A második félidő utolsó húsz percét izgalmassá tette a magyar labdarúgó-válogatott saját maga számára. Nem a vendégek kapuja előtt halmozódtak a helyzetek és a parázs pillanatok, hanem a magyar térfélre terelődött a figyelem, köszönhetően a veszélyes területeken eladott labdáknak, majd a felesleges szabálytalanságok utáni pontrúgásoknak. Egy ilyen kapura ívelést és kavarodást követően meg is szerezte történelmi találatát a vendégcsapat Llovera révén.
A gyors kétgólos vezetés kényelmessé és egy idő után hátul könnyelművé is tette a magyar válogatottat, ez pedig majdnem megbosszulta magát. Szerencsénkre képzettségben, fizikális téren és egyéni képességek terén sem tart ott ez az andorrai válogatott, hogy a pontrúgásokon kívül más veszélyt is jelentsen a kapunkra, ettől függetlenül a végjáték nem úgy sikerült, ahogy azt sokan előzetesen elképzelték. A három pont, a győzelem megvan, de ebből a szeptemberi teljesítményből csak tanulni lehet, a továbbjutás érdekében megismételni nem tanácsos.