A piac már elhúzódó amerikai–iráni háborút áraz, és ez Magyarországnak is nagyon fájhat

Az évet még azzal a reménnyel kezdtük, hogy a szénhidrogénárak normalizálódása és az európai konjunktúra élénkülése végre a magyar gazdaság számára is kedvezőbb környezetet teremt. A földgáz- és olajárak, valamint a finomítói marzsok mérséklődése egyaránt enyhíthette volna a magyar gazdaság terheit. Az iráni–amerikai háború azonban mindent felülírt: a kezdeti pánikot átmeneti megnyugvás, majd a gyors békerendezés reménye miatt kialakult mámor követte, mára viszont a piac egyre inkább egy elhúzódó konfliktus lehetőségét árazza a határidős piacokon. Ha ez a forgatókönyv tartóssá válik, annak a magyar gazdaságra és a külkereskedelmi mérlegre gyakorolt negatív hatása több milliárd euróra rúghat.

2025 végén az energiapiaci konszenzus kifejezetten kedvező képet festett 2026-ról. Az olajpiacon napi mintegy 1–4 millió hordós túlkínálattal számoltak, ami 2026-ra 60 dollár körüli, vagy akár az alatti brentárat vetített előre (erről itt írtunk részletesebben). A konszenzus 2027-re is inkább kínálati többletet jelzett, ami nyomás alatt tarthatta volna az árakat. A földgázpiacon hasonló fordulat körvonalazódott: a 2022 óta tartó kínálati szűkösség után 2026 lehetett volna az első olyan év, amikor az új LNG-kapacitások érdemi felfutása tartósan lazítja a globális piacot, 30 euró/MWh körüli vagy valamivel alacsonyabb európai TTF-árakkal (erről itt írtunk).

A finomítói marzsok esetében szintén normalizálódást várt a piac: a régiós finomítók számára jó irányadóként szolgáló, Bloomberg által becsült, brentalapú hydrocracking marzs éves egyensúlyi szintjét nagyjából 10–12 dollár/hordóra tették. Mindez azt jelentette volna, hogy az elmúlt évek energiaválsága után Európa és Magyarország végre lényegesen kedvezőbb makrogazdasági környezetben vághat neki a gazdasági kilábalásnak.

Az év elején még csak az időjárás zavarta meg a kedvező energiapiaci képet. A januári és február eleji rendkívüli hideg átmenetileg megugrasztotta az európai gázárakat, február végére azonban a TTF ismét 30–32 euró/MWh környékére süllyedt.

A békemámor gyorsan elpárolgott

Február 28-án azonban minden megváltozott: az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, Teherán pedig gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost, ami néhány hét alatt pánikot idézett elő az olaj, a földgáz és a finomított termékek piacán. A tavaszi sokkot az április 8-i tűzszünet, majd az időszakos összecsapásokkal tarkított két hónap után a június 17-i amerikai–iráni memorandum követte. Ez rövid időre békemámort váltott ki a piacon: július elejére a brent átmenetileg a háború előtti, 70 dollár körüli szintre is visszaesett.

A végleges megállapodás azonban elmaradt, a konfliktus pedig fokozatosan visszacsúszott az alacsony intenzitású légi és tengeri hadviselésbe, amelyet időről időre egy-egy néhány napos, kölcsönös csapásváltás szakít meg. A novemberi amerikai félidős választások közeledtével a piac egyre kevésbé számít gyors rendezésre. Ezt az olaj, a földgáz és a finomítói marzsok tartósan magas határidős árazása is tükrözi. Ha ez az állapot nem oldódik fel, az energiapiaci sokk 2026-ban és 2027-ben is jelentős gazdasági károkat okozhat a világnak és Magyarországnak.

