Szinte pontosan egy évvel legutóbbi meccse, és fél évvel harmadik visszavonulása után újra éles meccsen láthattuk Conor McGregort, az első igazi MMA-világsztárt, a UFC legértékesebb bunyósát. A szervezet magyar idő szerint vasárnap hajnalban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban tartotta az év első nagygáláját – a múlt heti felvezető eseményhez hasonlóan már limitált létszámú élő közönség előtt – , melyen az ír bunyós a könnyűsúly egyik legkeményebb veteránjával, Dustin Poirier-vel mérkőzött meg. McGregor még pehelysúlyúként 2014-ben az első menetben simán kiütötte az amerikait.
Conor McGregor, az egykori vízvezetékszerelő-tanonc karrierje a sportvilág egyik legnagyobb sikertörténete. McGregornak 2013-ban, első UFC-meccse előtt még fel kellett vennie az ír államtól kapott 180 eurós segélyét, két évre rá már dollármilliomos világbajnok volt, a Mayweather elleni, aljas nyereségvágyból elkövetett bokszcirkuszát követően pedig már dollár-százmilliomos. McGregor excentrikus – amúgy egy az egyben egy kanadai férfimodellről koppintott – megjelenésével, bombasztikus, néha önapródiába hajló sajtótájékoztatóival, kakaskodásaival és ellentmondást nem tűrő magabiztosságával új szintet teremtett az önreklámozásban. De persze az egész üres pózolás lett volna, ha szavai és posztjai mögé nem tudta volna tenni lehengerlő, jellemzően első vagy második menetes KO-val végződő győzelmeit. 2015-ben 13 másodperc alatt kiütötte a pehelysúly (65 kiló) verhetetlennek tartott bajnokát, José Aldót, majd 2016-ban ő lett az első olyan UFC-bunyós, aki egyszerre birtokolja két súlycsoport övét, miután esélyt sem adott a könnyűsúly (70 kiló) bajnokának, Eddie Alvareznek. Ha egy gálát McGregor nevével adtak el, akkor garantált volt a bevételi rekord, 2021-re a 7 legsikeresebb UFC-gálából 6-on övé volt a főmeccs.
Azonban már 2016-ban kiderült, hogy bár McGregor tudása valóban megkérdőjelezhetetlen, mégsem egy érinthetetlen fenomén. A Nate Diaztól elszenvedett 2016-os kínos vereségét még sikerült megbosszulnia (kiváló, de nem lehengerlő teljesítménnyel), addig a személyesen is sokat támadott Habib Nurmagomedovtól 2018-ban kapott óriási verés be nem gyógyuló lelki sebeket hagyott rajta, melyek sokszor egészen elképesztő fantazmagóriákra sarkallják McGregort. Az ír az utóbbi években nem hajtja magát szét, egyik elnyert bajnoki övét sem védte meg, 2016 novembere óta csak kétszer lépett az oktagonba (ez a nyolcszögletű MMA-küzdőtér, a „ketrec” hivatalos neve).
De mitől is olyan félelmetes ez a McGregor?
Az ír összes ellenfelét alapvetően ugyanolyan módszerrel akarja megverni: rúgásaival, vagy akár puszta ijesztgetéseivel leszűkíti az ellenfele mögött lévő területet, végül támadásra kényszeríti őt, hogy ezt a kikényszerített reakciót kontrázhassa meg nagyon gyors és nagyon pontos bal kezével (mivel McGregor Poirierhez hasonlóan fordított állásban küzd, ezért neki a bal a hátsó keze). Az ír állása, laza csípő- és vállmozgása egyaránt a gyilkos kontrákra van felhúzva. És bár ez a stratégia elég egydimenziósnak tűnik, mégis nagyon nehéz védekezni ellene, ugyanis McGregor ütés- és rúgástechnikák egész arzenálját sorakoztatja fel annak érdekében, hogy ellenfeleit csapdába csalja, amellett lábmunkája és az ellenfél mozgását szinte letapogató kéztartása miatt igen nehéz földre vinni őt.
Inaktivitását csak részben magyarázza az, hogy közben született két gyereke, ugyanis az elmúlt négy évben súlyos drog- és alkoholproblémák merültek fel nála, az eltonymontanasodásnak köszönhetően rengeteg balhéba keveredett egy UFC-bunyósokat szállító busz megtámadásán át egy, a McGregor saját whiskeymárkáját (ilyen is van már) leszóló idős ír bácsi leütéséig. A UFC promóciós videóiban példás családapaként ábrázolt, Abu-Dzabiba feleségestül-gyerekestül – és egy szál dzsoggingban – érkező McGregort egy ír nő nemi erőszakkal is megvádolta, akinek plasztikus és az MMA-sztárt ismerve hihető részletekkel teli vallomásából a New York Times a héten publikált részleteket.
McGregor nyilatkozatainak és tweetjeinek kaotikus masszájából lehetetlen kihámozni, fejben jelenleg hol tart a még mindig csak 32 éves ír bunyós, de tény, hogy tavalyi visszatérésén 38 másodperc alatt végzett Donald Cerronéval, és az is, hogy az ír ripacskodásai mellett mindig száz százalékig odateszi magát a felkészüléseken és a meccseken is – a hírek szerint nagyon keményen dolgozott a korábbi meccsein jelentkező állóképesség-deficit csökkentésén is.
