29 évesen tanították meg nekem a futball alapszabályát, de nem egy hazai edző

Telex: 2019 márciusában az ön góljával vertük a vb-döntős horvátokat 2-1-re, júniusban az ön góljával vertük a walesieket 1-0-ra a budapesti Eb-selejtezőn. Minden esélyünk megvolt az egyenes ági továbbjutásra, hogy a Puskás Arénában játszhasson az Európa-bajnokságon a válogatott. Milyen hatások érték utána?

Pátkai Máté: Éreztem a futball-lázat. Nem olyat, mint 2016-ban, de nem tudtunk elmenni úgy bevásárolni, nem tudtam úgy a játszótérre menni, hogy ne lett volna az embereknek néhány kedves szavuk felém. Beszélgettek is velem, pedig én eléggé visszahúzódó vagyok. Furcsa, de nagyon kellemes érzés volt. Réka lányom már kezdte megérteni, mit tettem, mert az osztálytársai büszkén mondták neki, hogy az apukája ügyes volt a kapu előtt.

A Telex legfrissebb híreit itt találja, kattintson!

Ennek a két meccsnek különleges presztízse volt, megismerte az ország a nevem. Négy pontot érő gólok voltak, de nem mentünk velük semmire, mert legvégül a negyedik helyen kötöttünk ki. Reméljük, a pótvizsgán átmennek a srácok (csütörtökön Bulgária ellen játszik pótselejtezőt a magyar válogatott).

Telex: Hogyan telt a horvát meccs utáni éjszaka? Tényleg hazament, és egyszerűen csak lefeküdt aludni?

PM: Hazamentünk a feleségemmel, válaszoltam az üzenetekre, mert elég sokat kaptam, és lefeküdtem aludni. Másnap mennem kellett edzésre Fehérvárra. Nem ittam egy sört se, de azt amúgy is ritkán iszom.

Telex: Ha már szóba hozta a pótvizsgát, mi lesz Szófiában a bolgárok elleni pótselejtezőn?

PM: Látva a legutóbbi összetartást, nagyon bizakodó vagyok, tiszta szívemből szurkolok a srácoknak, és szeretném, ha valahogy túljutnánk ezen az elődöntőn, és eljutnánk a Románia-Izland győztese elleni találkozóig. Ráadásul itthon fogadnánk őket novemberben. Maximálisan bízom a srácokban. A kapitányban is, aki a 3-5-2-vel megtalálta azt a felállást, ami fekszik a válogatottnak. Fiola Attila és Holender Filip nagyon jól kiegészítik a támadásokat a középpálya két szélen, Loic Nego jelenléte is erősítés. Szerintem nem előnytelen, hogy csak egy meccset kell játszani.

Telex: Nem fog hiányozni a meccsdrukk? Mondjuk az összjáték Szalai Ádámmal, mint a walesi gól előtt?

PM: Érdekes lesz tévén nézni, családi körben ülök majd. Három év után fordult elő, hogy nem leszek a keretben, miközben egészséges vagyok. Szalaira gyakran mondják eredménytelen, haszontalan, lassú. Egy dolog biztos: mindig nyerni akar. Az U21-es válogatottban játszottunk jó régen, Róth Antal volt a kapitány, amikor előreszóltam neki valamiért, merre segítsen be a védekezésbe, majd visszaszólt, te kicsi, ott hátul, csöndben legyél. Azt gondoltam, beképzelt, nagyképű, önelégült. De ha megismeri az ember, érzékelheti, nem az. Egy érett játékos, akiben most még nagyobb lesz a motiváció, meg akarja mutatni a Mainznak is. A 2013-as beszéde is kellett, hogy felnyissa a szemeket, mert ő nagyon jól látja a dolgokat. Élmény együtt játszani vele, idomulni, finomodni kell hozzá, de lehet vele csapatjátékot játszani és nyerni.

Telex: Úgy indult az ön pályája, hogy a focizgatás közben az édesanyjának azt javasolták, érdemes lenne megnézni Budapesten is mennyire ügyes?

