Szerdán, hatvanéves korában meghalt az argentin világbajnok labdarúgó Diego Maradona, a sportág történetének egyik legnagyobb alakja. Egykor ellene játszott magyar játékosok emlékeznek rá.
Diego Maradona 1977. február 27-én Magyarország ellen mutatkozott be az argentin felnőtt válogatottban, mindössze 17 évesen. A 62. percben állt be csereként a Buenos Aires-i barátságos mérkőzésen, ahol egyébként 5-1-re nyertek az argentinok.
„A stadion képe inkább előttem van, mint a fiatal Maradona: a meredek lelátók, az ott szurkoló 60 ezer ember. Szokatlan hangulat fogadott minket, a nézők szinte beestek a pályára. Maradonának a sebességére figyeltünk fel igazán abban a félórában, amíg a pályán volt. Egyébként Bertoni rúgott három gólt, róla szólt az a meccs, a szakállas Villa játszott még kiemelkedően. Mi sajnos csak szaladgáltunk, mint pók a falon.” – idézte fel a meccsről az emlékeit az egykori válogatott Magyar István a Telexnek.
A védelem közepén már akkor is Bálint László állt, ahogy az 1982-es világbajnokságon is, amikor a két csapat a csoportkörben összekerült. Maradona 1977-es bemutatkozására ő sem igazán emlékszik, a vb-meccsre annál inkább. A címvédő Argentína az első meccsen váratlanul kikapott a belgáktól 1-0-ra, ha a mieink is legyőzték volna őket, akkor rögtön kiesnek, ami hatalmas égés lett volna számukra, hiszen világbajnokként érkeztek. Argentína végül 4-1-re nyert, Maradona két rúgott a mieinknek. Bálint azt emelte ki, hogy nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is nagyon fárasztó volt nekik az argentinok sokpasszos játéka, végig nagy nyomás alatt tartották őket. Kis területen is rendkívül magabiztosan kezelték a labdát.
„Nem ez az időszak volt Maradona fénykora, de azon a meccsen valósággal cikázott. Hárman-négyen kergettük, de nem tudtuk leszerelni. Készültünk rá, de egyszerűen tarthatatlan volt. Szándékosan defenzív összeállításban léptünk pályára, hogy valamennyire ki tudjuk kapcsolni, de nem tudtuk megállítani őt. Az első gólt közelről fejelte, a másodikat a 16-oson belülről bal külsővel rúgta, középről váltottam ki rá, de blokkolni nem tudtam, Mészáros Feri vetődött, de távolodott tőle a labda, a kapufa segítette a kapuba. Ilyen tehetséggel szemben sosem voltam a pályán. Két-három olyan játékos születik egy évszázadban, mint ő.
Nemcsak gólveszélyes volt, hanem remekül tudta helyzetbe hozni a társait, eközben lekötötte az egész ellenfél csapat figyelmét. Erre csak az igazán kivételes játékosok képesek. Az idő bebizonyította, nemcsak mi, hanem mások sem tudták megfékezni,
elég csak az angoloknak lőtt legendás szóló góljára gondolni a 86-os vébén. Nem merném venni magamnak a bátorságot, hogy különbséget tegyek közte és Messi között, mindketten korszakos zsenik.” (A videón 1:03-nál a fejesgól, 1:36-nál a bombagólja.)
A 76-szoros válogatott, a Fradival KEK-döntőben is szereplő Bálint azt mondja, 1986-ban Maradona miatt nyerték meg a világbajnokságot az argentinok, aki a társait is egy szinttel feljebb emelte, hozzá hasonló klasszis nem volt a csapatban.
„Nem mondanám, hogy egyértelműen rám volt bízva Diego őrzése, de tény, hogy legtöbbször velem került szembe. Hihetetlenül robbanékony volt, egyszerűen nem lehetett leszerelni, igazából utolérni sem, legfeljebb felrúgni. Csak egyszer szabálytalankodtam vele szemben, a játékvezető azonnal figyelmeztetett, hogy ha még egy ilyet lát tőlem, azonnal kiállít. Érezni lehetett, hogy egy olyan sztárt, mint ő volt, minden körülmény között védenek, hiszen a vb csillagai vonzották a nézőket leginkább” – ezek már Sallai Sándor szavai, aki a haon.hu-nak elevenítette fel a meccset.
A 82-es vb-n szintén szereplő Nyilasi Tibor arról beszélt az M1-nek, hogy neki Maradona a number one futballista, zsonglőrnek, varázslónak nevezte. Olyan jelenség volt, hogy ha valaki ránézett, a tekintete kilencven percen keresztül rajta maradt, mintha a többiek nem is lettek volna a pályán. Nyilasi 1981-ben az Argentinos Juniors ellen is futballozott Maradona csapata ellen, az 1-1-re végződött meccsen az övé volt a magyar találat.
Nekünk is kedvünk lett volna tapsolni
Maradona kétszer lett olasz bajnok a Napolival, a második bajnoki címe után, 1990-ben futott össze a Bajnokcsapatok Európa Kupájában (ez volt a Bajnokok Ligájának elődje) az Újpesttel. Az első, szeptemberi meccsen Nápolyban 3-0-ra nyertek abban a stadionban, amit most róla fognak majd elnevezni. Magyarországon a visszavágón 2-0-ra. Maradona néhány hónappal korábban vb-döntőt játszott a németek ellen (akik a 85. percben kaptak egy 11-est, ezt Brehme értékesítette, és nyertek 1-0-ra, meghiúsítva Maradonáék álmait a címvédésről).
Szlezák Zoltán játszott akkor a lila-fehér védelem bal oldalán, neki elsősorban a brazil Careca őrzése volt a feladata, de Maradonával is többször találkozott. Az eredmény ellenére büszke erre a két meccsre. Ahogy az is örök emléke marad, amikor a csapatt edzésére is 10 ezren voltak kíváncsiak. Maradona itt már a labdakezelésével ámulatba ejtette a nézőket. (A félfordulatos gól 2:05-nél, amikor előkerül a semmiből, 3:42-nél.)
„Vitathatatlanul a világ legjobb játékosa volt, életem nagy élménye, hogy testközelből láthattam, mit csinál. Nápolyban éreztük meg igazán, miről szól a futball. Ott volt az arcképe a házak falán, a tízes számú mezek minden egyes erkélyen kinn lógtak. Ilyen határtalan imádatot nem gyakran látni. A meccs is róla szólt, két gólt rúgott nekünk. Mire feleszméltünk, már a kapuban volt a labda, úgy tette maga elé mellel, és olyan villámgyorsan rúgta félfordulattal a kapuba, hogy öröm volt nézni. Olyan szép volt, hogy nekünk is kedvünk lett volna tapsolni, holott mi voltunk a szenvedő alanyai a zsenialitásának. Nem lehetett mit tenni a dinamikájával. Tudtuk, hogy ballábas, tudtuk, hogy mit fog csinálni a labdával, merre cselez, de így is többnyire késve reagáltunk a történtekre. A második gól előtt a semmiből került elő, a kapus Brockhauser kezéből kiperdülő labdára odacsúszott az ötösön, és máris bent volt a kapuban a labda. Csodáltuk őt, tragédia, hogy ilyen fiatalon elment” – összegzett a kilencszeres válogatott Szlezák.