A drága gáz és olaj súlyos terhet jelenthet

Magyarország éves földgázfelhasználása jelenleg mintegy 8,5 milliárd köbméter, azaz közel 90 TWh, amelynek valamivel több mint ötödét, közel 2 milliárd köbmétert a hazai kitermelés fedez. Ebből következően a TTF árának minden tartós, 10 euró/MWh-s emelkedése mintegy 0,9 milliárd euróval növeli a magyar gazdaság éves bruttó gázköltségét, miközben az importált mennyiségen keresztül nagyjából 0,72 milliárd euróval ronthatja a külkereskedelmi egyenleget.

A kép ennél összetettebb lehet, ha az MVM vagy más állami szereplők a lakossági fogyasztás – nagyságrendileg 3–3,5 milliárd köbméter, azaz 30–35 TWh – egy részére korábban, kedvező áron rögzítették a beszerzési árat határidős ügyletekkel. A 2022-es válság ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a fedezeti ügylet ronthat a helyzeten, ha valamely állami szereplő a kínálati pánik csúcsán rögzíti hosszabb időre a földgázárat, ezzel tartósan megdrágítva a beszerzést.

A fedezeti ügyletek hatása ezért döntően attól függ, hogy milyen árszinten kötötték meg őket: a februári nyugodtabb piaci helyzetben vagy a márciusi pánik idején. Erről jelenleg nincs információnk, csak annyit tudunk, hogy az előző kormány 2026 decemberéig rögzítette az árat a lakossági fogyasztásnak megfelelő volumenre.

A 2026 első nyolc hónapjában realizált árak és a jelenlegi határidős görbe alapján az idei TTF-átlag nagyjából 56 euró/MWh körül alakulhat, míg 2027-re a határidős görbe közel 54 euró/MWh-s éves átlagot jelez előre. A korábban várt, 30 euró/MWh körüli normalizált árszinthez képest ez statikus számítással 2026-ban mintegy 2,34 milliárd, 2027-ben pedig 2,16 milliárd euró többletköltséget jelenthet a magyar gazdaságnak. Ebből az importon keresztül hozzávetőleg 1,87, illetve 1,73 milliárd euró jelenhet meg a külső egyensúly romlásaként. Fontos azonban ismét hangsúlyozni, hogy a határidős rögzítések némileg módosíthatják ezeket a számokat.

Magyarország éves kőolaj-felhasználása nagyságrendileg 60 millió hordó, amelynek mintegy 15–17 százalékát képes fedezni a hazai kitermelés. Ez azt jelenti, hogy a brent árának minden tartós, hordónként 10 dolláros emelkedése mintegy 600 millió dollárral növeli a magyar gazdaság éves bruttó olajköltségét, az importált mennyiségen keresztül pedig hozzávetőleg 500 millió dollárral ronthatja a külkereskedelmi egyenleget. A földgázzal szemben itt egyetlen hordó ára sincs fedezeti ügylettel rögzítve, így ebben az esetben jóval egyszerűbb a kép.

Az idei első nyolc hónap realizált árait a jelenlegi határidős jegyzésekkel összekapcsolva 2026 egészére nagyjából 90 dolláros, 2027-re pedig 81 dolláros hordónkénti brentátlag adódik. Ez a nagyságrend összhangban van azzal is, hogy a piac már 2027-re is tartós közel-keleti kínálati zavarral számol: a Goldman Sachs jelenlegi, 2027-re vonatkozó brentelőrejelzése például 80 dollár/hordó.

A háború előtt várt, mintegy 60 dolláros árszinthez képest ez 2026-ban körülbelül 1,8 milliárd, 2027-ben pedig 1,26 milliárd dollár többletköltséget jelentene Magyarország számára az olajbeszerzésben. Az importhányaddal korrigálva mindez önmagában mintegy 1,53, illetve 1,07 milliárd dollárral ronthatná a külkereskedelmi mérleget.

A finomítói marzs máshogy fáj

Magyarország évente nagyságrendileg 60 millió hordó üzemanyagot és egyéb finomított terméket használ fel, a hazai finomítói kapacitás pedig normál működés mellett képes teljes egészében kielégíteni a belföldi keresletet. Emiatt a finomítói marzs minden tartós, hordónként 10 dolláros emelkedése mintegy 600 millió dollárral növelheti a magyar fogyasztók és vállalatok üzemanyagköltségét. Ez azonban – a drágább importált kőolajjal vagy földgázzal ellentétben – nem tekinthető ugyanekkora nemzetgazdasági veszteségnek, hiszen a többlet teljes egészében a Mol operatív eredményében jelenik meg.