PM: Pomázon nőttem fel, édesanyám főnöke Egervári Mária volt. Ő a volt a későbbi szövetségi kapitánynak a húga, és ő tette fel a kérdést édesanyámnak, miért nem visz el a BVSC-hez, mert a labda nem zavart. Én is, ő is szerette volna, ha megnéznek, ezért 8 évesen a két évvel idősebbeknél elkezdtem. Akkor sem voltam szálfatermet, nem volt egyszerű kezdet, de az akarat sok mindenre képes. Megfogott a légkör, szerettem focizni. Láttam most nyilatkozni a 10-11 éves gyereket, miért kezdték el. Mondták, hogy Messi és Ronaldo, és jól lehet keresni, jó kocsijuk lesz, olyan monológokat hallottam, amin megdöbbentem. Én a közösség miatt kezdtem, imádtam a labdát, kikapcsolódásra tökéletes volt a foci. Hogy eljutok a válogatottságig, akkor még nagyon távolinak tűnt.

Telex: Az igaz, hogy az érettségikor nagy kísértésbe esett és majdnem abbahagyta?

PM: Az egyetem állított komoly elhatározás elé. Az érettségi minimális elvárás volt magam felé, szerencsére a szüleimnek is.

„Felvettek az ELTE matematika szakára, akkor párhuzamosan bekerültem az MTK első csapatába, profi szerződést kaptam. A futballt választottam.”

Édesanyám mindig mondogatta, mi van, ha megsérülök. Talán belátja most már, hogy jó döntés hoztam. Nem engedtem el könnyen az egyetemet, de most már nehezen tudnám rávenni magam, hogy iskolapadba üljek, de ki tudja, mit hoz a jövő. Rám nem jellemző a kihívó öltözködés, nincsenek tetoválásaim, nekem nem fontos, hogyan áll a hajam, nem szeretek szerepelni. A futballból sok mindent lehet tanulni, nemcsak az egyetemen. Ha csak egyet kellene mondani, a csapatban, rendszerben való gondolkodásra megtanított, hogy egy láncszem vagyok. Nem olvastam pszichológiai jellegű könyveket, mitől lesz egy csoportnak dinamikája, de sok mindent láttam eddig. Részben ennek is köszönhető, nem szeretnék szerepet vállalni a futballban, ha majd abbahagyom. A gazdasági témákat jobban szeretem.

Telex: Három bajnoki címet szerzett három különböző csapattal: MTK, Győr, Videoton. A hazai mezőnyben ön az egyetlen, akinek sikerült. Hová helyezi ezt el a karrierjében?

PM: Nem szoktak így bemutatni engem. Magamnak sem mondogatom. Inkább a megfelelő önigazolást látom bennük. Tudtam, mit akarok, a tinglitangli esélytelen volt előttem. Az MTK-ban papíron voltak csak célok akkoriban. Feltettem a kérdést magamnak, jó az nekem, ha a nyolcadikok leszünk, vagy a tizedikek. Többre vágytam, elmentem. Győrben is meg kellett harcolnom a helyemért. Amikor a klub tönkre ment, elmentem. A legjobb döntést hoztam, amikor a Vidihez mentem, mert 2015-ben volt egy félig-meddig komoly ajánlatom Lengyelországból, egy komoly Izraelből, de nem a legjobb csapatok közül.

Két gyerekem volt már, rájuk is gondolnom kellett. Nem volt olyan kiugró lehetőség, amiért érdemes lett volna váltani. Mondhattam volna, amit mások megtesznek, hogy ez is előrelépés szakmailag, de az anyagi lehetőségeket is figyelembe kell venni. Ne legyünk álszentek, a futball, az élet erről szól. Megbeszéltem a feleségemmel, ha már vásárra viszem a bőröm, a hasonló anyagi lehetőségeket garantáló Fehérvárra szerződök. Ezzel azt kockáztattam, hogy távol kerülök a válogatottól. Örök kérdés, ha kipróbálom magam külföldön, akkor mi lett volna. Összességében az élet engem, a döntéseimet igazolta.

