretben is voltak már ismerős legendák, elég csak Roberto Carlos nevét említenem. Akkor úgy érezte, ez a helyes irány, ezt választotta a két ajánlat közül.

Az Anzsi 2011 nyarán 88,2 millió eurót költött az átigazolási piacon, ekkora összegeket napjainkban is csak a legnagyobb csapatok engedhetnek meg maguknak. A jelenlegi helyzetben minden klubcsapat – kivéve az angol „big six”-hez tartozó óriásokat – átgondolja, hogy mire költsön, milyen kockázatokat vállaljon be a vírushelyzet okozta nehézségek, bevételkiesések mellett. Az Atlético Madrid hetvenegy milliót költött ebben a szezonban, inkább a középpályát és a támadószekciót erősítve, a Sevilla harmincnyolc és felet szélsőhátvédekre, valamint előrejátékra áldozva. A Chelsea-nél anyagi akadályai nincsenek az átigazolásoknak, hiszen Roman Abramovic és az elnyert Bajnokok Ligája trófeájának köszönhetően biztos háttér áll a rendelkezésükre, viszont szakmai oldalról már találhatunk erős kérdőjeleket.

A Chelsea keretében jelenleg öt belső védő található, Malang Sarrt még kevesebbet láthatták a futballszeretők, de a többi játékosról elmondható, hogy kimagasló tudású, a világ élvonalába tartozó hátvédek. Sarrnak hosszútávú szerződése van a klubbal, a Bajnokok Ligája legutóbbi fordulójában, a Juventus ellen hatalmas gólt szerző és a mérkőzés legjobbjának választott Chalobah-val most újítottak kontraktust a Stamford Bridge-en. A BL öt játéknapján négyszer nem kaptak gólt a kékek, de a Premier League-ben is ők rendelkeznek a legjobb mutatókkal ezen a téren. Antonio Rüdigert, a 2021-ben mutatott játéka és statisztikái alapján sokan már a világ legjobb belső védőjeként emlegetik a szigetországban, ráadásul Christensen ugyancsak kimagasló, hihetetlen számokat hozó időszakon van túl és a dán válogatottal is sikert sikerre halmoz. Thiago Silva pedig akkor hagyja abba, amikor ő úgy gondolja. Magabiztosságot, nyugalmat, önbizalmat hozott a védekezésbe, érkezése óta teljesít jobban a többi belső védő is. A fiatalok pedig követelik a helyeket. Közülük Ethan Ampadu, a huszonegy éves, harmincegyszeres walesi válogatott bekk a Seria A-ban szereplő Veneziánál van kölcsönben, bármikor bevethető, visszahívható.

Azt már csak csendben jegyezném meg, hogy Kurt Zoumát és Fikayo Tomorit a nyár végén adta el a Chelsea (harmincöt és huszonkilenc millió euróért) a West Hamnek és a Milannak. Két kimagasló tudású, válogatott labdarúgó, akik remekül teljesítenek topbajnokságok topcsapataiban. Vajon azért adta el őket a Chelsea, hogy fél évvel később megszerezhesse Szalai Attilát?

A nemzetközi pályára lépéseket és a számokat összehasonlítva az a kép rajzolódhat ki a téma iránt érdeklődők előtt, hogy a technikai dolgok, a passzpontosság, a támadásokban nyújtott mutatók, de akár a védekezési statisztikák tekintetében is van még hova fejlődni, akkor is, ha a Fenerbahce és a Chelsea csapata, játékosai, játékstílusa össze sem hasonlítható egymással. Szalai minden bizonnyal jobb mutatókat produkálna a londoni csapatnál, ha eljutna odáig.

Az Atléticonál a huszonhat esztendős, hetvenháromszoros uruguayi válogatott Gimenezzel, a spanyol Hermosoval, a montenegrói Saviccsal, a brazil Felipével és honfitársával Renan Lodival kellene felvenni a versenyt. A madridi csapatnak is van kölcsönadott fiatalja, a huszonegy éves argentin utánpótlásválogatott Perez az Udinesét erősíti ebben a szezonban.

A Sevillánál a Szalaival egyidős francia válogatott Koundé, Diego Carlos és Rekik lenne az ellenfél, de náluk is található egy huszonkét és egy huszonnégy éves belső védő kölcsönben.

Egy másodpercre sem megbántva, lekicsinyítve Szalai Attila elért dolgait, eredményeit, teljesítményének értékét, képességeit, hiszen tényleg remek éven van túl, de őt még nem lehet összehasonlítani se Zoumával, se Tomorival, a Chelsea és az Atlético védőiről nem is beszélve. Természetesen mindenki nagyon szeretné, ha egy magyar játékos ilyen csapatokban szerepelne és mindenki, jómagam is nagyon szorítok mindezért, de a talajtól való elrugaszkodás, a „féknyúzok” terjesztése nagyon káros lehet.

