Az édesanyja nem merte nézni Kopasz Bálint olimpiai győzelmét

Kopasz Bálint 2019-ben Szegeden világbajnoki címet szerzett, aztán 2021-ben Poznańban Európa-bajnok lett a kajak egyes ezer méteren, Tokióban pedig megnyerte az olimpiai bajnokságot. 24 éves korára mindent elért, és már az ünneplés pillanataiban nyomatékosította, hogy van még vagy három olimpia benne, és ha egészséges lesz, akkor 2032-ben is ott akar lenni Brisbane-ben. Kopasz mögött Varga Ádám végzett a második helyen, kajakban a megváltozott szabályok miatt ezen az olimpián fordulhatott elő elsőször ilyen dupla siker. De a többi sportágban is elég ritka, hogy két magyar álljon az olimpiai dobogó tetején:

A sportág furcsasága, hogy mivel Kopasz a válogatón kikapott a most ezüstérmes Vargától, még az is előfordulhatott volna, hogy a vb-aranya ellenére sem lehet ott az olimpián. A józanság viszont arrafelé terelte a döntéshozókat, hogy Kopasznak indulnia kell, és figyelembe vették, hogy májusban még nem volt csúcsformában. (Varga is elismerte, hogy nem volt reális esélye az olimpiai aranyra, Kopasz utolérhetetlen volt kedden.)

Gyakori újságírói kérdés, hogy egy aranyérem mögött mekkora lemondás van. Kopasz erről kérdés nélkül, ritka őszintén beszélt, és bevallotta, 9 éves kora óta erre a napra készül, 15 éves kora óta pedig gyakorlatilag mindent feltett a kajakozásra. Szeretett volna barátnőt, de eddig nem jött össze neki, a bulizás, a társasági élet háttérbe szorult. Most azért lehet, hogy kicsit lazít majd a korlátokon. A telefonját be sem kapcsolta a döntő előtti napon, annyira koncentrált arra, hogy sikeres legyen a versenyzése, és ne veszítse el a fókuszt.

„Nem aludtam jól, rossz éjszakám volt. Pontosabban, abban sem vagyok biztos, hogy aludtam valamennyit egész éjjel.

Elfogyasztottam az elalvást segítő gyógynövényteámat, bevettem az étrend-kiegészítőmet, ami az alvás felé szokott terelni, de élénk volt a fantáziám, kicsit jobban vert a szívem, mint máskor, zakatolt a fejem. Egy olimpia döntő előtt nyilván ez természetes, velem eddig sohasem fordult elő hasonló sem, igaz, nem is voltam eddig olimpiai döntőben. Szerencsére nem látszódott sem az elődöntőben, sem a döntőben a teljesítményemen, hogy kicsit nyomott voltam, mert szuperül alakult minden.

3 perc 20 másodperc alatt célba értem. Szegeden a vb-címért 3 perc 36 másodpercig kellett evezni. Az extrém erős hátszél nekem nagyon előnyös volt, a súlyom miatt kedvez, mert csak 80 kiló vagyok. Könnyű kiszámolni, 18,5 km/h órával eveztem, ami ebben a sportágban ezen a távon igen jónak számít. A rám jellemző megindulást meg tudtam tenni a táv utolsó negyedében.”

Kopasznak ez volt a második olimpiája, de gyakran utalt az elsőre, amikor 20 évesen, 10 kilóval könnyebben vette fel a versenyt a nála jóval testesebb, izmosabb férfiakkal 2016-ban. Ha nem kedvezőtlen a sorsolása, talán már akkor döntős lehetett volna. Így a B-döntőt nyerte meg olyan idővel, amivel a negyedik lett volna a legjobbak közt. Most ezért is kárpótolta az élet, bár arra is utalt, hogy akkor még sem mentálisan, sem fizikálisan nem állt készen a döntőre, annak most jött el az ideje. Tudja önmagáról, hogy későn érő típus, ezalatt a négy év alatt a fájdalomtűrő képessége is sokat fejlődött.

Megkérdeztem tőle, mi jut eszébe a 180-as számról, ha nem a pulzus és nem a magassága. Erre a segítségre igazából nem is volt szüksége, mert azonnal rávágta, hogy az övé a száznyolcvanadik magyar olimpiai aranyérem.

„Szép szám, nem is kívánhatnék szebbet. Sokan lehagytak a korosztályomban, mert én kifejezetten későn érő típus vagyok.

Azt is megkaptam, hogy női lapáttal evezek, de most mégis csak a férfi mezőnyben lettem első. Beteljesülés, megerősítés, örömszerzés édesanyámnak, ezek az érzések kavarognak bennem. Édesanyám mindent megadott nekem, mindig megfőzte azt, ami az étrendemhez kell”

– mondta.

Kopasz édesanyja, Demeter Irén az edzője is egyben. Demeter válogatott kajakos volt, 18 éve nevelőedzőként dolgozik, előtte földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett. Az édesapa is magyar bajnok kajakos. Nem sok édesanya lehet jelen akkor a helyszínen, amikor a fia a legnagyobb dicsőséget eléri, ezért ezt az érzést nem is tudta igazán szavakba foglalni.

Megkérdeztem az edzőt: megsajnálta-e bármikor a fiát, amikor kőkemény edzésadagot írt neki fel? Azt felelte, ha megsajnálná, nem is lenne jó edző. Kopasz nem emlékezett arra, milyen szavakkal engedte útnak a döntőre az édesanyja, mert a rövid távú memóriája egyébként sem jó, de valami frappáns üzenet volt. Ezért kézenfekvő volt, hogy megkérdezzük az anyukát.