Telex: A törökök ellen, 2012-ben mutatkozott be a válogatottban, és sikerült legyőzni őket. Hová teszi az ilyen sikert egy 24 éves játékos?

PM: Elek Ákost váltottam a félidőben, nyertünk 3-1-re. Jó élmény a meccs a sárga lapom ellenére is. Egervári szövetségi kapitánnyal nem voltam különösebb kapcsolatban, a két család ismerte egymást, de ennyi. Nem mondanám, hogy a mentorom volt. Szuper időszakot éltem akkoriban, aztán a válogatottság elkerült.

Telex: 2014 nyarán még ott volt az albánok elleni győztes csapatban, majd három éven át nem is hívták. Mikor jön meg ilyenkor a kétely, hogy mit ronthatott el? Sokat vívódik ilyenkor egy játékos?

PM: Dárdai Pál kijelentette, hogy sokat látott, külföldet megjárt játékosokkal képzeli el a jövőt, mert ők ismerik a modern automatizmusokat. Bernd Storck ugyanezt a vonalat vitte tovább. A 2016-os Eb-részvételből kimaradtam, aztán 2017 júniusában volt az andorrai égés, elnézést, nem tudom szebben mondani. A kapitánynak át kellett gondolnia néhány dolgot, és miután Storck megtartotta a pozícióját, akkor megint a rutin felé fordult. A Vidivel a Bordeaux-t kivertük az Európa Ligából, talán annak a meccsnek is köze volt hozzá, hogy meghívtak végül a válogatotthoz. Pedig majdnem biztos voltam abban, hogy már nem leszek válogatott.

Telex: Van egy anekdota is arról, azért költözött Telkibe, hogy legalább fizikailag közel legyen a válogatott edzőtáborához.

PM: Én is hallottam ezt, persze. Augusztus elején költöztünk, augusztus közepén csörgött a telefonom, hogy számítanak rám. Elsőre hihetetlennek tűnt, hogy nekem még van jövőm a válogatottban. Kétely volt-e bennem a három év alatt? Furcsa bizonytalanság volt bennem. Én is szerettem volna bekerülni Dárdai csapatába, emlékszem még az NB II.-ből is ajánlgatták magukat az újságokon keresztül a többiek. Én nem ilyen vagyok. Arra jutottam, hogy nem lehetett az véletlen, amikor kikerültem. Még ha mindent meg is tettem, hiányzott belőlem valami. Akkor még nem tudtam, mi az.

Telex: Most már tudja?

PM: Már igen. Marko Nikolics (a Videoton volt edzője) alatt mintha kicseréltek volna. Nagyon sokat hozzátett a játékomhoz, sok hasznos dolgot tanultam tőle. Megtanította azt, amiről a 20 futballban eltöltött évem alatt senki sem beszélt. Senki nem mondta el nekem, ha én, a védelem előtti középpályás megfordulok a labdával, és nem hátrafelé játszom meg, az fontos a csapatomnak. Másnak lehet, hogy ezért el kell mennie külföldre, nekem szerencsére helybe jött egy szerb edző, aki erre ráébresztett. Mi addig úgy építettük fel a játékot, hogy kockázatmentesen hátra passzoltam, helyezkedtem. Ő azt kérte, rögtön forduljak meg, gyorsan tájékozódjak, és indítsak. Annak a Vidinek jól felépítette a kontrajátékát. Nálam ő a nagybetűs edző. Ez csak egy, alapvető különbség, amivel én mindaddig nem találkoztam. Lehet, hogy ezt külföldön a harmadik edzésen megtanították volna. Lehet, hogy valaki itthon nem akart tanulni, és nem volt befogadó. Én rögtön tudtam, mit kell tennem. És elhitette velem, hogy képes vagyok mindenre.

„Nem dumával, nemcsak mondogatta, hogy milyen jó vagyok, hanem levezette, mit, miért tudok megcsinálni. 29 évesen felnőtt lettem. Gondolkodásban is felgyorsultam.”

