Mit mutatnak a magyar válogatott statisztikái?

2021. június 24. – 20:41

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva


Előttünk van az Oroszlánkirály azon jelenete, amikor Mufasza a fiával, Szimbával áll egy szikla peremén, szemlélik a távoli szavannán lenyugvó napot és beszélgetnek? Sok mém született már erről a pillanatról: „Apa, milyen játszani az Európa-bajnokságon? – Nem tudom fiam, mi magyarok vagyunk.”

1972. június 14-én vereséget szenvedtünk a Szovjetuniótól Brüsszelben, majd három nappal később a házigazda belgáktól is. Kű Lajos második félidei szépítése után senki sem gondolta, hogy 44 évet kell majd várni arra, hogy Magyarország eljusson az Eb-re. Belgiumban még 4 csapatos volt a döntő, 1980-tól 8 válogatott küzdhetett meg egymással a legjobb helyekért, 1996-tól 16 ország vett részt a rendezvényen, és 2016-ban emelkedett 24 indulóra a létszám. A franciaországi torna és a csoportból való továbbjutás után sorozatban másodszor lehettünk ott az Európa-bajnokságon, elfelejtve Mufaszát és Szimbát a sziklatetőről.

Döntetlen a 2018-as világbajnok ellen, pontszerzés a 2014-es világbajnok ellen, végig izgalmas, hősies helytállás a 2016-os Európa-bajnok ellen. A csoportkör utolsó játéknapja előtt önfeledten számolgatott mindenki teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a világ legjobb csapatai ellen játszunk, ez pedig mindent elmond a magyar válogatott teljesítményéről az Európa-bajnokságon. Marco Rossi csapata felrúgott jó néhány statisztikát és fogadóirodai esélylatolgatást.

Kevés helyzetünk volt, de hatékonyak voltunk elöl

A magyar válogatott alakította ki a legkevesebb helyzetet Finnországgal karöltve a csoportküzdelmek folyamán. A 18 kísérlet (6 mérkőzésenként átlagban) nem mondható egy magas számnak, ráadásul próbálkozásaink túlnyomó többsége a tizenhatoson kívülről szállt az ellenfelek kapuja felé. Számíthattunk ennél többre a halálcsoportban? A kevés támadás viszont rendkívül hatékonynak bizonyult, hiszen 56%-a célba is ért, így a 3 találkozón leadott, 10 kaput eltaláló lövésnél 9 induló ország is rosszabb mutatót produkált, a francia és a horvát válogatott ugyanilyen eredménnyel zárt.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

Mi a helyzet a csoportkörben szerzett két ponttal? Törökország és Észak-Macedónia pont nélkül fejezte be a tornát, Skócia és Lengyelország is csak 1-1 pontig jutott. A három meccs alatt háromszor talált be a magyar válogatott: Szalai Ádám, Schäfer András és Fiola Attila szereztek gólt. Hét ország válogatottja nem tudott 3 gólt elérni a csoportmérkőzéseik során, az esélyesként aposztrofált Anglia például csak kétszer volt eredményes.

A passzhatékonyságunk az utolsó meccsen volt a legalacsonyabb

A helyzeteink minősége és mennyisége mérkőzésről mérkőzésre javult: a portugálok elleni 0,23-as xG mutató a franciák ellen már 0,61-es volt, és az utolsó játéknapon 0,85-ig emelkedett. Ami érdekesség még, hogy a magyar csapat passzhatékonysága ezzel ellentétesen csökkenő tendenciát hozott, a németek elleni 71%-os mutató volt a legalacsonyabb szám nálunk a tornán.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

A megnyert párharcok tekintetében is azt mutatják a számok, hogy az utolsó mérkőzésre azért elfáradtak a mieink, mindent kiadtak magukból, a Ronaldóék elleni 54 sikeres párharc után Joachim Löw csapata ellen már csak 37-re futotta, ekkor volt a legkevesebbet nálunk a labda is. Marco Rossi lehetőségeiről az is sokat elárul, hogy míg ellenfeleinknél a kispadról is világsztárok sora állt szakvezetőik rendelkezésére, addig a magyar szövetségi kapitány csak egyszer változtatott a kezdőcsapatán a három találkozó alatt.

Ellenfeleink összesen 42 helyzetet alakítottak ki ellenünk (14-et mérkőzésenként), melyből 17-szer kellett Gulácsi Péternek védenie. A sok lehetőség ellenére a magyar csapat mindvégig nagyon stabil maradt, tökéletesen valósították meg azt a taktikát, mely a futballelitet is nehéz feladat elé állította.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!