Mozgalmas nyár után kiszámíthatatlan ősz – nem egyszerű feladat most befektetési portfóliót összerakni

Az uborkaszezonnak egyáltalán nem nevezhető nyári időszak után várhatóan még nagyobb volatilitást hozhat a geopolitikai feszültségektől továbbra sem mentes, meghatározó politikai választásokkal terhelt ősz, így a befektetési portfóliók összeállítása és kezelése sem ígérkezik egyszerű feladatnak. Bár az egyre összetettebb események párhuzamosan zajlanak, úgy érezzük, hogy a folyamatok egy irányba konvergálnak. Alapvető kérdés lehet, hogy a befektetők mennyire tudják megkülönböztetni a valódi fundamentumokat a már beárazott várakozásoktól.

Az ősz egyik nagy dilemmája, hogy a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházások és vállalati eredmények képesek-e igazolni a magas részvényárakat. A másik az amerikai jegybank kamatpolitikája: az infláció még mindig jóval a Fed 2 százalékos célja felett van. Amennyiben az ősz folyamán az energiaárak, a vámok vagy más költségtényezők ismét felfelé nyomják az árakat, a Fed nehéz döntési helyzetbe kerülhet. A befektetők számára tehát nem önmagában az infláció szintje, hanem annak iránya lehet kulcsfontosságú, ezért az infláció továbbra is az egyik legfontosabb bizonytalansági tényező.

Kötvénypiaci stresszhelyzetek

Az amerikai és japán kötvénypiacok alakulása, valamint a dollár és a jen gyengülése egyre inkább arra utal, hogy a piaci kockázatok fokozódnak, ezért a befektetőknek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a részvények értékeltségére, a kamatkörnyezetre és a devizapiaci folyamatokra.

A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy még

a szabadpiaci modell egyik legfontosabb képviselőjének számító Egyesült Államokban is szükségessé válhat a kormányzati beavatkozás a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzése érdekében.

Ebben a környezetben a nemesfémek szerepe felértékelődhet, mivel a befektetők globálisan egyre inkább megkérdőjelezhetik a kormányok fiskális és monetáris politikájának hitelességét.

Az amerikai pénzügyi rendszer körüli negatív dinamikák, a növekvő adósságállomány, a magas költségvetési hiány és a hosszú lejáratú Treasury-hozamok emelkedése egyszerre nehezedik a kötvénypiacra. Az amerikai államadósság immár meghaladta a 40 ezer milliárd dollárt, miközben a 10 és 30 éves hozamok több évtizedes csúcsok közelében mozognak. A magasabb hozam egyre nagyobb kamatterhet jelent a költségvetés számára: a Kongresszusi Költségvetési Hivatal (CBO) 2026-os becslése szerint a nettó kamatkiadások a GDP 3,3 százalékát tehetik ki. Mindeközben a magasabb hozamok a vállalati és lakossági finanszírozás költségét is emelik.

A jelenlegi helyzetet egymással összekapcsolódó, globális kötvénypiaci rendszerkockázatként érdemes értelmezni. Scott Bessent pénzügyminiszter a hosszú lejáratú Treasuryk hozamainak stabilizálására kötvény-visszavásárlási (buyback) programmal próbálja javítani a piaci likviditást. A visszavásárlás azonban önmagában nem oldja meg az alapvető fiskális problémát: egyértelmű, hogy a piac tartósan nagyobb kockázati prémiumot követel az amerikai államadósság finanszírozásáért, ezért a hozamok magasabb szinten maradhatnak.

Valójában nem arra kellene koncentrálni, hogyan lehet olcsóbban finanszírozni az amerikai adósságot, hanem meg kellene állítani az adósság folyamatos növekedését.

Ezzel párhuzamosan újra előtérbe került J. D. Vance korábbi bírálata a dollár tartalékvaluta-státuszáról. Érvelése szerint a globális dollárkereslet olcsó finanszírozást biztosít ugyan az Egyesült Államoknak, de egyben erős dollárt, importfüggőséget és strukturális kereskedelmi egyensúlytalanságot is okozhat.

