Bombaként robbant a RaceFans amerikai autósportos szaklap híre szeptember 22-én, miszerint új elnök-vezérigazgató veszi át a Forma–1 életének irányítását: az eddigi főnök Chase Carey helyére egy korábbi Ferrari-vezető, Stefano Domenicali érkezik. A hírt aztán két nap csúszással, szeptember 25-én, az Orosz Nagydíj második szabadedzése közben hivatalossá is tette a Forma–1 kereskedelmi jogait birtokló Liberty Media, ekkor lett véglegesen biztos, hogy a Ferrarit több mint 20 éven át segítő Domenicali felel az F1 jövőjéért.
Az 55 éves olasz szakember kinevezése kifejezetten jó hír az F1, és azon belül minden csapat, még a 2014 óta egyeduralkodó Mercedes számára is, még úgy is, hogy Domenicali érkezésével még erősebb exferraris irányítás alá kerül az F1.
Domenicali kinevezése ügyében a legfontosabb tisztázandó kérdés, hogy egyáltalán miért kellett távoznia az eddigi elnök-vezérigazgatónak, Chase Carey-nek (aki végrehajtói jogkörrel nem rendelkező elnökként folytatja). Arról szó sincs, hogy a televíziós gyártás világából érkező amerikai rosszul végezte volna a dolgát, sőt, valójában épp hogy mindent elvégzett, amit 2017-ben rábíztak, vagyis bebiztosította a sportág középtávú jövőjét.
Ez persze nem egy rém egyszerű dolog volt. Hajlamosak vagyunk az élet sok területén a Brian élete szállóigéje szerint vizsgálni a dolgokat, itt is adódik a kérdés, hogy „Jó, jó, de mit adott nekünk a Liberty a Forma–1-ben?” Az F1-et 2017 óta irányító Liberty elsősorban az azt vezető Careynek köszönhetően
- elindította és felpörgette az F1 közösségi médiás jelenlétét, amivel sokkal nagyobb arányban érik el a fiatalokat,
- befogadta és felkarolta az esport szimulátor részlegét, amivel szintén a fiatalok felé nyitottak,
- megszervezett egy lényegében teljes értékű bajnokságot (igaz, döntő többségben európai futamokkal) a globális koronavírus-járvány idején,
- megvédte az F1 tíz jelenlegi csapatát anyagi szempontból,
- bevezette a hosszú éveken át ellenzett költségplafon rendszerét,
- és végül, de nem utolsó sorban aláíratta a csapatokkal a sportág jövőjét biztosító új kollektív szerződést, a 2021-25 között újabb öt évre érvényes Concorde-egyezményt.
A fenti lista alapján jól látható, hogy szó sincs arról, hogy Carey rosszul végezte volna a dolgát, sőt: a legfontosabb feladata az F1 zavartalan folytatását biztosító Concorde-egyezmény aláíratása volt, és mivel ez 2020 augusztusában megtörtént, Carey a tenyereit összecsapva, dolgát elvégezve adhatja át a helyét egy olyan szakembernek, akinek ezzel már nem kell foglalkoznia az elkövetkező öt évben.
Egészen más korszak jön
Ez a szakember Stefano Domenicali lesz, aki mind szaktudása, mind habitusa révén egészen más vezetője lehet az F1-nek, mint amilyen Carey volt.
A most 55 éves Domenicali üzleti diplomája megszerzése után egyből a Ferrarinál, annak is a pénzügyi részlegén kezdett dolgozni, majd 1992-94 között a Ferrari saját versenypályáját, a 2020-ban története során először F1-futamot is rendező mugellói pályát vezette. Emellett több versenysorozatban, többek között a DTM szervezésében is részt vett.
1995-ben került át a Ferrari versenycsapatához, 1996-ban pedig már csapatmenedzser volt – az Autosport szaklap ebben a pozícióban az F1 valaha volt legjobbjának választotta. Részben azért, mert a szerepkört maga Domenicali alkotta meg olyanra, ahogy ma ismerjük: tartotta a kapcsolatot a csapat és a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) között, intézkedett a vitás kérdésekben, verseny közben a versenyigazgatóval rendezendő kérdések tartoztak alá, azon felül, hogy a boxkiállások lebonyolításáért is felelt. Domenicali elsőként külön figyelmet fordított a szerelők fizikai állapotának fenntartására, és még a csapatfőnökké válása előtt Michael Schumacher hevességét is neki kellett kezelnie.
