Sok újat nem tudunk meg Schumacher állapotáról, de nem is ez a netflixes dokumentumfilm célja

Azzal, hogy a Schumacher családot is bevonták a dokumentumfilm elkészítésébe, a nyilvánosság számára eddig szinte teljesen ismeretlen családi videók is belekerültek az egyszerűen csak Schumacher címre keresztelt filmbe, amiből már kijött pár, egyes médiumoknak előre kiadott részlet.

Joggal gondolhatnánk, hogy egy hétszeres világbajnok F1-pilóta esetében bármi, amit csinál, az a kamerák kereszttüzében történik, és így már nem nagyon lehet újat mutatni róla, ennek ellenére a Schumacher képes volt árnyalni, emberközelibbé tenni a Forma–1-legenda alakját. Schumachert lehet rajongásig szeretni vagy az érdemeit elismerve utálni, de a két óra végére biztos, hogy mindenki másképp tekint majd rá.

Schumacher másik oldala

A film majdnem tökéletes egyensúllyal mutatja be az F1 történetének jelenleg még (Lewis Hamiltonnal megosztva) legsikeresebb pilótáját, a sportág egyik szupersztárját, aki főszerepet vállalt egyrészt a Ferrari csapatának feltámasztásában és az F1 megreformálásában is – bár utóbbiból viszonylag kevés került a képernyőre –, párba állítva a férj és apa szerepében talán az F1-nél is nagyobb szenvedélyt mutató alakkal.

Ez azért is nagy szó, mert Schumacher mindig is tudatosan törekedett a versenyzői karrierje és a magánélet különválasztására, erről menedzsere, egyben a család képviselője, Sabine Kehm maga is beszél a filmben, kiemelve, hogy a dokumentumfilm egyfajta ajándék a családtól a szeretett férj és apa felé.

Az indítómotor, a kurbli Schumacher versenyzői pályafutása, hiszen ez választja el attól a több százezer, esetleg millió német férfitól, aki családja szűkös anyagi körülményei közül próbál vagy próbált kitörni. A fő ívet az adja, ahogy Schumacher megpróbálja megszerezni a Ferrari első világbajnoki címét 1979 óta, visszaemelve az F1 csúcsára a legendás márkát – ezért is lehet, hogy a Schumacher szempontjából harmadik, 2000-ben szerzett világbajnoki címhez csak 20 perccel a film vége előtt jutunk el.

Eközben olyan kortársak, riválisok és segítők szólalnak meg, mint a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen, az F1 korábbi teljhatalmú ura, Bernie Ecclestone, Schumacher korábbi csapatfőnöke, a Nemzetközi Automobil Szövetség jelenlegi elnöke, Jean Todt, vagy épp az a Willi Weber, aki 2012-ig volt Schumacher menedzsere.

Sok érdekességet megtudhatunk tőlük, a film lendületét, csúcspontjait viszont inkább az archív felvételek, semmint a beszélő fejek adják – érdekesség, hogy 2010-ig kellett várni az első, igazán újszerű motorsportos dokumentumfilmre, a Sennára, amely elsősorban a korabeli felvételekre épített. A Schumacher tradicionálisabb ebből a szempontból, elég sokszor veszik át a beszélők a főszerepet a régi felvételektől.

Pedig egy 91-szeres futamgyőztes, összesen 308 futamon indult pilóta esetében van mit mutogatni. Például ahogy a David Hasselhoff által is megirigylendő Bundesliga-sérót viselő Schumacher elmondja, miért luxemburgiként és nem (nyugat)németként nevezett gokartversenyekre, hogy ezzel is pénzt spóroljon, vagy ahogy felelevenítik a viszonylag ismert történetet, miszerint a két testvér, Michael és Ralf Schumacher is olyan gokartokkal kezdte a versenyzést, amiket nemritkán a riválisok által már kukába dobott alkatrészekből és használt gumikból raktak össze, vagyis finoman szólva sem csúcstechnikával verték meg a vetélytársaikat.

A dokumercial visszaüt

A múltidézés után visszakerülünk a fő sodorvonalba, a Benetton csapattal, majd a Ferrarival elért sikerek bemutatásához. Bár a készítők előzetesen azt ígérték, hogy nem cukormázzal leöntött múltidézésre készülnek, és nem akarnak meghátrálni a német pilóta karrierjének vitatott pontjainak bemutatásától, ez azért nem sikerült tökéletesen.