A finomítói marzs emelkedése ezért önmagában nem rontja a külkereskedelmi mérleget, sőt a magasabb marzsok a finomított termékek exportján keresztül részben javíthatják is azt. A helyzet ugyanakkor rendkívül kedvezőtlen a fogyasztók számára. A 2026 első nyolc hónapjában realizált adatok és a jelenlegi határidős árazás alapján a brentalapú hydrocracking marzs éves átlaga 2026-ban mintegy 32, 2027-ben pedig 30 dollár/hordó lehet, miközben a háború előtt 10–12 dollár körüli normalizált szinttel számoltunk.

A 10 dolláros referenciaértékhez képest ez statikus számítással mintegy 1,32 milliárd dollár többletterhet jelenthet 2026-ban, majd további 1,20 milliárd dollárt 2027-ben a magyar üzemanyag-felhasználók számára. A jelenlegi szélsőséges helyzetet jól mutatja, hogy szeptember elején az európai dízelcrack átmenetileg 90 dollár/hordó fölé emelkedett. A háború okozta finomítói szűkösség tehát jelenleg legalább akkora probléma, mint maga a drága nyersolaj.

Érdemes röviden megemlíteni, hogy a magasabb földgázár az áramárakon keresztül tovább erősíti az energiapiaci sokkot. Mivel Európában rendszerint a gáztüzelésű erőművek adják az ármeghatározó, marginális termelést, a zsinóráram ára gyakran a földgáz árának nagyjából 2–2,5-szeresét követi. Ez azt jelenti, hogy minden 10 euró/MWh-s gázáremelkedés 20–25 euró/MWh-val is megemelheti a villamos energia árát, tovább növelve a vállalati költségeket és az inflációs nyomást.

Ebben a cikkben azonban a szénhidrogének közvetlen hatásaira koncentrálunk, ezért az áramárak részletes elemzése kívül esik a kereteken. Annyit ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy a Hormuzi-szoros körüli konfliktus ezen a csatornán keresztül is jelentősen növelte Magyarország energiaköltségét.

Összességében a magasabb szénhidrogénárak 2026–2027-ben számításunk szerint mintegy 9,35 milliárd euró közvetlen többletköltséget róhatnak a magyar fogyasztókra és a hatósági gázárak miatt részben a magyar államra: ebből körülbelül 5,05 milliárd euró 2026-ban, 4,3 milliárd euró pedig 2027-ben jelentkezhet. A külkereskedelmi egyenleg romlása eközben elérheti az 5,86 milliárd eurót.

A tényleges kimenetel természetesen rendkívül bizonytalan. Egy váratlanul korai békemegállapodás gyorsan leépíthetné a jelenlegi kockázati prémium jelentős részét, míg a Perzsa-öböl energetikai infrastruktúrájában okozott komolyabb károk újabb, akár lényegesen nagyobb ársokkot idézhetnének elő.

Készítettünk egy érzékenységvizsgálatot annak érdekében, hogy szemléltessük, hogy mi lehet a hatása egy esetleges amerikai félidős választásokat megelőző deeszkalációnak és egy olyan további eszkalációnak, amely során további öbölbeli infrastruktúra sérül meg. Még egy esetleges deeszkaláció esetén is marad a sok milliárd eurós kár, amit a magyar fogyasztók elszenvednek.

A vizsgált kétéves időszaknak eddig még csak nagyjából az egyharmada telt el, miközben a jelenlegi határidős árazás alapján a magas energiaárak 2027 jelentős részében is velünk maradhatnak. Ha a következő másfél év valóban a mostani határidős görbékhez hasonló pályát követ, akkor a konfliktus legsúlyosabb gazdasági következményei Magyarország számára még nagyrészt előttünk állnak.