„Azt mondtam neki, hogy ne add oda senkinek az érmet, és hát Bálint mindig szófogadó gyerek volt, most is. Nyilván gondoltunk az aranyra is, az edzéseinket, az utat ennek szellemében terveztük meg.”

A magyar sportban volt már sok példa arra, hogy egy édesapa készíti fel a világ ellen a gyerekét, a leghíresebb eset kajakban Csipes Ferenc, aki olimpiai bajnok volt 1988-ban, a lánya, Tamara pedig 2016-ban. Olyan azonban, hogy az anya legyen az edző, eddig nem volt, a mostani eset az első. Székely Évának majdnem sikerült edzőként is csúcsra jutnia, lánya, Gyarmati Andrea ezüstérmes lett az 1972-es olimpián.

Demeter elmondta azt is, hogy nagyon izgulós, ezért nem is merte nézni a gyereke versenyét, egy lengyel edző tudósította a tévéről, hogyan áll Bálint. Először csak azt mutatta a két ujjával, hogy milyen kevéssel vezet a portugál Pimenta előtt, utána azt jelezte két kézzel, hogy már jóval többel, és végül a fejéhez kapott, amit úgy kellett kódolni, hogy nem lehet már baj a hajrában. Az anyuka 750 métertől, már a tetemes előny birtokában nézte végig a befutót, és a hajrában tényleg egyáltalán nem kellett izgulnia.

A verseny utolsó szakaszát, amit már látott, így értékelte Demeter:

„A mai napig nem tudom, Bálint honnan szerzi azt az erőt, amivel az utolsó 250 méteren rendelkezik, de lenyűgöz vele. A fizikai paraméterei ezt nem indokolják. De valami félelmetes erő van benne, és csak arra tudok gondolni, hogy a mentális erő segíti. Eltervezte magában, hogy megcsinálja, és akkor meg is csinálja. Nem tudom, genetikailag mennyit segítettünk ebben az édesapjával, de azt tudom, hogy a tehetség mindig utat tör magának.

Bálint nem egy tipikus mai srác, az alázatnak és a szorgalomnak olyan elegye van benne, ami kevesekben. Visszahúzódó, szerény, csendes gyerek, aki mindent végrehajt, és aki sohasem fog megváltozni a sikertől, nem lesz rá rossz hatással, kizárt, hogy elszálljon tőle.”

Kopasz öt évvel ezelőtt beleásta magát a dietetikába, és napi öt órán át mélyült el abban, hogyan lehetne legálisan még jobb teljesítményre képes. A vb-arany után azt mondta, titkos, milyen ételeket fogyaszt. A táplálkozás előtt a smaragdok kötötték le a figyelmét, többször ment Ausztriába drágakövekért kutatni a hegyekben. Ez a szenvedélye még most is megvan, az olimpia után neki is vág az Alpoknak – az volt a túra előfeltétele, hogy érmet hozzon Tokióból.

Kopasztól azt is megkérdeztem, a dobogó tetején végigfutott-e a gondolataiban az elmúlt 15 év. Olyannyira, hogy elmesélt egy sztorit. 7 éves volt, amikor a Tisza mentén megunta, hogy csak homokkal lehet játszadozni a parton, rá is szóltak a pihenők, hogy máshol szórja a homokot. Ekkor úgy döntött, hogy elköt egy kisebb hajót, mentőmellény nélkül beleült, és ugyan nem tanult soha kajakozni, nem borult fel, mint az elsőre próbálkozók 99 százaléka szokott. Elindult, és az egyensúlyra figyelve szépen haladt, pedig sosem próbálta, csak látta, hogyan csinálják ezt az idősebbek.

„Ez az algyői emlék, élmény előjött bennem, a csodás környezettel, a folyóval, a fákkal. Nem voltam rosszcsont, csak egyszerűen untam a homokozást, valami izgalmasabbat akartam keresni magamnak. Az életre szóló barátságom a kajakkal akkor kezdődött. Édesanyám persze nem örült ennek.”

Az édesanya annyival egészítette ki a történetet, hogy a szívbajt hozta rá ez az eset, de akkor meglátta, hogy Bálintnak különleges érzéke van a kajakhoz. Akkor még inkább megbizonyosodott erről, amikor versenykajakban rögtön az első alkalommal 20 kilométert evezett. Nem könnyű átszokni a kicsiknek a versenyhajóba, de neki zökkenő nélkül ment. Az édesanya is gondolt a nehézségekre a Himnusz alatt, például arra, hogy ugyan már olimpiai bajnok a fia, eddig nem volt egy motoros csónakja, amivel tudta volna a vízen követni Bálintot. 13 éves kora óta lehagyja őt a fia a vízen, és meg sem próbálkozik azzal, hogy követni próbálja, de a technikáját nem lenne rossz egy motorosról követni, és figyelmeztetni, ha nem tetszik neki valami.

Kopasz ünneplése szolid lesz, mert Nádas Bencével párosban fog versenyezni szerdán, és szeretné a társát megtisztelni azzal, hogy odateszi magát, még ha nagyon kemény futamba is kerültek. Nem tartják esélyesnek őket, de élesben még nem is próbálták ki, hogyan teljesítenek.