Domenicali 2007-14 között a Ferrari csapatfőnöke is volt, az istálló vele nyert utoljára bajnoki címet 2008-ban, megvédve a 2007-es elsőséget a csapatversenyben. Ám mivel a 2010-es évek közepére nem sikerült felráznia a sokszor erőn felül teljesítő csapatot, távozott. Rövid ideig az Audinál is dolgozott, majd a Lamborghini élén kötött ki, ahol érkezése után az egekbe szöktek a luxussportautók eladásai.
Eközben a Nemzetközi Automobil Szövetség együléses versenyautókért felelős bizottságát is vezette, az irányítása alatt kapott új lendületet az F1 valódi előszobájává váló Forma–2. Mivel 1992 óta a teljes ranglétrát végigjárta, volt pályaigazgató, csapatmenedzser, sportigazgató, majd csapatfőnök is, sőt, autógyártó céget is vezetett, nagyjából minden olyan területen van tapasztalata, ami egy F1-főnöknek szükséges.
Egyedül a hozzáállását tartják túl demokratikusnak, túl simulékonynak, ami hátrány lehet az F1 hátterében zajló véres csaták leveréséhez vagy épp elrendezéséhez. Ugyanakkor a szakmán belül lényegében mindenki tiszteli, erre pedig könnyen alapozhat a jövőben, de az is elképzelhető, hogy a technikai igazgató Ross Brawn lesz a rossz zsaru a jó zsaru Domenicali mellett.
Brawn 1997-2006 között erősítette a Ferrarit technikai igazgatóként – elsősorban a mesteri versenystratégiák kidolgozásával –, miután a már kétszeres világbajnok Schumacher után őt is elcsábították a Benettontól. Ő jelenleg a Forma–1 technikai igazgatójaként a bajnokság technikai oldaláért felel, de elképzelhető, hogy Domenicali érkezésével némileg módosul a szerepköre, és nem alá-fölérendelt munkaviszonyban lesznek ők ketten, hiszen az üzleti oldalhoz nagyon, a sportszakmai dolgokhoz viszont kevéssé értő Carey-vel ellentétben Domenicali kisebb támogatást igényel Brawntól, aki így más feladatokra koncentrálhatna.
Domenicali dolga viszont semmiképp sem lesz egyszerű. Neki kell majd felügyelnie a költségplafon életbe lépését a 2021-es szezon alatt, és neki kell majd levezényelni a 2022-ben érkező új szabályrendszer életre kelését is. Ezek a folyamatok ugyan már elindultak a háttérben, a szabályok betartatása és a teljes ellenőrzés viszont már Domenicalira és az ő embereire hárul majd.
Egyébként Domenicali kinevezésével 2021-től a Ferrari aranykorszakának ismerős szereplői kaphatnak fontos posztokat, hiszen a világ autósportjáért felelős Nemzetközi Automobil Szövetség élén azt a Jean Todtot találjuk, aki 1994-2007 között a Ferrari csapatfőnöke volt (illetve 2004-09 között elnök-vezérigazgató és tanácsadó volt a cégnél), vezetésével 14 bajnoki (egyéni és konstruktőri) címet szereztek.
Nem a Ferrari kezébe került a világ autósportja
„Mindig is ferraris maradok” – mondta elég egyértelműen Domenicali a Forma–1 podcastjében, a Beyond the Grid egyik adásában. De nemcsak ezen kijelentés miatt merül fel egyesekben az aggály, hogy Ferrari-kézbe került az autósport és a Forma–1 Todt, Brawn és immár Domenicali vezető szerepvállalásával.
Az aggályokat eloszlatása érdekében Domenicali nevének megszellőztetése után több forrás is jelezte, hogy az olasz csak akkor írhatja alá a szerződését, ha az FIA-t vezető Todt még egyszer, világosan jelzi, hogy a 2021 decemberében lejáró mandátuma után nem marad még egy évig a Nemzetközi Automobil Szövetség élén, nehogy túl nagy Ferrari-hatás érje az autósportot.
Domenicali múltja is arra enged következtetni, hogy nem egy titkos összeesküvésről van szó. 2014-ben a bűnbakok keresése és kirúgása helyett adta be inkább a lemondását a Ferrarinál, elvitte ő a balhét, ahelyett, hogy Luca di Montezemolo elnök kérésére a motorrészleg vezetőit tette volna utcára a gyengélkedő csapatnál. Ez az integritás, tartás, becsület az, ami jó vezetővé teheti az F1 élén, ahova egyébként a Ferrari közvetlen riválisának számító Lamborghinitől érkezik, ezt se feledjük.
