Mit tehet egy jogállam, ha a közpénz elveszti közvagyon jellegét?

Miután a korrupt miniszterelnök elvesztette a hatalmát, több mint 250 millió dolláros magánvagyonát lefoglalták és nemcsak őt, hanem az őt segítő bankárokat és pénzügyi tanácsadókat is börtönbe zárták. Malajzia példája mutatja, hogy ritkán ugyan, de lehetséges politikusokkal átszőtt korrupciós hálózatok főbb szereplőinek elszámoltatása és a nemzeti vagyon legalább részleges visszaszerzése. Cikkünkben ezen precedensekből szemlézünk, kitérve a nemzetközi „gyakorlatból” jogállami keretek között átültethető eszközökre és a jelenlegi magyar szabályozás adta egyes lehetőségekre.

A Wall Street farkasa és a maláj közpénz-milliárdok

A Wall Street farkasa című film egyik emlékezetes jelenete, amikor a befektetési csaló főhős (Jordan Belfort – Leonardo DiCaprio) fényűző jachtja fedélzetén próbálja az ellene nyomozó FBI-ügynököt egy nagyobb összeggel megvesztegetni. A kísérlet rosszul sül el: „Szép munka, kisember… Óriási lesz lefoglalni ezt a kibaszott csónakot!” – legyint a megingathatatlan szövetségi nyomozó, és az igaz történetet feldolgozó film végére a főhős nem csak a jachtját, hanem a szabadságát, teljes vagyonát és családját is elveszti. Az Oscar-díjas Martin Scorsese által rendezett filmről kevésbé ismert tény, hogy 100 millió dolláros költségvetését teljes egészében a maláj adófizetőktől lopott pénzből finanszírozta a Nadzsib Razak volt maláj miniszterelnökhöz és keresztfiához köthető bűnözői kör.

A 1MDB- (1Malaysia Development Berhad) botrányként elhíresült csalássorozaton keresztül a 1MDB-re keresztelt maláj nemzeti vagyonalap pénzét Nadzsib és köre átláthatatlan alapítványi struktúrák és offshore cégek felhasználásával sikkasztotta el, és azt fényűző ingatlanok, jachtok és egyéb értékes vagyontárgyak (így többek között az említett film jogai) megszerzésére fordította. Amíg hatalmon volt, a korrupt Nadzsib sikeresen megakadályozta, hogy ellene és strómanjai ellen büntetőeljárások induljanak, pedig visszaélései egy részét néhány bátor tényfeltáró újságíró megírta. Az újságírókat a Nadzsib-rezsim befolyása alatt álló rendőrség és titkosszolgálat lehallgatta, fenyegette, némelyiküket pedig börtönbe is záratta. Nadzsib vesztét az okozta, hogy a választásokat elbukta, és az utána hivatalba lépő kormány a mesés vagyonokra szert tevő politikus bűnözők elszámoltatására tett ígéretet.

Az amerikai bűnüldöző szervek és más külföldi hatóságok közreműködésével lefolytatott nyomozás eredményeképpen végül nem csak Nadzsibot, hanem a korrupt struktúrák létrehozásában közreműködő, a nagy presztízsű Goldman Sachsnak dolgozó pénzügyi tanácsadókat és bankárokat is letöltendő börtönbüntetésre ítélték, az adófizetőktől elsikkasztott 11 milliárd dollár nagyjából 70 százalékát pedig visszaszerezték, és a maláj pénzügyminisztérium által e célból létrehozott befektetési számlára helyezték.

Ami a történet első felét illeti, sajnos nehéz nem észrevenni a Malajzia és Magyarország közötti párhuzamokat. Emlékezetes, hogy 2014-ben hangzott el az Országgyűlésben az, hogy Magyarországon a közpénz néha képes elveszíteni közvagyon jellegét, mint ahogyan az is ismertté vált, hogy a Matolcsy György MNB-elnöksége idején létrehozott és hozzá közel álló emberek által vezetett cégháló gazdasági tevékenysége következtében több százmilliárd forintnyi vagyon kallódhatott el, az Állami Számvevőszék szerint egy „lényegében átláthatatlan, a valós vagyon értékelését szinte ellehetetlenítő” struktúrán keresztül. Mindeközben csak Mészáros Lőrinc becsült vagyona több mint 5 milliárd dollárra hízott, és egyre több olyan hír látott napvilágot zebrákról, jachtokról, privát repülőkről, amik a NER klientúrájának közvagyon-eltüntető képességét malajziai magasságokba emelték.

