Egy japánt legyőzni a szentélyben, az i-n a pont, és még érmet is kaptam érte

A 90 kilóban versenyző Tóth Krisztián miután a hosszabbításban aranyponttal megnyerte az olimpiai bronzmeccset, percekig zokogott az öltözőbe menet, hol legörnyedve, hol az arcát a kezébe temetve. Ritkán látni bronzérmestől ilyen szenvedélyes reakciót. Edzője, Pánczél Gábor hosszan átölelte, vállon veregette. Azért is törtek elő belőle ilyen fokozottan az érzelmek, mert az édesapja éppen július 28-án ünnepelte a születésnapját, és azt ígérte neki, meglepi majd egy éremmel.

„Leírhatatlanok az érzéseim, elképesztően boldog vagyok, fel sem fogtam még ezt. Cirógatom, nézegetem, nem látom még magamat benne. A dobogón arra gondoltam, hogy ez nem lehet valóság. Hogy ez egy álom. Ezért az éremért jöttem, az igaz, de még vagy húszan rajtam kívül is. Más az, hogy miért jön az ember, és mit kap a nap végén. Ezért szép a sport. Hogy a legnagyobb szentélyben lettem érmes, a Budokanban, csak pont az i-re, ráadásul japánt verve” – kezdte a Telexnek az MTK 27 éves versenyzője.

Eddig az összes súlycsoportot japán nyerte a dzsúdóban a tokiói olimpián, a 90 kilóban Tóth szakította meg a sorozatot. Egy másodpercig nem volt kétely benne, hogy megveri Soicsiro Mukajt a második fordulóban, akitől kikapott a budapesti világbajnokságon 2017-ben. Most visszavágott neki, és jobb időzítés, szebb forgatókönyv nem is lehetett volna, ezért is gondolja álomszerűnek a szerdai napját.

Tóth szülei energialevezetésnek szánták gyereküknek a sportot, mert féltek, hogy rendre tönkre teszi a kertet. Hatévesen kezdte, a 2004-es olimpián, 10 évesen látta a görög Iliadiszt, aki 17 évesen megnyerte az aranyat. Ő lett a példaképe, a társai mondták neki az edzéseken, hogy az olimpia mekkora dolog, ő még akkor nem fogta fel a jelentőségét. (Iliadisszal később vb-döntőben küzdött, és lett második 2014-ben.)

Nem ijedt meg attól, hogy a meccs felénél már két intést is összeszedett. Ha kap egy harmadikat, akkor már vége is a csatának. „Tudtam, hogy nem fogok harmadikat kapni, mert talán az egész mezőnyben az én állóképességem a legjobb. Visszatettem kettesbe a gépet, még látványosabban mentem az orosz Igolnyikov után, űztem, hajtottam, és aztán eldobtam az aranypontért.”

Tóth a 2016-os olimpián sokszor emlegetett nyilatkozatot tett, miután a második fordulóban kiesett egy kínaival szemben. Azért volt számára kellemetlen a kudarc, mert éremre is esélyesnek tartották. Tóth a karikák nyomását hozta szóba, és a kommentelők megállapításait. Tokióba egészen más lelkiállapotban érkezett.

„Nem akarok nagy bölcsességeket puffogtatni, de az ember változik. Rióban sokkal jobban fel volt készítve a testem, hogy megverjem a világot. Most sokkal jobban fel volt készítve az agyam, hogy legyőzzem az ellenfeleket. Sokan nem tudják ezt elsőre kezelni. Megfizettem a tanulópénzt. Nem voltam eléggé összeszedett, óriási kudarc ért, a mondandómból elsősorban a negatív tartalmat szakították ki. Most annyira el tudtam engedni, hogy egy olimpián vagyok, hogy ki a következő ellenfél, és mit várnak tőlem, amennyire kell. A melót elvégeztem, ha kivágnak a teremből az első körben, akkor is csak azt tudtam volna mondani, hogy mindent megtettem, amit a lehetőségek engedtek. Magyarországon kevés edzőpartner van, ezért rengeteget utaztam külföldre. Ha az első körben kiesek, akkor is megköszöntem volna mindenkinek a támogatást, a biztatást, a családomnak a lemondást. Így majd elmesélhetem a gyerekeimnek az érem történetét, ha majd nagyobbak lesznek, és megkérdik, mi az isten az ott a vitrinben.”

Tóth pszichológus mellett mentáltréner segítségét is kérte az elmúlt években, tavaly mélypontra került, mert az olimpia elhalasztása után nem tudta, mire készüljön, egyáltalán mikor lehet ismét versenyezni. Úgy látja, ha tegnap rendezik a versenyt, akkor nem biztos az érme, ha holnap rendezik, akkor sem. Ezen a szerdán viszont meg tudta mutatni, hogy a világon ő a harmadik legjobb. A kislánya az olimpia után születik, jó ötletnek gondolja, hogy Párizsból hozzon egy érmet neki is. Akár egy fényesebbet is.