A Fed új vezetése már nem folytatja a korábbi évek klasszikus pénzbőségi politikáját, mérlege azonban továbbra is jóval nagyobb a pandémia előtti szintnél, így a pénzügyi rendszer likviditása továbbra is fontos piaci tényező.

A jen problémája

A Morgan Stanley szerint a devizapiaci intervenciók egyelőre nem bizonyultak tartós megoldásnak a jen gyengülésére. Piaci becslések szerint Japán akár mintegy 85 milliárd dollár értékben is adhatott el dollárt jen vásárlása céljából a jen erősítése érdekében. A második beavatkozáshoz az Egyesült Államok is csatlakozott, euró eladásával és jen vásárlásával, azonban ennek az összegét nem hozták nyilvánosságra. A beavatkozások átmenetileg erősítették ugyan a japán fizetőeszközt, de a mögöttes kamat- és hozamkülönbözetek továbbra is jelentős nyomást helyeznek a jenre.

A problémának azonban jóval szélesebb piaci következményei lehetnek: a gyenge jen és a magas japán állampapírhozamok arra ösztönözhetik a japán befektetőket, hogy a korábbinál nagyobb arányban tartsanak hazai eszközöket, illetve külföldi befektetéseik egy részét hazatelepítsék.

Japán ugyanis az amerikai állampapírok egyik legnagyobb külföldi tulajdonosa, ezért a japán tőke hazai piacra történő visszaáramlása az amerikai Treasuryk iránti keresletet is mérsékelheti, ami magasabb amerikai hosszú hozamokhoz vezethet.

Minden bizonnyal a devizapiaci intervenció önmagában nem változtatja meg a két ország monetáris politikája közötti különbséget. Ehhez a japán kamatok további emelkedésére, illetve a japán inflációs és kötvénypiaci helyzet tartós stabilizálódására lehet szükség. Ha ez nem következik be, a jen gyengülésére irányuló spekulatív nyomás ismét felerősödhet.

Megjegyzem, a jen erősödését nem kizárólag a japán kamatok emelése segíthetné: az amerikai–japán kamatkülönbözet az amerikai oldalon is szűkíthető lenne, amennyiben a Fed kamatcsökkentési pályára lépne. Az alacsonyabb amerikai hozamok mérsékelhetnék a dolláreszközök relatív vonzerejét, visszafoghatnák a jen ellen felépített carry trade pozíciókat, és ezáltal enyhíthetnék a japán fizetőeszközre nehezedő nyomást. A kérdés azonban az, hogy a továbbra is cél feletti amerikai infláció és a magas hosszú lejáratú kötvényhozamok mellett mekkora mozgástere maradt a Fednek a monetáris lazításra.

A földgáztárolók töltöttsége

A közel-keleti válság továbbra is érdemben befolyásolja a globális pénzpiacokat, miközben a világkereskedelem szempontjából kulcsfontosságú szorosok, a Hormuzi-szoros és a Báb-el-Mandeb jövője továbbra is bizonytalan. Az esetleges energiaellátási fennakadások az olaj- és gázárak alakulására is jelentős hatással lehetnek, ami különösen fontos kockázati tényezővé válhat a közelgő őszi és téli időszak előtt.

A 2026. augusztus 22-i adatok szerint az EU földgáztárolói nagyjából 62 százalékos töltöttségen álltak. Ez mintegy 17 százalékponttal maradt el az ötéves átlagtól, és körülbelül 13 százalékponttal a 2025 azonos időszakában mért, 75 százalék körüli szinttől.

Az uniós szabályozás szerint a 90 százalékos tárolói töltöttségi célt október 1. és december 1. között kell elérni. A szabályozás ugyanakkor nehéz feltöltési körülmények esetén legfeljebb 10 százalékpontos rugalmasságot enged, amelyet tartósan kedvezőtlen piaci helyzetben az Európai Bizottság további 5 százalékponttal bővíthet. A jelenlegi szintekről így az őszi hónapokban továbbra is jelentős mennyiségű gázt kell betárolni, ami a geopolitikai kockázatok és egy esetlegesen feszesebb LNG-piac mellett a beszerzés költségét is növelheti.