Ráadásul a közbeszerzésekkel összefüggő visszaélések, valamint a korrupciós bűncselekmények hatékony felderítésére vonatkozó rendszerszintű hiányosságok miatt az Európai Unió több mint 10 milliárd euró, a kohéziós alapokból járó kifizetést tart vissza, amely Magyarország éves nemzeti összterméke legalább 3 százalékának megfelelő összeg [lásd a Tanács (EU) 2022/2506 Végrehajtási Határozatát]. Ezért Magyarország elemi érdeke, hogy az elmúlt évek közbeszerzésekkel összefüggő visszaéléseit feltárja, a korrupciógyanús eseteket kivizsgálja, és a közintézményekbe vetett bizalmat visszaállítsa.

A feladat nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Egyfelől a jogállamiság alapelvei megkövetelik, hogy valamennyi eljárás alá vont ügyét tisztességes eljárásban, a hatályos jogszabályokat és a fegyverek egyenlőségének elvét tiszteletben tartva vizsgálja ki az erre hivatott hatóság, és döntse el a politikai befolyástól mentes, független bíróság. Másfelől a burjánzó, rendszerszintű korrupció hatékony kiküszöböléséhez szükségessé válhat a gyakorlatban eddig nem használt (például az előnybe hozott cégekkel szemben büntetőjogi intézkedéseket lehetővé tevő) jogszabályok alkalmazása és új, a nemzetközi sztenderdeknek és emberi jogoknak megfelelő eljárási szabályok magyar jogba való átültetése.

Az Egyesült Királyságban használt Unexplained Wealth Order (UWO) a korrupt vagyon gyorsított elvonására

A korrupciós bűncselekmények közös jellemzője, hogy bonyolult cégstruktúrák, fiktív pénzügyi műveletek és strómanok közbeiktatásával igyekeznek leplezni az ellopott vagyon eredetét. Gyakran jogászok és más tanácsadók valóságos hadserege működik ebben közre, és ezért az ilyen jellegű gazdasági bűncselekmények felderítése közismerten nehéz és erőforrásigényes. Ugyanakkor kevés fehérgalléros bűnöző tudja megállni, hogy élvezze korrupt munkája gyümölcseit – a luxusrepülőgép/-jacht/-autó/-ingatlan/zebra/stb. nyújtotta élvezeteket.

Erre a jelenségre igyekszik választ adni az angol UWO, amelynek lényege, hogy politikailag exponált (PEP) vagy korrupciós bűncselekményekkel összefüggésbe hozható személyek esetén vagyonosodási eljárásokban megfordítja a bizonyítási terhet, és ezáltal nem a hatóságnak kell bizonyítania, hogy valaki bűncselekményből gazdagodott meg, hanem az érintettnek kell hitelt érdemlően igazolnia, miből származik egy-egy jelentős (50 000 angol fontot meghaladó) értékű vagyontárgya. A UWO-t az angol hatóságok akkor alkalmazhatják, ha megalapozott gyanú merül fel, hogy az eljárás alá vont személy vagyona nincs arányban a deklarált vagy törvényes jövedelmével.

A UWO nem büntetőjogi szankció, hanem polgári jogi jellegű, nyomozást támogató eszköz, de mégis rendkívül erős, mert ha az érintett nem tudja vagy nem akarja bizonyítani a vagyon forrását, akkor az állam vagyonelkobzási eljárást indíthat, és a vagyon végleg elveszhet – anélkül, hogy az ügyben büntetőítélet születne. Ez különösen hatékony lehet olyan esetekben, ahol a vagyon feltehetőleg állami forrásokhoz vagy offshore struktúrákhoz köthető, és a klasszikus büntetőeljárások bizonyítási akadályokba ütköznének.

