A nyughatatlan francia sorozatos támadásaival megvédte a címét a kerékpáros vb-n
2021. szeptember 26. – 17:06
Az országúti kerékpáros világbajnokságon szinte minden a hazai pályán versenyző Wout van Aert mellett szólt, de a látványosan versenyző Julian Alaphilippe keresztülhúzta a belgák számításait, és 17 kilométeres szökésből megnyerte a közel 270 kilométeres versenyt.
A világbajnokságokon hagyományosan hosszú a táv, idén 268,3 kilométert tűztek ki a férfiaknak a belgiumi hibrid kialakítású pályán. A mezőny először egyszer a Leuven körül kialakított körön ment végig, majd áthajtott az úgynevezett flandriai körre, majd ezután négy Leuven-kör, egy flandriai kör, majd két és fél Leuven-kör jött a több százezernyi tomboló néző között. Eközben a mezőny ízelítőt kapott a flandriai specialitásokból, a rövid, de nagyon meredek emelkedőkből, és egy-egy szakasz macskakő is jutott a bringásoknak.
A vb előtt a hazaik versenyzőjét, Wout van Aertet kiáltották ki legnagyobb esélyesnek, nem is véletlenül, az idei Tour de France-on nyert sprintet, nagy hegyet és időfutamot is, két hete pedig a Tour of Britain-en nyert négy szakaszt, és korábban is bebizonyította, hogy remekül megy az egynaposokon is. Rajta kívül a címvédő Julian Alaphilippe (Franciaország) számított nagy favoritnak, az esélyesek közé kellett sorolni a friss Európa-bajnok Sonny Colbrellit (Olaszország) is, de a dánok is nagyon erős sorral érkeztek a vb-re, közülük a három Vuelta a Espana-szakaszt nyerő Magnus Cortot emelték ki. A mezőnyben egyetlen magyar, Peák Barnabás volt, neki csapat nélkül az lehetett a célja, hogy a lehető legtovább maradjon a főmezőnyben.
A verseny első pár kilométere után egy kisebb, nem annyira jó nevekből álló csoport lépett meg, ők öt perc körüli előnyt hoztak össze, de a megszokott koreográfia elég hamar felborult, a céltól 178 kilométerre berobbant a verseny. A francia Benoit Cosnefroy indított támadást, majd hozzá csatlakozott a belga Remco Evenepoel és Cort is, nem sokkal később 15 fősre hízott a csoport, többek között a Vuelta-győztes Primož Roglič is is felzárkózott. Olyan erős sor alakult ki, amelyet nem lehetett hagyni csak úgy elmenni. A nagy kerékpáros nemzetek közül egyedül az olaszok nem adtak versenyzőt a szökésbe, így nekik kellett dolgozni a nagy boly felzárkóztatásáért. Negyvenöt kilométernyi üldözés után ezt sikerült is elérniük.
Százötven kilométer megtétele után a belga válogatott állt az élre, és a gyorsításuk megtizedelte a mezőnyt, Peák is ekkor vesztette el a kontaktot az élbollyal. Nem sokkal később aztán ki is állt. A mezőny elég komoly tempót diktált, 45 kilométert tettek meg óránként. A következő komoly akciót aztán a céltól 94 kilométerre indították, egy 11 fős csoport lépett meg a német Nils Politt gyorsítása után, és a belga Evenepoel is újra szökött. Harmincöt kilométernyi üldözés után a címvédő Alaphilippe robbantott egy kemény emelkedőn, és a vezetésével utol is érték a szökést. Néhány nagy név, mint a háromszoros világbajnok Peter Sagan vagy a Tour de France-győztes Tadej Pogačar nem is bírta a tempót. Tizenheten tekertek az első csoportban, ahol Evenepoel tett rengeteg munkát abba, hogy ne is érjék őket utol. Bár a vb előtt a legendás Eddy Merckx is bírálta, hogy nem csapatember, látványosan Van Aertért dolgozott.
Alaphilippe aztán tovább fárasztotta a csoportot a védjegyének számító hihetetlen tempóváltással, egy 16 százalékos meredeken rázta szét a sort, egy rövid üldözésre késztetve a többieket. Neki nem volt érdekes, hogy esetleg sprintben dőljön el a vb. Az utolsó harminc kilométert már közel kétperces előnnyel kezdte meg a 17 fős csoport, amelyikben az olaszok, a franciák és a belgák még három-három bringással képviseltették magukat, így ők viszonylag kényelmes helyzetből várhatták a finálét. Evenepoel közben teljesen elhasználta magát, a sok-sok kilométernyi iramdiktálás után kiborított és lemaradt.
A franciák álltak az élre, és a céltól 21 kilométerre Alaphilippe egy meredeket megint kihasználva meglépett a többiektől pár másodpercre. Nem ez volt a döntő támadás, két kilométer után összezárt a sor, de a nyughatatlan címvédő egy pillanatnyi nyugalmat sem hagyott, a következő emelkedőn megint támadást indított. Újra utolérték, de Alaphilippe menetrend szerint szétszaggatta magát a soron következő emelkedőn is. Látványosan el is szakadt, az őt üldöző négyes előtt 12 másodperccel kezdte meg az utolsó 15 kilométert, Van Aerték csoportja pedig több mint húszra volt.
Alaphilippe látványosan szenvedett, és egy darabig közelítettek is hozzá, de még mozgósítani tudta utolsó erőtartalékait, és a kanyarokban sem spórolt, így tovább növelte az előnyét, az utolsó öt kilométeren már inkább csak a második hely volt kérdéses. Ezért a belga Jasper Stuyven, a dán Michael Valgren, a holland Dylan van Baarle és az amerikai Nelson Powless csatázott egymást folyamatosan támadva. A helyezéseket végül az utolsó kétszáz méteren döntötték el elgémberedett lábakkal sprintelve Van Baarle vitte el a második helyet, Valgren a harmadik lett, Stuyven gurult be negyedikként. Powless ötödik.
Eddigre Alaphilippe már részben is ki is ünnepelte magát, az utolsó ötszáz métert már gálázva tekerte végig a francia, aki a kerékpársport hetedik olyan bringása, aki megtudta védeni a címét az országúti mezőnyversenyben.
Van Aert végül a tizedik helyen ért be, és később arról beszélt, hogy nem várták az ilyen korai támadásokat. A végére egyszerűen nem voltak meg a lábai, hogy reagálni tudjon Alaphilippe-re.