Nemcsak az izomerőről szól, hanem játék is a vízzel

A szlalomkajak az 1972-es müncheni olimpián került be az olimpiai programba, és az azóta eltelt közel ötven év alatt egyetlen magyar sem jutott ki ebben a sportágban olimpiára. A debütálásra pedig nagyon készültünk, a kenus Hubik András sokáig úgy is tudta, hogy indulhat majd Münchenben, de az itthoni sportirányítás döntése után végül nem lehetett ott. Az újabb nagy esélyre évtizedeket kellett várni, az előző, riói olimpiára a Szlovákiából honosított Potocny Marcel pályázott, de a kvótát érő helyezésről néhány századmásodperccel végül lemaradt. A közvetlen kvalifikáció most Schmid Juliának sem sikerült, de 2019-es vb-eredménye neki kedvezett, amikor a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség újraosztotta a kvótákat, így az olimpiai programban először szereplő női szlalomkenuban indulhat.

Schmidet arról kérdeztem, hogy mennyire furcsa neki, hogy osztrák születésű versenyzőként Magyarország olimpiai kvótása lett.

„Nem nevezném furcsának ezt a helyzetet, de hoznék egy példát, hogy könnyebb legyen megérteni, miért. Amikor egy gyermeket adoptálnak, hiába nem a sajátjuk, a szülök nagyon erős érzelmi kapcsolatot alakítanak ki vele. Engem is nagy szeretettel fogadtak a magyar szövetségben, ahogy Budapest főpolgármestere is, és mindenki, akivel csak találkoztam Magyarországon.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy Magyarországot képviselhetem a tokiói olimpián. Örülök annak, hogy a magyar szövetséget támogathatom, hogy több fiatalt nyerjenek meg a szlalom szakágnak, amely talán egyszer olyan erős lesz, mint a sprint szakág.”

Schmid a már említett, általa régóta ismert Potocnyn keresztül vette fel a kapcsolatot a magyar szövetséggel, és ezek után kezdődött meg a közös munka. „Úgy hiszem, hogy mindkét fél nyert ezzel. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mennyire támogatólag lépett fel a magyar szövetség, hogy egyengesse a sportkarrieremet, én pedig mindent beleadtam a sikerért.”

A kenus azt mondta, számára meglepő volt, hogy Magyarországon mennyire fontos dolog a sport, és milyen jó feltételek vannak nálunk. „Győrben jártam egy sportközpontban, ahol egy tornateremben a legkülönbözőbb hátterű gyerekek edzettek tökéletes, az ő méretükhöz igazított tornaszereken. Egykori tornászként ezt igazán tudtam értékelni.”

A klagenfurti születésű Schmid elég fiatalon belekóstolt a versenyzésbe, már 17 évesen Eb- és vb-bronzérmes volt az osztrák csapattal szlalomkajakosként. Amint a nőknél bevezették a kenut, ő is váltott, 2013-ban és 2014-ben is ezüstérmet nyert az Európa-bajnokságon, 2015-ben pedig csapattal lett megint vb-bronzérmes. Sportkarrierje egy időre megszakadt, a magyar színeket képviselve indította be újra azt, 2019-ben tett állampolgári esküt, majd csinálta végig a kvalifikációs sorozatot.

Schmid Julia több sportágat is kipróbált gyerekként a szlalomozás előtt, amit egy ideig falmászással együtt űzött. „Két bátyám van, és ahogy a legtöbb esetben a legkisebb gyerek, én is utánoztam őket. Még alig tudtam járni, amikor már tornaedzésekre mentem velük, a tornát komolyan vettem, nemzetközi versenyeken is indultam később. Hasonló okokból kezdtem falmászni is, amit 12-13 évesen próbáltam ki a bátyám hatására. Aztán az egyik nyáron az idősebb testvéremmel Szlovéniába mentünk egy kenutúrára, a Soča folyóra. Lenyűgözött a folyó tisztasága, ami olyan áttetsző volt, hogy le lehetett látni az aljára, és maga a sport is megragadott. Elhatároztuk a testvéreimmel, hogy kipróbáljuk a szlalomot, ezt meg is tettük, és mindhárman szerelembe estünk a sportággal.”

Világos volt számára, hogy versenyző lesz. „Mindig is szerettem célokat kitűzni magam elé, az élet minden területén. Legyen. az munka vagy hogy jó jegyeket kapjak az iskolában. Ez a szemlélet mindig energiát adott, hogy hajtsam magamat. Aztán a bátyáim példája is előttem volt, ők is mindig erősek és sikeresek akartak lenni a sportban, és azt is láttam, mennyire élvezik ezt. Én is ezt akartam csinálni. Anyukám is bátorított erre.”

A szlalom nemcsak az izomerőről szól, játék a vízzel

Schmid természetes vizeken kezdett gyakorolni, Klagenfurt egyik folyóján tanulta meg az alapokat. „Volt rajta egy kisebb pálya néhány kapuval, ez a folyó nem igazi vadvíz, de megfelelő a kezdő lépésekhez. Amikor kenuzni kezdtem, akkor a sprintszámokat is kipróbáltam. Egy fiatal sportoló számára fontos, hogy átfogó képzést kapjon, ne csak a karod legyen erős, hanem a több testrészed is, és állóképesnek is kell lenned.”

