Buta popsláger félbehagyott szövegének tűnik, soha nem érhet véget, miközben a mutatóujj újra elindítja mobilon a videót: „és Fiola kapura tör, kapura tör, Fityó, góóóól.” Már kívülről megy az összes mozzanata, de még mindig nem képes felfogni az agy, mit lát a szem. A baloldalon játszó jobbhátvéd, akinek góljára előzetesen talán csak Gulácsi találatánál adtak volna nagyobb oddsot a fogadóirodák, lesprintelte Pavardot, beférkőzött a Real Madrid középső védője, Varane elé, aki már nem merte bántani, és Lloris is tehetetlen volt. Felrobbant a stadion, mindenki egymás nyakában, a fülesét elvesztő és a ritkán látható koreográfiától összerezzenő magyar bemondó hölgy egy életre szóló pillanat részesévé válik, miközben milliók őrjöngenek a tévé képernyői előtt. Magyarország vezetést szerzett a regnáló világbajnok ellen.
Támadni? A világbajnok franciák ellen?
Jól kezdődött a mérkőzés. A magyar válogatottban egyetlen változtatás volt a Portugália elleni kezdőhöz képest, Lovrencsics helyett a támadásokat jobban segíteni tudó Négo került a jobboldalra. Támadásokat? Mi támadni fogunk az elmúlt 21 mérkőzéséből mindösszesen 1 barátságos meccset elveszítő, egymilliárd euró összértékű kerettel rendelkező vb-győztes ellen? Furcsán hangzik, de igen!
Ezúttal sokkal bátrabban kezdtek a mieink, már a 10. percben sárgát kapott, és ezzel nehezebb helyzetbe került Sallai Roland mellett a Bayern München védője, Benjamin Pavard, de igazából még jól is járt, két mozdulata is sárgát ért volna Sallaival szemben, de csak egyet gyűjtött be. A jó kezdés ellenére a helyzetek ezen a találkozón is a vendégek előtt adódtak. A 14. percben Gulácsi parádézott kétszer is, először Benzema távoli lövését, majd Griezmann 100%-os ziccerét hárította. Három perccel később az Everton előkészítő királya, Digne kanyarintott hajszálpontosan középre, de szerencsénkre Mbappé nem a fejjátékával vált a világ legdrágább labdarúgójává, így kimaradt a fejes. A 31. percben ismét Benzema hagyta ki a kihagyhatatlant, majd két perc múlva Mbappé forgatta meg a komplett védelmet, azonban lövése nem jutott el a hálóig.
Bár a helyzeteket nézve nem volt hiány Didier Deschamps csapatánál, valami mégis hiányzott a játékukból. Pavard talán élete legrosszabb teljesítményével ajándékozta meg a több mint ezer kilométert utazó francia szurkolókat, a mellette elhelyezkedő Varane, aki árnyalhatta volna a társ rosszabb produktumát, ugyancsak gyenge napot fogott ki. Mentségére legyen mondva, ilyen volt az egész éve, nem kevés kritikát kapott klubjánál, a Real Madridnál is.
Kanté sem látott még ilyen magyar legényt a gáton: a mérkőzés legjobbjának teljes joggal megválasztott, hihetetlen statisztikai mutatókat elérő Kleinheisler László többször is párharcot nyert az idei aranylabda egyik legnagyobb esélyese ellen. Pavard visszafogottsága az előtte játszó Paul Pogba teljesítményére is rányomta a bélyegét. A Manchester United középpályásának így sokkal többet kellett társát kisegítenie, sokszor sodródott ki a jobb oldalra ezáltal, teljesen kivonva magát a játékból. Rabiot akarását és mutatóit egy cserével hálálta meg a francia mester, de a csatársor sem volt a legélesebb ezen az estén. A kihagyott helyzeteket, a nem teljes koncentrációt, a lazábbra vett perceket pedig megbüntette a sors. A Fiola-Sallai-Fiola kombináció szerencsénkre a Pavard-Varane párosra jött ki, örök emléket szerezve ezzel oly sok szurkolónak, játékosnak, stáb-, és családtagnak.
A második félidőben cserékkel próbálta felrázni enervált csapatát a játékosként Európa-, és világbajnoki címet is szerző francia kapitány. Félő volt, hogy ugyanúgy, mint 4 nappal korábban a friss, minőségi cserék most is megnehezíthetik majd a hősiesen védekező, de ezúttal vezető magyar csapat dolgát. Hiába Dembélé, Giroud, Tolisso és Lemar érkezése, a francia csapat nem tudott megújulni. Érthetetlen módon hagyták a hazai védelemnek, hogy járassa a labdát, nem működött a letámadásuk, közel sem helyezték olyan nyomás alá legjobbjainkat, mint azt tették a portugálok.
Aki pedig egész héten firkál, az hétvégén sem fog tudni rajzolni.
A végig kényelmesen játszó vendégeknél nem akart beindulni, rásegíteni a turbó. Nehéz is egy ilyen szervezetten játszó csapat, mint a magyar ellen hirtelen iramot, felfogást váltani, nagyobb sebességre kapcsolni és megfordítani egy számukra kínos eredményt. Nem is sikerült.
Ugyan Dembélé még lefarigcsálta a kapufát és egy magyar pontrúgás és hosszú indítás után hibáztak a mieink, de így is csak a szépítésre futotta: egy apró figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy kialakuljon egy 2 a 2 elleni játékszituáció, majd Mbappé egyéni alakítása és Griezmann befejezése meghozza az egyenlítést.
A portugálok elleni meccshez hasonlóan újra egy hihetetlen csapatmunka, csapatteljesítmény jellemezte válogatottunkat, a már-már megszokott hatalmas bravúrokat produkáló Gulácsi Péter mellett azonban két játékost mindenféleképpen meg kell említenünk, ki kell emelnünk. Sallai Roland és Kleinheisler László teljesítménye bármely nagycsapat megfigyelőjének jegyzettfüzetébe bekerülhetett tegnap.
Rossi minimum Eb-elődöntős lenne a kapitányok között
Nagyon nehéz a szövetségi kapitányok feladata, hiszen rengeteg kritika érkezik minden döntésükre. A legélesebb hangok azt is vallják, hogy sok esetben olyan emberek lesznek egy-egy válogatott vezetői (tisztelet a kivételnek), akik megbuktak a napi feladatokat jelentő klubfutball szintjén, vagy esélyük sincs munkát kapni klubcsapatoknál. Egy válogatott edző kevés percet tölt játékosaival, nincs megfelelő idő arra, hogy taktikai elemeket, esetlegesen más felállást gyakoroltasson be csapatával. Abban a pár napban, melyet a FIFA-napok biztosítanak a válogatottaknak, csak a legcélravezetőbb elemek férnek bele.
Marco Rossi bizonyított már klubcsapatnál, majd azonnal ráérzett arra, hogy mi a kulcs, mi lehet csapata erőssége válogatott szinten. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy az olasz mester kimagasló teljesítménye, munkája Európa legjobb szövetségi kapitányai közé sorolható. Marco Rossi az edzők között biztos elődöntőt játszana ezen az Eb-n. Gondolataival, meglátásaival, taktikájával mindent kihozott a keretéből, talán még jóval többet is annál, mint ahova ereje alapján sorolni lehetne vagy nagyon sokan várnák őket.
A szombati 1-1 győzelemmel ér fel a franciák ellen. A világbajnok elleni pontszerzés és az azt övező hangulat olyasmi, amihez hasonló élményre évtizedenként csak egyszer-kétszer van esély – most ez a hazai közönségnek lett felejthetetlen.