A török lapok és az átigazolási hírek

Dzsudzsák Balázst is számtalan klubbal hozták kapcsolatba, amikor Törökországban játszott, naponta kerültek elő új csapatnevek, csak kapkodták a fejüket a menedzserével. Az ember, játékosként próbálja kizárni ezeket az impulzusokat, de a mai felgyorsult kommunikációjú világban természetesen azonnal eljutnak mindenkihez ezek a hírek és az azt követő szurkolói hozzászólások, vágyakozások. Ez azért ki tud billenteni egy játékost. Dzsudzsák megtanult nem figyelni a kritikákra, sokszor elmondta az igazságot, a valós hátteret, akik nem akartak, nem tudnak szembenézni a tényekkel, azokat a jövőben sem fogja tudni meggyőzni. A rendelkezésére álló valós lehetőségeket figyelembe véve mindig a legjobb döntéseket hozta, igyekezett a megfelelő mennyiségű játéklehetőséget, a válogatott érdekeit nézni és olyan csapatokat választott, ahol a sikerekre, trófeákra is volt esély. Sok fiatal örülne manapság ilyen csapatoknak, ilyen pályafutásnak.

A decemberben harmincötödik életévéhez érkező debreceni középpályás több, mint negyvenmillió euró átigazolási díjat mozgatott meg transzfereivel, ami a legnagyobb szám a magyar labdarúgók vonatkozásában. Szalai Attila négyszázezer euróért került Ciprusra, ahonnan kétmillióért távozott a Fenerhez. Ha ilyen csapatok valós érdeklődéséről beszélünk, akkor meg is dőlhet ez az összeg, azonban a magyar játékos elég kevés lehetőséget kapott az elmúlt játéknapokon a török bajnokságban és az Európa-ligában is. Egyes magyar platformok, újra török forrásokra hivatkozva, már az átigazolás tényét vélték felfedezni a mellőzés hátterében, azonban más megközelítés is lehetséges lehet az ügyben:
A Fenerbahce rossz szériába került, a bajnokságban elszenvedett három vereség és a hazai döntetlent követően az EL-ben, az addig pont nélkül álló Antwerpen ellen változásokat sürgetett. A sikertelenül megvívott találkozók után újra a belga csapat elleni összecsapás következett idegenben, ahol Szalai már csak tizenhét perc játékidőt kapott. A török bajnokság következő fordulójában kezdőként léphetett pályára a magyar védő hazai közönség előtt, de a Kayserispor vonulhatott előnnyel a szünetre, Szalai pedig nem térhetett vissza a második játékrészre. A Galatasaray elleni rangadón már nem is játszott, játékrendszert is váltott a Fener, így két győzelem és egy döntetlen után senkit sem ért váratlanul, hogy Athénban, az Olympiakosz ellen sem kezdett csütörtökön.

Biztos, hogy az esetleges átigazolása áll a háttérben? Hallottunk már olyat, hogy valakit november elejétől elkezdenek jegelni a januári átigazolási időszakra?

Az pedig már tényleg csak a pech kategória, hogy miután becsélték az EL-csoportkör ötödik játéknapján megrendezett, a továbbjutásról döntő összecsapás 78. percében, hibázott, és az ugyancsak csereként pályára lépő Soares a 90. percben megszerezte a győztes találatot, Szalai mellől.

Ki tudja, hogy miért nem volt koncentrált, mi járhatott a fejében, lehet, hogy semmi köze az egész felhajtáshoz, lehet, hogy a pillanatnyi kihagyás a körülötte kialakult alaptalan felhajtás következménye. Ami tény, hogy nem tesz jót álhíreket generálni, a saját vágyainkat beleszőni egy-egy híradásba, cikkbe a tények figyelembevétele és publikálása nélkül.

Mindez kinek az érdeke, saját klubjának, az újságíróknak, netalán a menedzserének? A legtöbben azonnal a képviselőre mutogatnak ebben a helyzetben, viszont jelen helyzetben talán ez túlzó megközelítésnek tűnhet. Szalai Attilát a német piac, de talán az európai futball egyik legnagyobb, legnevesebb ügynöksége képviseli, a Rogon kötelékébe olyan labdarúgók tartoznak, mint a liverpooli Firmino, Sabitzer a Bayernből, Kehrer, Draxler vagy a magyar válogatott Sallai Roland és Willi Orban. Az országonként saját képviselővel rendelkező iroda vezetőinek a telefonján a gyorshívó gombok alatt található Jürgen Klopp, Julian Nagelsmann vagy Thomas Tuchel is, miért fordulnának a média felé, ha egy gombnyomással is elintézhetik, amit szeretnének.

Bárhogy, bármilyen úton keresztül is jut el Szalai Attila a következő állomására, annak nagyon fogunk örülni és teljes szívből kívánjuk, hogy a legnagyobb csapatok és a legnagyobb álmok is valóra váljanak, elérkezzenek pályafutásában, ezt viszont valószínűleg nem a török lapértesülések fogják meghatározni, befolyásolni, ehhez legalább mi adhatnánk egy kis realitást és objektív adatokon, megközelítésen nyugvó hátteret. Amennyiben nem a kattintásszámlálónak, hanem Szalai Attilának szeretnék segíteni.