Amikor ő kezdte, a nők csak kajakban versenyezhettek, a szlalomkenu náluk csak 2009 óta vb-szám. „Eléggé különbözik a két hajó, a kenuban a térdelés miatt a súlypontod magasabban van, ezáltal sokkal instabilabb, nagyon erős törzsizomzat szükséges hozzá, sokkal inkább szól a helyes egyensúlyozásról, ha változtatsz a tested helyzetén, könnyebbé válik az orr-rész, és gyorsabban tudsz fordulni. Ez eléggé izgalmassá teszi, nemcsak azon múlik, hogyan lapátolsz. Bár vannak néhányan, akik megpróbálják, nagyon nehéz mindkét kategóriában a legjobbak között lenni, nagyon különböző stílust igényelnek, ezért döntöttem csak az egyik mellett. Ráadásul én praktizáló állatorvos vagyok, és nekem is csak 24 órámból áll egy nap, amibe napi két edzést így is beleszorítok. ”

A hagyományos kajak-kenuzásban Schmid nem talált annyi örömet, mint a szlalomban, de azért nem írná le a magyarok által sikerre vitt szakágat. „Nem mondanám, hogy unalmas a síkvíz, mert minden sportágnak megvan a maga varázsa. Bár élvezed a gyorsaságot, talán egy kicsit monoton, míg

a vadvízen sodor a víz, minden pillanatban kell reagálnod valamit, ahogy föl-le dobálnak a hullámok, interakcióban kell lenned vele, sokat kell használnod a vizet. Sok lány erősebb nálam fizikailag, de a szlalom nemcsak az izomerőről szól, hanem egyfajta játék is a vízzel. Együtt kell működnöd vele, ha szembe mész a sodrással, megállít, de ha jól ismered, akkor nagyon segítőkész tud lenni.”

Egy átlagember számára ijesztőnek tűnhet, ahogy a gyors áramlások, örvények és hullámok között küzdenek a szlalomosok, valóban extrém sport ez, de Schmid szerint azért nem félelmetes. „A lényeg, hogy apró lépésekkel kell haladni, egy kezdő síelőt sem küldesz rá egyből a legmeredekebb lejtőre. Érdemes síkvízen megtanulni az alapokat. Később a kapukombinációkat is. Amikor egy nagy stopper (ellenáramlós rész) következik, ami egy könnyű nőt sokkal simábban visszanyom, rajtam is átfut, hogy nem igazán szeretnék belemenni, de azért ezt nem nevezném félelemnek, inkább izgalomnak. Sokkal jobban tartok attól, hogy például a vállam megsérülhet valamelyik manőverben, a sportágunkban ez a legsérülékenyebb testrészünk. Egy nehéz kapukombináció után szoktam arra gondolni, hogy hát ennek biztosan nem nagyon örült a vállam.”

Különleges a tokiói pálya, és a hőség is bekavarhat

Mivel itthon nincs szlalompálya, Schmid leginkább Ausztriában készül, de gyakran átjár Pozsonyba is edzeni, ahol a szlovák válogatott is rendszeresen tréningezik. A mesterséges szlalompályákat sokszor vízlépcsők mellett alakítják ki, így egyszerűbb áramoltatni a vizet. A pályák elég egyediek, nem mindegy, hová raknak töréseket, sarkantyúkat és ellenáramlós részeket, mindet meg kell tanulni.

„Minden pályának megvan a maga karakterisztikája, néhány eléggé hasonlít a természetes vadvizekre, szélesek, erős, de lassú sodrásúak, mások pedig keskenyek, gyors sodrásúak, és gyakran nagyon változékonyak a felső részükön. Ezért nagyon fontos, hogy amennyire csak lehet, kiismerjük a vizet a versenyek előtt. Tokióba is éppen ezért megyünk ki hamar, hogy legyen időnk tanulmányozni a pályát. Eddig csak videókat és fotókat láttam róla, elég különlegesnek tűnik, nem nagyon van még hozzá hasonló. Talán a 2024-es párizsi olimpiára épített hasonlít hozzá, ami a francia versenyzőknek most jó felkészülési lehetőséget biztosít.”

A tokiói olimpián a vírushelyzet mellett az egyik nagy kérdés, hogy a sportolók hogyan birkóznak meg a várható hőséggel, még egy olyan pár perces számra is, mint a szlalom kajak-kenu, is hatással lehet. „Ha kevesebb a levegő, minden sokkal fárasztóbb, sokat kell innod, de figyelned kell rá, hogy az ásványi anyagokat ne mosd ki a szervezetedből. Fel kell erre készülni a szlalomban is. A hőség és a pára miatt az edzések is sokkal fárasztóbbak lesznek, és sokat is kell majd várakoznunk a napon.”

