Alacsonyabb inflációra lőne az MNB – két kérdés dönti el, mennyire jó ötlet ez
Ez itt a Névérték, a Telex gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyik alelnöke nemrég felvetette, hogy érdemes lehet felülvizsgálni a jegybank jelenlegi 3 százalékos inflációs célját, ami magasabb az Európai Központi Bank (EKB) legutóbbi konvergenciajelentésében szereplő 2,7 százalékos inflációs referenciaértéknél. A referenciaérték ráadásul jelentésről jelentésre változik, mivel az árstabilitás szempontjából legjobban teljesítő három tagállam átlagos inflációjából számolják, plusz 1,5 százalékpont. Egy alacsonyabb inflációs cél ezért nem garantálná az euróbevezetés inflációs feltételének tartós teljesítését, de érdemben megkönnyítené. Ez önmagában is indokolttá teheti a jelenlegi 3 százalékos cél felülvizsgálatát.
Két kérdést azonban mindenképpen jó lenne megválaszolni:
- Egy alacsonyabb inflációs cél megfelel-e a magyar gazdaság strukturális sajátosságainak?
- Milyen makrogazdasági költségekkel járhat a jelenlegi 3 százalékos célról egy alacsonyabb célra való átállás?
Ez a cikk ezt a két kérdést járja körbe a nemzetközi tapasztalatok alapján.
Mekkora inflációs cél illik egy felzárkózó gazdasághoz?
A felzárkózó gazdaságokban strukturális okokból magasabb lehet az infláció, mint a fejlettebb országokban. Egy alacsonyabb árszintről induló gazdaság felzárkózása során a hazai árak fokozatosan közeledhetnek a fejlettebb országok árszintjéhez, ami magasabb inflációban csapódhat le. Ennek egyik klasszikus mechanizmusa a Balassa–Samuelson-hatás, amely a termelékenységi felzárkózást a bérek és a szolgáltatási árak emelkedésén keresztül kapcsolja össze a magasabb inflációval.
Magyarországon az elmúlt években a termelékenységnövekedés lényegében megakadt. Ez jelenleg gyengíti a termelékenységi felzárkózáson keresztül jelentkező magasabb infláció melletti érvet. Ha középtávon sikerül újraindítani a termelékenységi felzárkózást, a bér- és árszintkonvergencia is erősödhet, ami valamivel magasabb egyensúlyi inflációs rátát indokolhat a fejlettebb euróövezeti országokhoz képest.
Az EKB 2 százalékos céljából ezért nem következik automatikusan, hogy Magyarországnak is 2 százalékot kellene céloznia. Az EKB inflációs célja az euróövezet egészére vonatkozik. Ez teljesen összeegyeztethető azzal, hogy az egyes tagországok inflációs rátái tartósan eltérjenek egymástól. Egy felzárkózó magyar gazdaságban ezért előbb azt kellene megvizsgálni, mekkora inflációs ráta áll összhangban a hosszú távú termelékenységi és árszint-konvergenciával, és csak ezután érdemes meghatározni az inflációs cél új szintjét.
Mit mutat a nemzetközi tapasztalat?
Erre a kérdésre a nemzetközi tapasztalat sem ad egységes választ. A jegybankok az inflációs cél csökkentését általában az adott gazdaság strukturális helyzetével, az inflációs folyamatokkal és az árszint-konvergenciával indokolták. Csehországban ez 2 százalékos, Lengyelországban és Romániában 2,5 százalékos célhoz vezetett. Ez arra utal, hogy az inflációs cél szintjét az adott gazdaság hosszú távú strukturális sajátosságaihoz érdemes igazítani. Magyarországon is ezt a kérdést kellene először megválaszolni.
A cseh és a román példa különösen érdekes. A cseh jegybank azért csökkentette 3-ról 2 százalékra az inflációs célt, mert úgy ítélte meg, hogy a gazdasági átmenethez és felzárkózáshoz köthető többletinflációs nyomás nagymértékben csökkent. A felülvizsgálatot pedig elsősorban nem az euró közelsége, hanem éppen az indította el, hogy a bevezetés dátuma 2010 utánra csúszott. Így hosszabb távra kellett berendezkedni az inflációscél-követésben.
Románia ezzel szemben 2,5 százaléknál állt meg. Miközben a jegybank közeledni akart az euróövezeti árstabilitási normához, figyelembe vette azt is, hogy egy még felzárkózó gazdaságban az árszint-konvergencia valamivel magasabb inflációt indokolhat.
Az inflációs cél csökkentése Magyarországon sem lenne előzmény nélküli. Az inflációscél-követés 2001-es bevezetése után az MNB több lépésben csökkentette a célt, majd 2005-ben tért át a ma is érvényes 3 százalékos középtávú célra.
