Takáts Előd a corvinusos vizsgabotrányról: El kell különíteni a jóhiszemű hibát az etikai vétségtől

A hosszú nemzetközi közgazdász-pályafutást a háta mögött tudó Takáts Előd két éven át ült a Corvinus rektori székében, majd júniusban – külső szemlélők számára váratlanul – leköszönt. Az adásból kiderül: távozását azzal indokolja, hogy szenvedélyesen érdekli a gazdaságpolitika, a monetáris politika, egész korábbi karrierjét ennek mentén alakította, akadémiai karriert is épített a témában. Mint mondja, tulajdonképpen ennek mellékterméke volt a corvinusos jelenléte, majd az egyetem vezetését is azért vállalata el, mert szeretett volna visszaadni a magyar közgazdászközösségnek abból, amit kapott.

Ugyanakkor mint mondja, a rektorság napi 16 órás elfoglaltság, ami miatt nem volt ideje azzal foglalkozni, ami a hivatása. Emiatt pedig egy idő után elkezdett gondolkodni, hogy meddig lehet ezt így csinálni, és lassan megszületett az elhatározás a lemondásról.

A távozása ugyanakkor nem sokkal a corvinusos vizsgabotrány és etikai vizsgálat után történt. Az ügyben első fokon elmarasztalások születtek, aztán végül nem – vetette közbe Brückner Gergő. A botrány lényege az volt, hogy a téli vizsgaidőszakban egy hallgató a többiektől elkülönítve, egy kifejezetten neki készített vizsgasor alapján tehetett (sikeres) vizsgát. A hallgató családja „érdemi Mol-részesedéssel rendelkezik”, a szülők pedig állítólag megpróbáltak nyomást gyakorolni és közbenjárni az egyetem vezetőinél. A sajtóban összefüggésbe hozták ezt az esetet és Takáts távozását, amire a leköszönő rektor azt mondta:

Az ő érdeke az lenne, ha mindent elmondhatna erről az ügyről, de ezt személyiségi jogi okokból nem teheti meg. A tények azonban így is mellette szólnak, „nincs jogerős elmarasztaló határozat ellenem semmilyen etikai ügyben, sem a Corvinus Egyetemen, sem máshol. Ha Svájcban lennénk, azt mondanánk, nincs semmiféle ügy, mert megvolt a vizsgálat, de hát nem Svájcban vagyunk, és ez egy aktív kérdés lett”.

Takáts tagadja, hogy ismerné az érintett diák szüleit vagy őt magát: „soha nem kerestek meg semmilyen ügyben, ha itt találkoznánk a stúdió előtt, nem ismerném fel őket” – közölte.

Azt is elmondta, a lezárult vizsgálat is arra jutott, nem történt olyan, hogy a hallgató szüleinek sikerült volna közbenjárniuk a gyerekük érdekében. Arról, hogy akkor első fokon miért érezhette mégis azt a bizottság, hogy mégsem volt rendben valami, Takáts azt mondta:

az állhat az etikai bizottság első fokú elmarasztalásának hátterében, hogy a hallgató szülei oktatókkal beszéltek, és ez nem szokásos. „Ilyennek nem kellene történnie, de el kell különíteni a jóhiszemű hibát az etikai vétségtől” – mondta.

Az adásban szó esik még egy csomó témáról, és teljes monetáris politikai gyorstalpalót is kapunk.

• Milyen eredményei vannak, mit sikerült elérnie két év alatt a Corvinus élén? Mik a hiányérzetei? Miért nem sikerült még előlépni az egyetemi rangsorokban?
• Mennyire sikerült bekapcsolni a nemzetközi tudományos vérkeringésbe az egyetemet, vonzóvá tenni a magyar és a külföldi diákok számára?
• Melyik az a dimenziója egy magyar egyetem vezetésével járó munkának, ami ellehetetleníti az érdemi tudományos munkát?
• Mit fog most dolgozni megint Baselben, a BIS-nél? Mit csinál egyáltalán a jegybankok jegybankja?
• Monetáris politikai szemszögből hogy néz ki ez a rekordmagas infláció, miért baj, mit lehetne vele kezdeni? Szükséges-e, hogy fájdalmas legyen a letörése? És miért volt baj a rekordalacsony pénzromlás, ami a mostani hullám előtti évtizedet jellemezte?
• Mekkora probléma valójában az, hogy hatalmas veszteségeket halmoznak most fel az országok jegybankjai?
• És még arról is megtudunk tippeket, mire kell odafigyelnünk, ha nagyon hideg vízben szeretnénk úszni, ami Takáts Előd egyik hobbija.