Szigorú, a védelem jogait (ideértve a hatékony jogorvoslatot) biztosító feltételek mellett a UWO-k bevezetése összeegyeztethető az uniós joggal – Írországban és Bulgáriában is alkalmazzák például variációit –, és megkönnyítheti az évek alatt felhalmozott korrupt vagyonok visszaszerzését (lásd az Európai Bíróság C-243/18 sz. ügyben hozott ítéletét).

A magyar jog biztosította lehetőségek

Naivitás lenne azt gondolni, hogy a korrupt vagyonok visszaszerzését megkönnyítő esetleges jogszabály-módosítás önmagában megoldaná a túlárazott közbeszerzések és a nepotizmus problémáját hazánkban. A korrupció következtében létrejött, vagy azt leplezni hivatott szerződéseket (mint jogszabályba, illetve jó erkölcsbe ütközőt) a magyar jog eddig is tiltotta, és a Btk. külön fejezetet szentel a korrupciós bűncselekmények különböző formáinak és az ezekből származó vagyoni előny elvonásának.

Kompetens, következetes és politikai befolyástól mentes vádképviselet és bíróságok nélkül e problémák azonban nem orvosolhatók.

Ahogy azt az alábbi, erősen szemlézett jogintézményi példák mutatják, a jelenlegi magyar jogban is találhatók eszközök a korrupciós céghálók felszámolására.

Az ilyen esetekre nyújthat megoldást például a gyakorlatban ritkán alkalmazott, de a magyar jogban évtizedek óta jelenlévő, jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések rendszere (lásd 2001. évi CIV. törvény). Mivel a felhalmozott vagyonokat általában céges struktúrákon keresztül tulajdonolják, a céges struktúra egy-egy fontos szereplőjének eljárás alá vonásával – például a szerzett vagyoni előnyt elvonó pénzbírság alkalmazásával, vagy a tevékenység korlátozásával, így különösen a közbeszerzési eljárásokból, állami támogatásokból való kizárással – nem csupán az adott jogi személy, hanem a teljes vagyonláncolat feletti kontroll is megingatható vagy megszüntethető. Súlyosabb esetben akár a jogi személy megszüntetése is szóba jöhet, amely a gazdasági struktúra összeomlását idézheti elő – akkor és amennyiben, ha az adott cég javára valamilyen korrupciós bűncselekmény elkövetése bizonyítható.

A sors talán nem várt fordulata, hogy a Btk. legutóbbi, 2026. januárban hatályba lépett [az (EU) 2024/1260 irányelvnek megfelelő] módosítása megkönnyíti a korrupt módszerrel megszerzett vagyonelemek elkobzását az annak forrását igazolni nem tudó elkövetőktől, valamint olyan harmadik személyektől is, akik a vagyont a bűnszervezeti elkövetőtől szerezték meg. Ez kifejezetten a „vagyonkimentés” klasszikus eseteire – hozzátartozókra, bizalmi emberekre, strómanokra történő átruházásokra – reagál.

A gyakorlatban ez azt is jelentheti, hogy az ilyen vagyonszerzőknek kell majd igazolniuk, hogy valós, piaci alapú ügylet keretében, tényleges ellenérték fejében és igazolható forrásból jutottak a vagyonelemhez. Ellenkező esetben a vagyonelkobzás velük szemben is alkalmazhatóvá válik. Ha majd a büntetőjog-alkalmazás is követi ezt a szemléletet, a jelenlegi szabályozás nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is képes lehet érdemi fellépést nyújtani a rendszerszintű korrupcióval szemben.

Magyarország történelmi lehetőség előtt áll, Európa és a világ szeme rajtunk. Az, hogy a magyar társadalom képes lesz-e a jogállami normákat betartva leszámolni a démonjaival, generációkra határozhatja meg hazánk sorsát és határozott üzenetet küldhet a magyarországi eseményeket figyelő autoriter rezsimek működtetőinek. Európa és a világ szeme rajtunk.

Dr. Dózsa Dániel a gazdasági perekre specializálódott Queritius alapítója, a leideni jogi egyetem oktatója, dr. Baja-Pataki Petra pedig a Queritius partnere.