Itt fontos megjegyezni, hogy ez nyilván a „család áldásával” való készítés egyik hátulütője. A 2020-ban az ESPN és a Netflix koprodukciójával bemutatott gigantikus Michael Jordan-dokusorozat alatt mondta Az utolsó táncról valaki, hogy külön műfajt kellene kreálni azoknak a portréfilmeknek, amikben a főszereplő (vagy rokonai) aktívan részt vettek a készítésben, és ez lehetne a dokumentumfilm, illetve a magát nem reklámnak álcázó reklám összevonásából a dokumercial. Ezt láttuk Jordan esetében, és kicsit Schumachernél is – fontos különbség viszont, hogy Jordan érezhetően azért bólintott rá a dokusorozat elkészítésére, mert érezte, a legújabb generációk számára ő már sokkal távolabbi, mint LeBron James, Schumacher esetében viszont nem érezhető ilyen, valakivel szembeni pozicionálás.

Megjelenik, de eléggé elnagyolva az a hírhedt 1997-es eset, ami miatt Schumachert kizárták a teljes az évi világbajnokságról, mert szándékosan nekiütközött az Európai Nagydíjon Jerezben a legnagyobb riválisának, a végül a vb-címet nagyon simán begyűjtő Jacques Villeneuve-nek. De még így is elég érdekes, ahogy bemutatják, mert Schumacher teljesen megváltozott tudatállapotban volt az incidens során, és csak később, a felvételeket látva hitte el, hogy ő ment neki a kanadainak, és nem fordítva.

Szintén nem pazaroltak túl sok időt az 1994-es, Schumacher első vb-címét hozó szezon sok vitatott eseményére, és egyetlen másodpercre sem villan fel az az eset, amikor a 2006-os Monacói Nagydíj időmérőjén leparkolt a Ferrarival, hogy a rivális Fernando Alonso ne tudjon javítani a saját köridején. Schumacher idejét végül törölték, így az első helyett az utolsó helyről kellett rajtolnia a futamon.

Remekül mutatja viszont pár jól beválogatott archív felvétel, hogy mennyire eltökélt, időnként talán könyörtelen, de mindenképpen megalkuvást nem tűrő volt Schumacher. David Coulthard például az 1998-as Belga Nagydíjon történt ütközésük után eleveníti fel, hogy miután Schumacher a garázsukba rontva próbálta meg tisztázni a baleset körülményeit, az akkori F1-főnök Bernie Ecclestone lakóbuszában próbálták őket béketárgyalásokra bírni. Mikor Coulthard arról győzködte, hogy néha neki is felelősséget kell vállalnia, hiszen biztos volt már korábban is, hogy hibát követett el, Schumacher csak annyit felelt:

„Egy ilyenre sem emlékszem.”

Szintén parázs pillanatot elevenít fel, amikor Senna az 1992-es Francia Nagydíjon látott ütközésük után vonja kérdőre az akkor az első teljes F1-szezonjában levő, tehát lényegében újoncnak tekinthető németet, aki meg sem rezzen attól, hogy az egyik példaképe, egy háromszoros világbajnok pilóta dorgálta meg.

Az ember a gép mögött

Amikor a Forma–1 vagy Schumacher szóba kerül egy baráti társaságban, nagyon sokan mondják még a mai napig, hogy Schumacher óta nem nézik az F1-et. Hízelgő lenne persze azt gondolni, hogy azért, mert senki más nem nőhet fel mellé, a valóság viszont ennél árnyaltabb, kettős képre épít. Egyrészt a 2000-es évek első felében Schumacher és a Ferrari annyira uralta a Forma–1-et, hogy sokak számára már csak a rajt-befutó megnézése is unalmassá vált, másfelől a könyörtelen, gépszerű pilóta alakja sokakat – ha nem is taszított, de mindenképp – eltávolított.

Ezért a film legmegkapóbb pillanatai pont azok, amikben nem így látjuk Schumachert. Megrendítő, ahogy arról vall, álmatlanság gyötörte Senna 1994-es halála után. A brazil balesete miatt félbeszakított San Marinó-i Nagydíjat végül Schumacher nyerte meg, a filmben látjuk viszont, hogy ünneplésnek nem volt helye, közvetlenül a dobogóra lépés előtt közli vele csapatfőnöke, Flavio Briatore, hogy Senna válságos állapotban van, felejtsék el a pezsgőzést.

