Az OECD szerint reformok nélkül elszállhat a magyar államadósság
Ez itt a Névérték, a Telex gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények a szerzők álláspontját tükrözik.
Ha a jelenlegi adó- és kiadási szerkezet változatlan marad, az OECD számításai szerint a magyar államadósság 2045-re nagyjából megduplázódik, és 2050-re meghaladja a GDP 180 százalékát. Ha a költségvetési pozíciót közvetlenül erősítő intézkedések megvalósulnak (nyugdíjreform, a rosszul célzott támogatások racionalizálása, szélesebb adóalapok), az emelkedés lelassul, de nem áll meg: az adósságráta 2040-ig 80 százalék alatt marad ugyan, 2070-re viszont megközelíti a 120 százalékot. És ha ezek mellé növekedést erősítő strukturális reformok is társulnak, az adósságráta a teljes szimulációs időszakban 80 százalék alatt maradhat.
Ez a három pálya jól összefoglalja a 2026-os OECD országtanulmány egyik központi üzenetét. A rövid távú kép ennél jóval kedvezőbb: a növekedés élénkül, az infláció visszaesett. A népesség öregedéséből és a klímaváltozásból eredő hosszú távú fiskális nyomás ugyanakkor már most jelentkezik, miközben a 2026-os költségvetési lazítás tovább szűkíti a fiskális mozgásteret.
Ez a cikk a nemrég megjelent OECD Magyarország-országtanulmány lényegesebb elemeit tekinti át. A tanulmányt kollégáim, Pierre-Alain Pionnier és Michaël Sicsic írták. Ez az első rész a makrogazdasági kérdéseket és a rövid és hosszú távú költségvetési kihívásokat tekinti át; a hosszabb távú termelékenységi és strukturális kihívásokkal egy második, különálló írás foglalkozik.
Éledező növekedés, de a nemzetközi helyzet fokozódhat
Az OECD 2026-os magyar országtanulmánya szerint a 2022 második fele óta visszafogott gazdasági növekedés fokozatosan élénkülhet: a GDP növekedési üteme a 2025-ös 0,5 százalékról 2026-ban 1,9 százalékra, majd 2027-ben 2,2 százalékra gyorsulhat. A fellendülés fő hajtóereje a lakossági fogyasztás lehet, amelyet az erős reálbér-növekedés és a 2026-os személyijövedelemadó-csökkentések támogatnak. Az uniós források várt felszabadulása 2026 végétől erősítheti az állami beruházásokat, míg az export a külső kereslet és különösen Magyarország fő kereskedelmi partnereinek kereslete helyreállásával fokozatosan élénkülhet.
A tanulmány több fontos kockázatot is nevesít. A nemzetközi kereskedelmi feszültségek további éleződése visszafoghatja a magyar ipart, különösen akkor, ha a német gazdaságot vagy az autóipart erősen érinti. További kockázatot jelenthet egy újabb geopolitikai energiaársokk, amely egyszerre növelné az inflációt és csökkentené a növekedést, valamint a Paks II. beruházáshoz kapcsolódó építési késedelmek és geopolitikai bizonytalanságok.
Dezinfláció a bérnyomás ellenszelében
Az infláció 2026 első felében jelentősen csökkent. A nemzetközi energiaár-emelkedés hatását a szabályozott háztartási energiaárak és az üzemanyagár-korlátozás tompították, a forint március és június közötti felértékelődése pedig mérsékelte a belföldi inflációt. Ugyanakkor a dezinfláció még nem tekinthető tartósnak. Az inflációs várakozások továbbra sem olyan stabilak, mint 2020 előtt, a bérköltségnyomás pedig 2026-ban is fennmarad a jelentős közszféra-béremelések következtében. A 2024-ben megkötött hároméves minimálbér-megállapodás 2027-re további 14 százalékos emelést irányoz elő, miközben az OECD 2027-re 2,7 százalékos inflációt vetít előre. Bár a minimálbér átlagbérhez viszonyított szintje továbbra is alacsony, a tanulmány szerint fontos, hogy az emelés igazodjon az infláció és a termelékenység alakulásához, nehogy veszélyeztesse a dezinflációt és a már meggyengült költség-versenyképességet.
A monetáris politika zsonglőrködése
A monetáris politika 2026-ban enyhén restriktív maradt, összhangban a 3 százalékos inflációs cél tartós elérésével. A monetáris lazítás mozgásterét korlátozza, hogy az inflációs várakozások továbbra sem elég stabilak, a gyors béremelkedés és a 2026-os fiskális expanzió pedig fennmaradó belföldi árnyomást jelez. Ugyanakkor a gazdasági aktivitás és különösen a vállalati beruházások továbbra is gyengék. A pénzügyi stabilitási kockázatok összességében korlátozottak, de a lakossági hitelezés és a reál-lakásárak gyors emelkedése, valamint a vállalati fizetésképtelenségek számának növekedése fokozott figyelmet igényel. A monetáris politikának ezért óvatosnak kell maradnia mindaddig, amíg az infláció tartósan vissza nem tér a 3 százalékos célhoz.