Milyen feltételek mellett működhet az átállás zökkenőmentesen?
A nemzetközi tapasztalatok alapján az alacsonyabb inflációs célra való átállás körül négy visszatérő sajátosság rajzolódik ki (1. táblázat).
- Először, a célcsökkentés jellemzően egy már lezajlott vagy előrehaladott dezinflációs folyamatra épült. A jegybankok általában akkor vitték lejjebb a célt, amikor az infláció már tartósan alacsonyabb szinten volt vagy egyértelműen ebbe az irányba tartott. Csehországban a 2 százalékos cél 2010-es életbelépése idején az infláció már jóval 2 százalék alatt volt, részben a világválság és a gyenge kereslet dezinflációs hatása miatt. Peruban pedig a 2002 és 2006 közötti átlagos infláció már 2 százalék körül alakult, amikor 2007-ben a jegybank 2,5 százalékról 2 százalékra csökkentette a célját.
- Másodszor, nagyon fontos szerepe volt a jegybank hitelességének és a lehorgonyzott inflációs várakozásoknak. Ez lehetővé tette, hogy az alkalmazkodás egy része a várakozásokon keresztül menjen végbe, ne pedig kizárólag magasabb reálkamatokon és gyengébb keresleten keresztül.
- Harmadszor, az átállás sok esetben hosszú és előre bejelentett folyamat volt. Csehország 2007-ben jelentette be a 2010-től érvényes 2 százalékos célt. Lengyelországban és Romániában több éven keresztül fokozatosan csökkentették a célokat. A Fülöp-szigeteken a 2015-től érvényes alacsonyabb inflációs célt már 2012-ben bejelentették.
- Negyedszer, a célváltozást sok esetben elemzés támogatta. Csehországban a jegybank előre elemezte az átállás reálgazdasági költségét, Dél-Afrika pedig 2025-ben külön modellszimulációt készített a 3 százalékos célra való átállás inflációs, kamat- és növekedési hatásairól.
A vizsgált nemzetközi példákban a célcsökkentéshez általában nem kapcsolódott egyértelműen azonosítható makrogazdasági költség. Ez a fenti körülményekkel magyarázható. A dél-afrikai jegybank 2025-ös hatásvizsgálata jól mutatja, hogy ha az inflációt és az inflációs várakozásokat ténylegesen egy alacsonyabb horgonyhoz kell igazítani, annak lehet átmeneti ára. Rövid távon szigorúbb monetáris kondíciókra és valamivel gyengébb növekedésre lehet szükség. A célcsökkentés költsége ezért alapvetően attól függ, hogy az átállás kezdetén milyen messze van a tényleges infláció és az inflációs várakozás az új céltól.
1. táblázat: Az inflációs cél csökkentésének nemzetközi példái
| Ország | Átállás | Átállás módja | Inflációs környezet | Előzetes elemzés |
| Csehország | 3 százalék -> 2 százalék, 2010 | 2007-ben bejelentve | Az új cél életbelépésekor az infláció már jóval 2 százalék alatt volt. A világválság és a gyenge kereslet is erős dezinflációs hatást fejtett ki | A CNB explicit módon vizsgálta az átállás reálgazdasági költségét |
| Románia | fokozatosan -> 2,5 százalék, 2013 | Többéves célcsökkentés | A 2,5 százalékos cél egy hosszú dezinflációs pálya végpontja volt | Az eurókonvergencia és a belföldi makrogazdasági feltételek egyaránt részei voltak a célmeghatározásnak |
| Lengyelország | fokozatosan -> 2,5 százalék, 2004 | Többéves dezinflációs folyamat | A tartós cél bevezetése előtt az inflációt már alacsony szintre szorították | A cél egy hosszabb monetáris politikai stratégia része volt |
| Peru | 2,5 százalék -> 2 százalék, 2007 | Nem volt hosszú átmeneti időszak | A korábbi öt év átlagos inflációja már 2 százalék volt, vagyis az új cél közel állt a tényleges inflációhoz | Részletes monetáris politikai indoklás volt, de külön átállási költségszimuláció nem |
| Fülöp-szigetek | 4 százalék -> 3 százalék, 2015 | 2012-ben bejelentve | A dezinfláció már folyamatban volt. 2015-ben az infláció részben külső tényezők miatt 1,4 százalékra esett | A célváltás előretekintő inflációs prognózisokra épült |
| Dél-Afrika | 4,5 százalékos effektív horgony -> 3 százalék, 2025 | Az új cél előtt hosszú szakmai felülvizsgálat zajlott | Az infláció már a 3 százalék közelében volt, részben kedvező külső hatások miatt | Külön 3 százalékos szcenárió és makrogazdasági hatásvizsgálat |
Forrás: Czech National Bank, National Bank of Romania inflation Targets, National Bank of Romania Annual Report 2011, National Bank of Poland Annual Report 2004, National Bank of Poland Annual Report 2005, Peru: BCRP Inflation Report January 2007, Fülöp-szigetek: BSP Inflation Report Fourth Quarter 2012, South African Reserve Bank.