Hogy a tokiói olimpián milyen eredménnyel lenne elégedett, azt nem számszerűsítette Schmid. „Minden sportoló az elérhető legnagyobb sikert akarja az olimpián, ami többnyire érmet vagy győzelmet jelent, ez természetes vágya.

Hogy érmet szerezz egy vb-n vagy egy olimpián, ahhoz azért rengeteg szerencsére is szükséged van, és talán a szlalomban még egy kicsit többre is, mert elég sok külső tényező van.

A víz milliszekundomok alatt változik, sok időt veszíthetsz ezzel, ha ez nem az előnyödre történik, vagy túl közel kerülhetsz a kapukhoz, és ha megérinted, időbüntetést kapsz. A mi versenyünk a napi forma, a lelki kiegyensúlyozottság és a szerencse kombinációjából jön ki. Remélhetőleg nekem valami jó sül ki majd ebből.”

„Szerettük volna, hogy a szlalom szakág is kint legyen az olimpián, de nem volt olyan elvárásunk, hogy Juliának mindenképpen kvótát kell szereznie. Viszont azt sem gondolnám, hogy túl merész elképzelés volt, hogy kijuthat valamelyik magyar, hiszen ezért versenyeztettük őket. Nem lehetnek olyan elvárásaink, mint a sprint szakágban, hogy ennyi és ennyi érem legyen. Biztosan látványos képeket adnak majd a tokiói szlalompályáról, bekerül az itthoni köztudatba a sportág, és lökést adhat az elismertségének is. A Magyar Olimpiai Bizottságban is örültek, hogy van szlalomosunk, Vékássy Bálint főtitkár is szívén viseli a szlalom sorsát. Most ezzel színesedik, üdítőbbé válik az olimpiai csapat, elcsépeltnek tűnik, de nekünk most tényleg a részvétel a fontos, egy kicsit mi leszünk a jamaicai bobcsapat” – mondta Schmid szereplésének jelentőségéről Storcz Botond, a Magyar Kajak-kenu Szövetség szlalom szakágának vezetője, síkvízen háromszoros olimpiai bajnok.

Pár éven belül már kész lehet egy szlalompálya

Hogy kik léphetnek majd esetleg Schmid nyomdokaiba, az azon is múlik, hogy lesz-e szlalompályája Magyarországnak. „Potocnyval már elkezdődött a tudatos építkezés, az ő versenyeztetésével párhuzamosan elindult a szakág fejlesztése. Ez egyrészt pályatervezésből állt, így, ha minden igaz, jövő ilyenkor már arról tudunk beszélni, hogy elkezdődött az építkezés Kiskörén, és 2023-ra vagy 2024-re már el is készül. Másrészt egyre több fiatalt próbálunk megismertetni a szlalommal, és az is fontos lába a szakágnak, hogy a nemzetközi szlaloméletben is próbálunk jobban jelen lenni szövetségi szinten” – mondta Storcz..

A szlalom irányába már csak azért is érdemes lehet lépni, mert a 2024-es olimpián megváltozik az éremszámok aránya, most még 12 gyorsasági és 4 szlalomszám van, de ez 10-6-ra módosul majd.

„Mi ettől függetlenül kezdtünk el foglalkozni a szakággal, nem azzal számolgattunk, hogy akár itt is érmet lehet szerezni, egyszerűen azt láttuk, hogy ez egy fehér folt a magyar kajak-kenu térképén. De egy kicsit olyan helyzetben vagyunk, mint a síelés, nincs igazi pályánk. A mi versenyzőink is külföldön készülnek fel. Ez persze hosszú távon nehezen fenntartható”

– mondta Storcz.

A szövetség nemzetközi szinten most négy kajak-kenust versenyeztet, Schmid és Potocny mellett Seprényi Sárát és az U23-as Rácz Koppányt. Utóbbi két versenyző Szlovéniában készül. „Seprényi Sára korábban gyorsasági szakágban versenyzett, 2016-ban kezdett szlalomozni, ő is lépeget előre, de azért más az, ha valaki gyerekkorától ezt űzi. Szívja magába az információkat, szerencsére nagyon segítőkész a szlalomközösség, jóval kisebb is, mint a síkvízi, sokat lehet tanulni egymástól. Reményeim szerint Sára majd tovább is adja ezt a tudást, és részt vesz az utánpótlás képzésében a későbbiekben” – mondta a szakágvezető.

A magyarok is próbálnak a szakágban erős nemzetektől ellesni pár dolgot. Csehországban például a gyorsabb folyókon elég sok gyakorlópálya van, ami a gyerekek oktatására és az alacsonyabb szintű versenyekre is alkalmas. Nálunk túl sok ilyen gyorsabb sodrású folyó nincs, de a szövetség a Hernádra azért tervez hasonlót, és Storcz nagyon reméli, hogy a Csepel-szigetre tervezett mesterséges pálya is elkészül majd. „Egy könnyen elérhető pálya Budapestnek is sokat jelenhet, óriási lendületet adna a szakágnak. A 2024-es párizsi pályázat kapcsán volt ez igazán téma, de benne maradt a Kemény Ferenc Programban. Egy ottani létesítmény városfejlesztési szempontból is hasznos lenne.”