Fiskális lazítás drága pénzből
A fiskális politika 2022 és 2025 között jelentősen szigorodott a ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg alapján. Ezt elsősorban a közfogyasztás és az állami beruházások visszafogása eredményezte. A javulás azonban csak részben jelent meg a teljes költségvetési egyenlegben, mivel a gyenge gazdasági növekedés és a gyorsan emelkedő kamatkiadások ellensúlyozták annak hatását. Az OECD szerint 2026-ban a magyar fiskális politika ismét expanzívvá válik. A ciklikusan kiigazított elsődleges egyenleg romlásához hozzájárulnak a személyijövedelemadó-csökkentések és a családi adókedvezmények, a közszféra béremelései és egyszeri juttatásai, a 14. havi nyugdíj bevezetése, valamint az üzemanyagár-korlátozás költségvetési terhe. Ezzel párhuzamosan a teljes költségvetési hiány 2026-ban ismét jelentősen emelkedhet.
A 2026-os fiskális lazítás ráadásul olyan helyzetben következik be, amikor az államadósság már eleve magas és az adósságszolgálat költsége gyorsan emelkedett. Az államadósság a világjárvány idején megugrott, majd 2022-ig csökkent, ezt követően azonban a javulás megállt. A GDP-arányos maastrichti államadósság 2022 és 2025 között nagyjából 73-75 százalék körül alakult, majd az OECD előrejelzése szerint 2026-ban és 2027-ben is 74 százalék felett ragadhat.
A kamatteher ennél is gyorsabban nőtt: a kamatkiadások a 2019-es GDP-arányos durván 2 százalékról 2024-re majdnem 5 százalékra emelkedtek, ami húszéves csúcsot jelentett (2. számú ábra). Az országtanulmány ezt a 2022 óta magasabb inflációval és kamatokkal, az adósságállomány évente mintegy ötödének refinanszírozási igényével, valamint a változó kamatozású és inflációhoz kötött adósságelemek magas arányával magyarázza. Az adósságszolgálat költségei ezért különösen érzékenyek az infláció és a piaci kamatok alakulására.
A jelenlegi magas hiány és kamatteher mellett különösen fontos a fiskális mozgástér bővítése, mivel az öregedés és a klímaváltozás a következő évtizedekben további tartós nyomást gyakorol majd a költségvetésre.
A népességöregedés költségvetési terhe főként a nyugdíjkiadásokból ered
Az OECD szerint a népesség öregedése a következő évtizedekben jelentősen növeli a költségvetési nyomást, egyszerre emelve a kiadásokat és szűkítve az adóalapot.
Az öregedéssel kapcsolatos közkiadások GDP-arányos szintje 2025 és 2070 között mintegy 5,5 százalékponttal emelkedhet, amelyből 4,4 százalékpontot a nyugdíjkiadások növekedése tesz ki (3. számú ábra). Csökken majd a legnagyobb adó- és járulékbevételt biztosító korosztályok népességen belüli aránya, miközben a nyugdíjak személyijövedelemadó-mentessége tovább erősíti az öregedés bevételcsökkentő hatását. Az OECD szerint a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát javíthatná a nyugdíjkorhatár fokozatos összekapcsolása a várható élettartammal, a Nők 40 jogosultsági idejének ehhez történő igazítása, valamint a 13. és a 14. havi nyugdíj maximálása az átlagnyugdíj szintjén.
A klímaváltozás jelentős hosszú távú fiskális terhet jelent
A klímaváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás szintén tartós költségvetési igényt jelent. Az OECD számításai szerint a kibocsátáscsökkentéshez és az energiahatékonysági célokhoz kapcsolódó többlet állami beruházások évente a GDP mintegy 0,8 százalékát tehetik ki 2050-ig, az alkalmazkodási beruházások pedig legalább további 0,2 százalékot igényelhetnek.
A globális felmelegedés emelkedő költségei ezen felül további költségvetési terhet jelentenek majd, miközben a fosszilis üzemanyagok felhasználásának csökkenése az üzemanyagadókból származó bevételeket is mérsékelheti. A klímaváltozás hosszú távú fiskális hatása ezért a mérséklési és alkalmazkodási beruházások mellett a növekvő klímakárokhoz és az adóbevételek változásához is kapcsolódik. Magyarország az OECD-országok között különösen kiszolgáltatott az árvizeknek és a szélsőséges hőmérsékleteknek, miközben a természeti katasztrófák utáni helyreállítást támogató intézményi kapacitása az OECD-átlag alatt marad (4. számú ábra).