Nikolics még a horvátok elleni meccs előtt megmondta, hogy a kvalifikációnak ebben a szakaszában meg tudjuk verni a horvátokat. Másnap, amikor találkoztunk, csak mosolygott. Nem véletlenül van most a Lokomotiv Moszkvánál.

Telex: Ijesztő azt hallani, hogy 29 éves korában lett felnőtt.

PM: 2014-ben emiatt sem voltam elég érett a válogatottsághoz. A pályán betöltött szerepem, a magabiztosságom is jó irányba változott Nikoliccsal. A pályán lévő kommunikáció, a csapattársakhoz való hozzászólás ezen a poszton feladat, mert a hatos játékos, vagyis én fogom össze az egész csapatot. Lehet, hogy a kisugárzásom is más lett. Az én 173 centimmel is lehet bátornak, vagánynak lenni, harcolni, fellépés kérdése az egész. Ennyi kilóval is bele lehet rúgni az ellenfélbe. Nyolcéves korom óta a tornasor végén állok, voltak a futballhoz adottságaim, de sosem voltam központi figura. Ettől még az öltözőben figyelnek rám. Karakter kérdése az egész. 2014-ben még nem jutottam el erre a szintre.

Telex: Ha korábban találkozik egy ilyen szintű edzővel, akkor most hol tartana?

PM: Ha valaki megtanítja nekem ezt itthon, akkor talán lehettem volna egy Bundesliga-játékos is. De nem tanította meg senki. Az én hibám? Elképzelhető. A rendszer hibája? Biztosan. A rendszerben lévők miért nem tudják a nemzetközi futball egyik alapkövetelményét, ez a fontos kérdés. Nem az én karrierem szempontjából, hanem a magyar futball fejlődése szempontjából. MTK-nál ment a mézes mázas szöveg: azért menjek az akadémiára, mert ott posztspecifikus, egyéni képzés van, és a gyerek a legfontosabb. Egy év alatt néhány egyéni edzést kaptam, de más semmit, utána el is jöttem.

Mindig minden a csapatjátékról a szólt, ami fontos, de az egyéni fejlődésnél nincs fontosabb. 9-10 éves gyerekekhez kellenének a legjobb edzők, hogy ne kerüljenek nagy lemaradásba gyerekkorban. A szélsőt beadni, a középpályást lefordulni, beadni, szerelni már késő megtanítani 18 évesen. Nem fontos az eredmény, hányszor halljuk. Dehogynem fontos, csak szeretjük magunkat becsapni. Napokig lehetne erről beszélni, mi a baj, és miért nincs változás. Amíg az olyan automatizmusok, hogy a védekező középpályás rögtön forduljon, nem kerülnek be az akadémiákra, mindegy, ki vezeti az edzőképzést.

Van azért remény is, mert jártam egy képességfejlesztő centrumban, ami fontos dolgot tanít a fiataloknak, a helyes első érintést, amiről Dárdai is sokat beszélt, erről kapta a nevét is. A nagyobbik fiamon le tudom mérni majd az eredményeket.

Telex: A mostani akadémistákon mit lát? A legtöbben a másodosztályban vannak, az első osztályig még eljutnak 30-40-en, külföldre már csak 3-4 játékos. Mi ennek az oka?

PM: Az MTK-nál már végigjátszottam a teljes szezont, bajnokok lettünk. Valamennyi hazai meccs előtt három órával érkeztem, felfújtam a labdákat, pontosan tudtam, mi a feladatom. Segítenem kell. Manapság egy 20 éves játékos, ha van egy jó meccse, azt hiszi, neki mindent lehet, mindent szabad, nem szólnak rá. Hatalmas nagy különbség. Nagyon nincs meg bennük a motiváció, a küzdeni akarás. Lehet, hogy az a játékos is hiányzik a rendszerből, aki leüvölti a fejüket, mert egy fiatalt kordában kell tartani, ne nőjön az idősebbek fejére. Tök jó dolog, hogy minden megvan a jelenlegi klubomnál, a Vasasnál, amikor 2001-ben voltam itt, még borzasztó körülmények között edzettünk. Ha az akkori és a jelenlegi állapotokat összehasonlítom, 100 évet előreléptünk. 20 év alatt sikerült egy csomó mindent behozni. A fiatalok nem tudják, milyen volt vörös salakon, vagy az MTK földes pályáján focizni. Most a műfű, a füves pálya, fűtött pálya, de a hibrid is természetes nekik, az ország akármelyik pontján járunk.