Megjegyzés: Hasonló célcsökkentésre fejlett gazdaságban is van példa: Norvégia 2018-ban 2,5 százalékról 2 százalékra vitte le az inflációs célját. Sajátos gazdasági szerkezete miatt Norvégia nem kifejezetten jó összehasonlítási alap Magyarország számára.
Magyarország esetében a jelenlegi alacsony infláció önmagában kedvező kiindulópontot jelenthet. A döntés szempontjából azonban fontosabb, hogy azon a középtávú horizonton, amelyen a monetáris politika már érdemben képes befolyásolni az inflációt, hol állnak az inflációs várakozások és mennyire hitelesen lehet őket egy alacsonyabb célhoz kötni. Az MNB a kamatdöntéseknél jellemzően a következő 5–8 negyedév inflációs kilátásait veszi figyelembe. Ebből a szempontból biztató, hogy a háztartások két évre előretekintő inflációs várakozásának mediánja gyorsan csökkent. 2025 végén még durván 8 százalék volt, 2026 első negyedévében 7, a második negyedévben pedig már 5 százalék alá esett (1. ábra). Ugyanakkor ez még mindig érdemben meghaladja a jelenlegi 3 százalékos célt, és még távolabb van egy esetleges 2 vagy 2,5 százalékos új céltól.
A kérdés ezért nem pusztán az, hogy a tényleges infláció jelenleg elég alacsony-e a célcsökkentéshez, hanem hogy a középtávú várakozások további csökkenése tartósnak bizonyul-e. Minél közelebb kerülnek ezek a várakozások az új célhoz már annak bevezetése előtt, annál kisebb monetáris szigorításra és reálgazdasági áldozatra lehet szükség az átálláshoz.
1. ábra: A két évre előretekintő lakossági inflációs várakozás közelít a célsávhoz, de még felette van
Forrás: Saját összeállítás a következő MNB-s háttér-prezentációk alapján: Lakossági megtakarítási felmérés, 2025. IV. negyedév (6. oldal); Lakossági megtakarítási felmérés, 2026. I. negyedév (6. oldal); Lakossági megtakarítási felmérés, 2026. II. negyedév (6. oldal)
Mikor válhat az átállás költségessé?
Ha a várakozások és a bérfolyamatok nem alkalmazkodnak az alacsonyabb célhoz, az MNB-nek a jelenlegi cél fenntartásához képest átmenetileg szigorúbb monetáris kondíciókra lehet szüksége. A magasabb reálkamat drágíthatja a vállalati és lakossági hiteleket, visszafoghatja a beruházást és a fogyasztást. A magasabb kamatszint emellett erősítheti a forintot, ami segíti ugyan a dezinflációt, de ronthatja az exportáló vállalatok költségalapú versenyképességét. Az átállás reálgazdasági költsége ezért nagyban múlik azon, hogy milyen közel vannak a középtávú inflációs várakozások az új célhoz annak bevezetésekor.
Készen állunk rá?
Az eurócsatlakozási kritérium jó ok a 3 százalékos inflációs cél felülvizsgálatára. Ehhez azonban két kérdésre kellene választ adni. Mekkora inflációs cél illeszkedik egy felzárkózó magyar gazdaság hosszú távú strukturális sajátosságaihoz? És mekkora gazdasági költséggel lehet a jelenlegi 3 százalékos célról egy 2 vagy 2,5 százalékos célra áttérni?
A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az inflációs cél csökkentése sikeresen és akár alacsony reálgazdasági költséggel is megvalósítható, különösen akkor, ha a dezinfláció már előrehaladt, az inflációs várakozások kellően lehorgonyzottak, a lépést előre bejelentik és megfelelő elemzés támasztja alá.
A magyar háztartások kétéves inflációs várakozásai meredeken csökkennek, de még mindig meghaladják a jelenlegi 3 százalékos célt. A várakozások oldaláról tehát gyorsan javulnak a feltételek, de az időzítés továbbra is kulcskérdés.
A cikkben kifejtett nézetek a szerző véleményét tükrözik és nem feltétlenül egyeznek az OECD vagy tagországai álláspontjával.