A fiskális pozíció közvetlen megerősítése, a rendszer átalakítása
A fiskális pozíció megerősítéséhez a kiadási oldalon kell tartós megtakarításokat elérni. Az országtanulmány szerint ezt segíthetik a rendszeres kiadási felülvizsgálatok, a rosszul célzott energia- és lakástámogatások racionalizálása, a közbeszerzési verseny erősítése, valamint a nagy állami beruházások szisztematikus költség-haszon elemzése. Az egészségügyi kiadások hatékonysága az alapellátás nagyobb szerepével, a felesleges vizsgálatok és gyógyszerfelírások csökkentésével, valamint a generikus gyógyszerek szélesebb használatával javítható. Jelentős megtakarítást eredményezhetnek a nyugdíjrendszer korábban bemutatott reformjai is, különösen a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötése, valamint a 13. és a 14. havi nyugdíj maximálása.
A bevételi oldalon a fiskális pozíció megerősítését elsősorban az adóbázisok szélesítése támogathatja. A személyijövedelemadó- és társaságiadó-kedvezmények, valamint a kedvezményes áfakulcsok rendszeres felülvizsgálata csökkentheti az adókiadásokat. Nagyobb szerepet kaphatna az ingatlanok, az örökségek és a tőkejövedelmek adóztatása, valamint az egészségkárosító termékeket és a környezetszennyezést terhelő adók. A szélesebb és stabilabb adóbázisok egyben lehetővé tehetik az ideiglenes extraprofitadók fokozatos kivezetését.
Ettől el kell különíteni a fiskális strukturális reformokat, amelyek nem feltétlenül javítják közvetlenül a költségvetési egyenleget, hanem az adó- és kiadási rendszer szerkezetének átalakítása révén emelik a potenciális növekedést. Egy bevételsemleges, progresszívebb személyijövedelemadó-rendszer csökkentheti az alacsony keresetűek munkát terhelő adóját és javíthatja a munkavállalási ösztönzőket. A közfogyasztás egy részének infrastruktúra-beruházások felé történő átcsoportosítása, valamint az állami beruházások hatékonyságának javítása szintén emelheti a potenciális kibocsátást. Ezek a reformok a foglalkoztatás, a termelékenység és a GDP emelésén keresztül bővíthetik az adóbázist és kedvezőbbé tehetik az államadósság GDP-arányos pályáját.
Három államadósság-pálya 2070-ig
Az országtanulmány három hosszú távú adósságszimulációval szemlélteti a fiskális intézkedések és a növekedést erősítő reformok jelentőségét. A szimulációk nem feltétel nélküli előrejelzések, hanem eltérő szakpolitikai feltevésekre épülő hosszú távú forgatókönyvek.
Változatlan adó- és kiadási szerkezet mellett: 180 százalék
Az első, változatlan adó- és kiadási szerkezetet feltételező pálya figyelembe veszi a népességöregedéshez kapcsolódó növekvő kiadásokat és csökkenő adóbevételeket, a klímaváltozás mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a költségeit, valamint az emelkedő kamatkiadásokat. Ezen a pályán az államadósság 2045-re nagyjából megduplázódna, 2050-re pedig meghaladná a GDP 180 százalékát.
Csak fiskális intézkedésekkel: 120 százalék
A második szimuláció a fiskális pozíciót közvetlenül erősítő kiadási és bevételi intézkedéseket is tartalmazza, köztük a nyugdíjreformokat, a támogatások racionalizálását, az adókedvezmények csökkentését és az adóalapok szélesítését. Ezek az intézkedések jelentősen lassítanák az adósság növekedését, de nem stabilizálnák tartósan: noha az adósságráta 2040-ig 80 százalék alatt maradna, később ismét emelkedne és 2070-re megközelítené a GDP 120 százalékát.
Fiskális és strukturális reformokkal: 80 százalék alatt
A harmadik pálya a fiskális intézkedéseket növekedést erősítő strukturális reformokkal egészíti ki. Ezek közé tartoznak az eddig tárgyalt adózási és közkiadási reformok, valamint a következő részben bemutatott reformok közül a szimulációban számszerűsített intézkedések is, így a női foglalkoztatás és a humán tőke növelése, továbbá a vállalati K+F és a kis- és középvállalkozások (kkv) támogatásának jobb célzása. A reformok a foglalkoztatás, a termelékenység és a potenciális kibocsátás emelésén keresztül növelik a GDP-t és az adóbevételeket, ami lehetővé teszi, hogy az államadósság a teljes szimulációs időszakban a GDP 80 százaléka alatt maradjon.
A fenti összefoglaló és értelmezés a szerzőé: nem az OECD hivatalos álláspontja és nem az országtanulmány hivatalos fordítása.