A felkeményedésre azért is szüksége volt, mivel ellenfele, Dustin Poirier sokkal, de sokkal nagyobb fenyegetést jelentett számára, mint a könnyen verhető Cerrone. Az amerikai bunyós ugyanis nagy utat járt be azóta, hogy 6 évvel és 13 meccsel ezelőtt, még pehelysúlyúként találkozott McGregorral, aki simán kiütötte őt: egy agresszív, parasztlengősöket suhogtató csiszolatlan gyémántból (a beceneve is az, hogy „Gyémánt”), higgadt, szívós és technikás bunyóssá vált, aki 2017-től tartó óriási menetelése során extraklasszisok sorát verte meg Justin Gaethjetől Max Hollowayig. És miután Habib Nurmagomedov 2019-ben McGregor után őt is összecsomagolta, Poirier nem tört meg, hanem 2020 egyik legjobb, legváltozatosabb meccsén legyőzte az új-zélandi Dan Hookert, aki szintén kiérdemelne már valami ultrakemény anyagra utaló becenevet a mostani „Hóhér” helyett.
Rozsdás volt az ír, elmállott a lába
A verbális felvezető meneteket ezúttal kihagyó McGregor és Poirier is nagyon óvatosan kezdett, egyperces méregetést követően az amerikai szép gánccsal földre vitte az írt, aki azonban az oktagon falának támaszkodva fel tudott állni, majd ő maga préselte a rácshoz Poiriert. Innentől kezdve a két bunyós felváltva gyűrte egymást közelharcban, és csak a menet végén tértek vissza az ütésváltásokhoz. Azonban McGregor – és kisebb mértékben Poirier is – kissé lassúnak, rozsdásnak tűnt, érződött rajta, hogy az amerikai vádlira mért rúgásai megbontják az egyensúlyát, és ütései sem tűntek olyan veszélyesnek (mondjuk Poirier szépen vette ki fejét a képernyőn nagy találatoknak tűnő ütésekből is).
Azután a második menetben már látszott az íren, hogy nagyon fájnak a bekapott lábrúgások – ennek csalhatatlan jeleként elkezdte felkapni Poirier rúgó lábát, de szép lábkiemeléseit nem követte semmilyen értékelhető akció. A menet felénél azután Poirier megtalálta az optimális ütőtávolságot, és ő volt az, akinek sikerült az oktagon falához terelnie McGregort. Innentől beindult a henger, az amerikai zárótüze lebénította az írt, aki előbb egy nagy balhorogtól megrendült, majd már mélyen behajolva egy állán ülő jobbhorogtól leült. Poirier még párat ráütött, de a bíró résen volt, és azonnal leállította a meccset.
Ezzel Conor McGregor 27. profi MMA meccsén elszenvedte első kiütéses vereségét (egyetlen profi bokszmeccsén Floyd Mayweather is TKO-val verte)
A fogadóirodák által érthetetlen módon jelentősen esélytelenebbnek tartott Poirier a meccs után azt mondta, hogy nem volt meglepve az eredményen, mert keményen készült a meccsre, és tudta, hogy az első találkozójukhoz képest ő fejlődött többet. McGregor a Habibtól elszenvedett vereséggel ellentétben ezúttal nem próbálta külső tényezőkre fogni kudarcát, interjújában azt mondta, megérezte a hosszú kihagyást, és sportszerűen elismerte, hogy Poirier jobb volt.
Új trónkövetelő érkezett a könnyűsúlyba
Az MMA nem csak az oktagonon belül számít hajmeresztően sérülésveszélyes sportnak, a bunyósok a rendkívül embert- és ízületet próbáló felkészülés során, vagy akár a fogyasztás során felmerülő komplikációk miatt is bármikor kieshetnek a gáláról. Ezért a UFC a legfontosabb meccseit előszeretettel biztosítja be úgy, hogy készenlétben tart egy beugró bunyóst arra az esetre, ha a heteken, hónapokon keresztül reklámozott párosításból valaki kiesne. Néha pedig a gálára beszervez egy, a főmeccsel azonos súlycsoportban vívott meccset, melynek egyik résztvevőjét gyorsan át lehet csoportosítani a vezető attrakció megmentésére. A UFC utáni legrangosabb MMA-szervezetből, a Bellatorból (itt vitézkedik a magyar Borics Ádám is) tavaly leigazolt többszörös világbajnok, Michael Chandler tavaly ilyen készenléti harcosként készült és fogyasztott a Habib Nurmagomedov-Justin Gaethje címmeccsre, vasárnap pedig Dan Hooker ellen társ-főmeccset is vívott.
A kiváló birkózóalapokkal rendelkező, hihetetlenül robbanékony 34 éves amerikai gyorsan bizonyította, hogy az élmezőnyben van a helye, ugyanis gyorsan végzett a 30 éves nyúlánk új-zélandival. Miután ugyanis az első percekben Hooker combrúgásokkal, Chandler pedig testütésekkel kóstolgatta ellenfelét, az amerikai magasabb fordulatszámra váltott, és a testre mért jobbegyenes után fejre meghúzott egy balhorgot is, ami tökéletesen ült az új-zélandi állán. Hooker összecsuklott, és miután képtelen volt érdemben védekezni Chandler ütészuhataga ellen, a bíró közbelépett.
A tökéletes bemutatkozása miatt euforikus hangulatban nyilatkozó Chandler a meccs utáni interjúban deklarálta, hogy „Megérkezett az új király a könnyűsúlyba”, és azzal a lendülettel ki is hívta a súlycsoport ranglistájának összes éllovasát.
