Nem drogellenes, hanem felépülésbarát – újraindul a Felvonó

A Felvonó rendhagyó adásában ezúttal a két műsorvezető, Pándi Balázs és Bajzáth Sándor ül a kérdező és a válaszoló szerepében is: egymást faggatják saját függőségükről, a legmélyebb és legsötétebb időszakokról, a felépülés nehézségeiről és arról, mit jelent hosszú távon tisztának maradni. Bajzáth közel 24 éve, Pándi pedig négy éve él szermentesen.

A személyes történeteken keresztül nemcsak a függőség természetéről és a józan élet mindennapi kihívásairól beszélnek, hanem arról is, hogy milyen út vezethet a változáshoz, és mi kell ahhoz, hogy valaki tartósan meg tudja őrizni józanságát. Az adás azoknak is kapaszkodót és reményt adhat, akik éppen leszokás előtt állnak, már elindultak a felépülés útján, vagy hosszabb ideje tiszták, de azoknak is fontos lehet, akik függőséggel küzdő ember mellett élnek: családtagoknak, barátoknak, kollégáknak, akik szeretnének jobban érteni ahhoz, min megy keresztül a másik, és hogyan tudnak valódi segítséget nyújtani.

A teljes absztinencia jelentősége

Bajzáth Sándornak nem egyetlen szer jelentette a problémát, hanem maga a függőség. Hiába próbálta korábban csak a heroinhasználatot abbahagyni, az alkohol és más szerek fogyasztása továbbra is jelen volt az életében. Végül felismerte, hogy számára a teljes absztinencia jelenti a biztonságos utat a felépüléshez. Pándi Balázs is hasonló felismerésre jutott. Zenészként olyan közegben dolgozott és dolgozik, ahol jelen van az alkohol- és drogfogyasztás, mégis megtanulta megőrizni a józanságát. Azt is felismerte, hogy a szerhasználathoz kötődő kapcsolatok sokszor nem valódi emberi kötődéseken, hanem a közös fogyasztáson alapulnak.

A szerhasználat lelki háttere

Mindketten arról beszéltek, hogy az alkohol és a drogok kezdetben megoldásnak tűntek a belső problémákra. Pándi Balázs számára a szerek felszabadultságot, önbizalmat és könnyebb kapcsolódást adtak, míg Bajzáth Sándor a fájdalmas érzések és a belső hiányérzet elől menekült a használatba.

A beszélgetés egyik fontos gondolata, hogy a józanság önmagában még nem jelenti a felépülést. Újra kell építeni az ember életét, kapcsolatait és önmagához való viszonyát.

Bajzáth Sándor 27 hónapot töltött rehabilitáción, majd 36 évesen szinte mindent elölről kellett kezdenie. Tanulással, munkával és önismerettel fokozatosan építette fel új életét, ma pedig szakemberként segíti a függőségből felépülőket.

Pándi Balázs számára a zene, az alkotás és a hosszú távú célok adnak kapaszkodót. Fontos különbségnek tartja, hogy a szerhasználat gyors, mesterséges eufóriát kínál, míg a józan élet örömei valódi munkából, fejlődésből és teljesítményből születnek.

Közösség és az újrakezdés

Mindketten kiemelték a terápia és az önsegítő közösségek jelentőségét. Szerintük a józanság lehetőséget ad arra, hogy a korábbi, szerhasználatra épülő kapcsolatok helyett valódi kötődések alakuljanak ki.

Arról is beszéltek, hogy a visszaesés folyamata sokszor jóval az első szerhasználat előtt elkezdődik: az érzések elfojtásával, az elszigetelődéssel és a problémák figyelmen kívül hagyásával. Ezért különösen fontos az önismeret és az, hogy az ember idejében merjen segítséget kérni.

Mindkét műsorvezetőnek megvolt a maga mélypontja, ahonnan végül a segítség elfogadása vezetett a változáshoz. Történeteik azt is megmutatják, hogy a józan élet nem mentes a fájdalomtól és a nehézségektől, de ezekkel már más eszközökkel lehet megküzdeni.

Bajzáth Sándor a beszélgetés végén úgy fogalmaz: nem drogellenes, hanem felépülésbarát. A hangsúly nem az ítélkezésen, hanem azon van, hogy mindenki megtalálhassa a számára biztonságos és élhető utat.