Schumacher – egy archív interjúban – láthatóan elérzékenyülve eleveníti fel, hogy mekkora káosz volt a futam után, senki nem tudta, Senna él-e még, vagy meghalt, sokan talán magukat is áltatva arról beszéltek, hogy az, hogy kómában van, még lehet jó hír is, hiszen talán így próbálják stabilizálni az állapotát.

Természetesen Sennára utalva nem maradhatott ki az a pillanat sem, amikor 2000-ben beérte futamgyőzelmek számában a brazilt, és ettől úgy meghatódott, hogy egy szót sem tudott mondani a sajtótájékoztatón.

Látjuk családi nyaraláson, az első visszavonulása utáni ejtőernyős ugrások közben, bulikon embereket medencébe dobálva, vagy ahogy David Coultharddal karaokézik – ezek a film legérdekesebb momentumai közé tartoznak, illetve az, ahogy Schumacher felesége, Corinna arról beszél, mindenkivel mennyire barátsággal, emberségesen bánt, az utolsó szerelőig vagy a csapat szakácsáig bezárólag mindenkihez volt kedves szava. Mindig mindent elkövetett, hogy ők is jól érezzék magukat, mert tudta, hogy ha kedvelik, befogadják, keményebben fognak dolgozni a közös sikerért. Kicsiben, de ugyanezt látjuk egyébként ma is a Forma–1-ben a fiánál, Mick Schumachernél, aki apja példáját követi a Haas csapatnál.

Pont ezért érdekes, amiről Mark Webber beszél, hogy mindezek ellenére nagyon keveseket engedett igazán közel magához Schumacher, aki a családtagjait és pár barátot leszámítva egyedül volt az F1-ben.

Nem annyira illik a megszokott Schumacher-képbe az sem, ahogy arról vall, Senna halála után sok futamra nagyon bizonytalan lelkiállapotban érkezett, nagyon megérintette a tragédia, és mindig azon járt az agya, bárkivel bármikor történhet hasonló baleset, sosem tudják, melyik lesz az utolsó futamuk. Ebbe a sorba illik az 1999-ben Silverstone-ban elszenvedett lábtörése, ami a film szempontjából már az utolsó fejezetet, a 2013-as tragikus síbaleset utóhatását boncolgató részt vetíti elő.

Most ők vigyáznak rá

Schumacher állapotáról szándékosan kevés információt közöl a család, ahogy a feleség Corinna mondja a filmben, korábban Schumacher vigyázott rájuk (a magánélete elválasztásával), most ők vigyáznak rá. Minden percben azon vannak, hogy érezze, a család része, ez mindent megér számukra.

Fia, az F1-pilóta Mick Schumacher mondja talán a legmegindítóbb szavakat az apjával gyerekként töltött időre reflektálva:

„És a baleset óta természetesen ezek az élmények, ezek a pillanatok, amelyeket szerintem sokan átélnek a szüleikkel, már nincsenek meg, vagy csak kisebb mértékben. És szerintem ez egy kicsit igazságtalan.”

Hozzáteszi, hogy mindent odaadna azért, hogy a mostani karrierjét apjával együtt élje át, hogy át tudják beszélni mindazt, amit a baleset miatt nincs lehetőségük.

Érdekes egyébként, hogy miközben a film nagyrészt azon van, hogy Schumacher emberi arcát mutassa be, pont a másik oldal ábrázolásával kezdődik.

„Eggyé kell válnod az autóval. Pontosan tudnod kell, hogy mekkora nyomást tudsz adni az autónak. Mert mindig van egy határ, és óvatosnak kell lenned, mint mindennel az életben, amit szeretsz, meg kell, hogy legyen az az érzés, hogyan nem mész túl a határon, de nem is maradsz el tőle. És ha ezt megteszed, akkor mindketten elégedettek leszünk. Az autó és én. 100%-os tökéletesség. 100%-ot elérni, ez a célom. Én ilyen típusú ember vagyok. Nem tudnék ennél kevesebbel élni”

– mondja, miközben az F1 egyik leghíresebb és legnehezebb helyszínén, a monacói versenypályán köröz egy Ferrarival.

A Schumacher megtekinthető a Netflixen.