Ahogy az is elég lényeges, hogy nem a Ferrari mostani vezetése lobbizott leginkább Domenicali mellett, hanem a Renault elnök-vezérigazgatója, Luca de Meo, akivel még az Audinál dolgoztak korábban.
Még nem is volt hivatalos Domenicali kinevezése, amikor az F1-mezőny jelenlegi csapatfőnökeinek nagy része máris dicsérte a leendő vezetőt. Christian Horner, a Red Bull főnöke Domenicali becsületességét emelte ki, illetve azt, hogy versenyzőként, csapatvezetőként és üzleti vezetőként minden területre rálát, és mindenben van tapasztalata, ami a Forma-1 irányításához kellhet.
A mclarenes Andreas Seidl korábban együtt is dolgozott Domenicalival a VW csoportnál, az akkori kapcsolatuk alapján pedig mind szakmailag, mind emberileg nagyra tartja az olaszt.
A dicsérők sorába beállt a címvédő, hatszoros világbajnok Lewis Hamilton is, szerinte a lehető legjobb embert választották az F1 élére. „Nagyon jól ismerem Stefanót, az egyik legrendesebb ember, akivel találkoztam. Igazából nem is találhattak volna jobb ember nála a feladatra, pedig Carey-t követni nem kis dolog lesz. Remek munkát végzett, és a hozzáállása is kiváló. Jószívű, jó hátterű ember remek erkölcsökkel” – lelkendezett a Mercedes pilótája.
De hogy ne csak a jó dolgokat soroljuk, ha Domenicali és Brawn kettőse viszi tovább az F1 ügyeit, az problémát jelenthet a felső vezetésben. Nem azért, mert rosszban lennének, hanem mert két, az F1 technikai ügyeiben magasan képzett ember jelenti a csúcsot, akik adott esetben nehezen, vagy legalábbis Carey-hez képest nehezebben értenének szót a Liberty Media üzleti dolgokban erős fejeseivel. Igaz, Domenicali üzleti végzettsége és komolyabb üzleti múltja mindenképp az előnyére válik majd a jövőben.
Hogy Domenicali milyen F1-vezető lesz, az csak évek múlva derül ki, de nem egyszerű beleülni abba a székbe, aminek az elmúlt öt évtizedben mindössze a harmadik gazdáját köszönthetjük Bernie Ecclestone és Chase Carey után. Főleg, hogy a teendők listája úgy sem lesz rövid, hogy a Concorde-egyezmény ügyét már Carey alatt kipipálhatták.
Nem egy hátradőlős állás
A sok mindenbe belekóstoló Domenicali egyértelműen 30 éves autósportos pályafutása legnagyobb kihívása előtt áll. Olyan időkben kell új korszakba vezetnie az autósport csúcskategóriáját, amikor egyértelműen a részvények árfolyama lesz a mérőszám, ami alapján megítélik a munkáját. Ez is jelezheti, nem véletlenül esett rá a választás, hiszen minden olyan területen, ami hatással lehet az F1 értékére, van komolyabb tapasztalata.
A kollektív szerződés tehát aláírva, a költségplafonról is megegyeztek, de mind az F1 (Liberty), mind a csapatok anyagi helyzete komolyabb stabilizálásra szorul, és nem csak a vírushelyzet miatt. Szintén lesz még munka az F1 saját, fizetős közvetítési szolgáltatásának finomhangolásával. Iparági források szerint Domenicali teljes irányítást kért a kérdésben, és mivel az új főnök korai távozása jelentősen megingathatná az F1-részvények árfolyamát, lényegében garantálható, hogy mindent megkapott, amit kért, nehogy a későbbi ellentétek bizonytalanságot szüljenek.
Ezeknél is nagyobb feladat lehet a négy motorszállító és a tíz csapat számának növelése, amit külön nehezít, hogy bármely újonnan belépő csapatnak 200 millió dollárt kellene fizetnie azon felül, hogy egy új csapat elindítása önmagában óriási anyagi áldozattal jár. A mostani motorszabályok 2025-ben járnak le, ekkor jöhet egy nagyobb bővítés, meg persze egy komolyabb zöldítés az egyre környezetbarátabb irányba tolódás részeként.
Források: The Race | Motorsport | RaceFans
(Borítókép: Stefano Domenicali 2010-ben a Belga Nagydíjon. Fotó: Fred Dufour / AFP)
