Egy albán–magyar meccs nekem mindig különleges élmény, mivel egy 2000-es tiranai riportutamra emlékeztet. A szegedi Délmagyarország újságírójaként nézhettem meg az FK Tirana négy magyar légiósát, a Szegedből eligazolt, a tíz tiranai meccsért kilencezer dollárt kapó Kenesei Zoltánt, valamint Lázár Mátyást, Sütöri Pétert és a volt válogatott Wukovics Lászlót. A csapat tulajdonosa egy dúsgazdag egyiptomi építési vállalkozó volt, aki az egyik lakóparkjának apartmanját adta a három magyar játékosnak. A lakásnak egy diákalbérlet-hangulata volt, leszámítva az átlagon felüli televíziót, meg az egyetlen könyvet, amit a lakásban láttam, a viszkis rabló életéről szólót. Egyébként nagyon normálisak voltak mindannyian, bár azt nem értettem, miért csak edzésre és meccsre járnak, miért nem kíváncsiak az oly sokáig elzárt Albániára. Egyikükkel különösen jóban lettem, ennyi év elteltével elmondhatom, hogy az illetőnek én hoztam haza a kinti keresetének egy részét, mert akkoriban még zsebbe fizettek a tulajdonosok, és nem akarta, hogy túl sok pénz legyen nála. Ugyanő volt az, akinek élete első emailcímét, egy egon.gyaloglósat csináltam. Amikor megkérdeztem, mit szeretne jelszónak, rövid gondolkodás után rávágta: támadás.
Akit érdekel, itt, itt és itt olvashatja a 2000-ben a Délmagyarországban megjelent folytatásos riportot.