Jelenleg nincs ellátásbiztonsági probléma, és a gáz rendelkezésre áll a piacon, tény azonban, hogy az előző évekhez képest alacsonyabb szintekről kell felépíteni a gáztartalékokat.

Magyarország tárolói augusztus 22-én 66,49 százalékos töltöttségen álltak, ami meghaladta ugyan a 62,32 százalékos uniós átlagot, de a 90 százalékos célszint eléréséhez innen is jelentős további betárolásra van szükség.

Tagállami szinten jelentős különbségek voltak a töltöttséget illetően:

Forrás: AGSI+, Gránit Alapkezelő, 2026. augusztus 22-i adatok

Magas tőkebeáramlás és kockázatvállalás a befektetők részéről

Egyre több befektetőt foglalkoztatnak az MI-beruházások megtérülésével kapcsolatos kérdések, miközben a tőzsdék ennek ellenére történelmi csúcsok közelében mozognak. Több bizonytalansági tényező párosul tehát a befektetők erős kockázatvállalási hajlandóságával, ami tovább hajtja az amúgy is túlfűtött tőkepiacokat.

A rekordmértékű tőkebeáramlás, a technológiai és MI-részvények iránti erős kereslet, valamint a kamatpolitika körüli bizonytalanság azonban ősszel könnyen nagyobb piaci kilengéseket hozhat.

Az amerikai ETF-iparágban 2026. július végéig 1,23 ezermilliárd dollár nettó tőkebeáramlást regisztráltak. Ez minden korábbi év azonos időpontjáig mért értékét meghaladta, vagyis történelmi rekordot ért el. Továbbá ez a hét havi 1,23 ezermilliárd dolláros beáramlás már most nagyobb, mint bármely korábbi teljes évé 2025 kivételével.

Érdemes egy pillantást vetni arra is, mennyire koncentrált az amerikai ETF-piac: a három legnagyobb ETF-szolgáltató a teljes eszközállomány 70,6 százalékát kezeli. Az iShares a piacvezető 4,53 ezermilliárd dolláros kezelt eszközállománnyal és 28,8 százalékos piaci részesedéssel, szorosan mögötte a Vanguard következik 4,51 ezermilliárd dollárral és 28,7 százalékos részesedéssel. A harmadik helyen a State Street SPDR áll 2,08 ezermilliárd dolláros kezelt eszközállománnyal és 13,2 százalékos piaci részesedéssel. A piacon jelen lévő további 490 szolgáltató egyenként a teljes iparági vagyon kevesebb mint 7 százalékát kezeli.

A piacok egyelőre tovább gördülnek – a pénz továbbra is keresi a helyét –, az ősz azonban már kevésbé a lehetőségekről, sokkal inkább az egyensúlyról szólhat. A magas részvényárak, a kamatvárakozások, a kötvénypiaci feszültségek és a geopolitikai kockázatok között egyre keskenyebb az a mezsgye, amelyen a befektetőknek egyensúlyozniuk kell. Az ősz így nemcsak a hozamokról, hanem mindenekelőtt arról tanúskodhat, hogy meddig tartható fenn a tőkepiaci szereplők jelenlegi kockázatvállalási hajlandósága.

Talán éppen a kötvénypiac tartogatja az ősz legnagyobb meglepetését.

Ha a hozamok végre mérséklődni kezdenek, az újabb lendületet adhat a részvényeknek és a kockázatos eszközöknek. Ha azonban a magas infláció, az államadósság és a geopolitikai feszültségek továbbra is felfelé nyomják a hosszú lejáratú hozamokat, az könnyen próbára teheti a nyáron kialakult optimizmust.

Az ősz így végső soron arról szólhat, hogy a piacok melyik erőnek engednek: a továbbra is bőséges likviditásnak vagy az egyre látványosabb kötvénypiaci figyelmeztetéseknek.

A szerző további elemzései a Grandio Blogon olvashatók.