Pedig jó lenne megértetni velük, hogy nem ajándékba kapják. Sok ember munkája, adója van abban, hogy ilyenek a körülmények. Most az látszik, hogy ez a nagy mértékű befektetés kontraproduktív, nem éri el a célját.

A mai szülőkön sem látni, hogy követelnének a gyerekektől. Van elvárásom a saját gyerekemmel szemben még akkor is, ha a feleségem nem ért velem egyet. Hiába nyolcéves a gyerekem, van feladata. Elkényeztetjük a magunk módján, de kell egy minimum. Ez a minimum nemcsak a futballistától, az énekkarostól, de az útépítő munkástól is elvárható. A másik két területet kevésbé ismerem, de az akadémistáink, a fiataljaink nem igényesek. Azt hiszik, minden jár nekik, mert volt egy jó passzuk, esetleg egy góljuk.

Telex: Hogy kezeli azt, amikor a nézők kiborulnak és azt mondják: rohangáltok a milliárdos stadionokban, miközben falábúak vagytok. Benne van ez a mindennapokban?

PM: Benne, ez nem szélsőséges példa. A bekiabálásokat már fel sem veszem. 985 000 magyar úgy gondolja, szélhámosok vagyunk, akik csetlenek és botlanak, és még túlfizetettek is, akik nem érdemlik meg a pénzt. Mindenki kapott pöttyös labdát, amikor kicsi volt. Mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy legyen annyira falábú, mint én, vagy legyen jobb. Aki kiabál és szidalmaz, feltette a kérdést önmagának, hogy miért nem ő van az én helyemen? Minden helyzet más, van, akit jobban érdekelt a buli, a mozi, a csajok. Van, akinek jött egy sérülés, van, akiből az akarat hiányzott. Végeredményben valami elvitte őt a futballtól. Én szívesen tapsolnék neki, ha én lennék a nézőtéren vagy otthon a tévé előtt, ha jobb lett volna nálam. Lelkiismeretesen beletettem, amit tudtam a futballba. Magyarország irigy. Nem a lehetőséget nézzük, hanem a másikban a hibát. Nekem attól jobb, ha neki rosszabb lesz?

Lehetne másként is meccset nézni, mint ahogy teszik. Jól érzem magam, a családommal vagyok. A 173 centim ellenére sok mindent kihoztam magamból, de az embereket nem ez érdekli, hanem az, miért nem vagyok világsztár. De még ennél is jobban érdekli, a Pátkai mennyit keres. Vagy hogy a társam mennyit keres. Tudtommal nem tartott fegyvert a sportigazgató fejéhez egyikünk sem, hogy ennyi és annyi pénzt kapjunk. A játékos nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, és nem is kell neki. A szurkolótól kellene egy kicsivel nagyobb belátás, hogy komplexebben nézze a helyzetet. Mert én szórakoztatni akarom őt, ahogy a horvátok ellen vagy Wales ellen megtettem.

Telex: Öregnek mondták Fehérváron, ezért jött el. Öregnek érzi magát?

PM: Még nem. Néhány jó évem még van, és talán még néhány rossz is. El kell fogadni, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az íróasztal mögött megtervezzük. Fehérvárról szerettem volna visszavonulni, de el kell fogadnom, hogy fiatalítanak, van már jobb és gyorsabb nálam. Nekem fontos a hosszú távú nyugalom, a Vasasnál 3 évre írtam alá. A negyedik bajnoki címem hátha itt lesz meg

(Borítókép: Bődey János / Telex)