Az orosz gázszállítások akadozása, a Biden-adminisztráció korábbi lépései, valamint a korábbi éveknél zordabb tél a földgázárak drasztikus emelkedéséhez vezetett az elmúlt hónapokban. A 2022-ben látott pánikhangulat még nem tapasztalható a piacon, de az ellátási félelem már megjelent az árakban. Mivel a következő években a kínálati oldalról biztosan feszes maradhat a piac, a 30–40 euró/megawattórás ársávban maradhat a földgáz ára 2027-ig. Az olaj ára a 65–85 dolláros sávban maradhat jövőre.
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyben külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
A gáz ára az év végére a 30–40 euró/megawattórás sávba emelkedett, ami fájdalmas az európai gazdaság számára. Az első igazán kedvezőtlen hír augusztus végén érkezett, amikor az ukránok bejelentették, hogy 2025-től nem hosszabbítják meg az Oroszországból Ukrajnán át Közép-Európába tartó gázvezetékhez tartozó gázszállítási megállapodást. Ennek pótlására szóba jöhetne a Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül húzódó Jamal gázvezeték, de a lengyelek hallani sem akarnak róla. A félelmeket tovább növelte, hogy az OMV és a Gazprom közötti per eredménye után az orosz fél leállította a szállítást az OMV-nek.
Az időjárás is kellemetlenül alakul idén. Októberben és novemberben sok olyan nap volt Németországban, ami hideg, sötét és szélmentes volt, a megújulóenergia-forrásokra építő országnak így több földgázra volt szüksége, mint a megelőző két évben, a tárolók töltöttsége gyors csökkenésnek indult. Az előrejelzések szerint a tél is keményebb lehet idén Európában. E tényezők hatására a gázár már alulról súrolja az 50 euró/megawattórát, ami jelentős ellátási félelmekre utal az európai földgázpiacon.
Európa alapvetően kétféle módon szerezhet be földgázt: vezetéken keresztül vagy cseppfolyósított formában (LNG) tengeri szállítással. Habár sok vezetéképítési terv felröppent az elmúlt évtizedekben, különböző érdekellentétek miatt egyik sem valósult meg.
A jelenlegi geopolitikai helyzetben Európa problémájára így az egyetlen hosszú távú megoldást a globális LNG-importáló terminálok kapacitásának bővítése jelenthetné. A Biden-adminisztráció azonban egy sokat kritizált döntéssel 2024-ben ideiglenesen blokkolta az új exportterminálok építésének engedélyezését. Donald Trump korábban úgy nyilatkozott, hogy egyik első döntése lesz, hogy eltörli ezt a kártékony szabályozást. Rövid távon ennek azonban alig lesz hatása a földgázpiacra, az LNG-terminálok építése ugyanis időigényes, legkorábban 2029–2030 körül fejthetik ki kedvező hatásukat Európára.
2025 első felében 40 euró/megawattóra fölött maradhat az európai gázár. Ezt követően a feszített kínálat miatt a 30–40 euró/megawattórás sávra számítunk. Pozitívan hathat a gázárakra egy vártnál enyhébb tél, vagy ha sikerül megegyezni az orosz gázszállítások meghosszabbításáról, esetleg növeléséről. Ha azonban maradnak a mostani kilátások, az európai ár az amerikai 3,5-szerese maradhat. Mivel ez lineárisan leképződik a villamos energia árában is, mindez hatalmas teher az olyan európai energiaintenzív iparágak számára, mint a vegyipar, a nehézipar vagy a gépgyártás.
Mi lesz az olaj árával?
2024 elején voltak arra utaló jelek, hogy nőhet az olaj iránti kereslet, így eredeti terve alapján az OPEC 2024 szeptemberétől elkezdte volna enyhíteni a termeléscsökkentési intézkedéseit. Azonban a helyzet változott, a kereslet növekedése elmaradt a várakozásoktól. Az olajár így a geopolitikai feszültségek ellenére is a hordónkénti 70–80 dolláros sávban ragadt.
Az elmúlt két és fél évtizedben az olajkereslet növekedésének Kína volt az egyik fő motorja, az ország gazdasági problémái, és az elektromos autók terjedése azonban 2024 második és harmadik negyedévében csökkenő kínai keresletet hoztak, amire a Covid-időszak óta nem volt példa.
A gyengélkedő keresletnövekedés miatt az IEA, vagyis a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzései szerint 2025 első részében kőolajtöbblet lesz a piacon. Emiatt az OPEC-nek legalább a 2025-ös év közepéig el kellene tolnia az eredetileg idén szeptemberre tervezett termeléscsökkentési intézkedéseinek enyhítését. Az amerikai elnökválasztás eredménye után még nagyobb dilemma előtt állhat az OPEC. A kartellnek döntenie kell a rövid távú magas olajár és a piaci részesedés megtartása között.
Donald Trump nyilatkozatai arra utalnak, hogy az olajipart erősen támogató adminisztrációban gondolkodik. A várható pénzügyminiszter, Scott Bessent, kulcsfontosságú célnak tartja, hogy az Egyesült Államok olajtermelését további 3 millió hordóval növeljék naponta, hiszen az olajár csökkenése az inflációt, illetve Oroszország és Irán bevételeit is mérsékelné.
Ezek alapján úgy látszik, hogy szabályozói oldalról komoly akarat van amögött, hogy egyszerűsítsék az olaj- és gázipari cégek életét, növeljék Amerika termelését, és akár hordónként 60 dollár alá szorítsák az olajárat, javítva ezzel a gazdasági kilátásokat. Az ipari szereplők örülnek a szabályozások enyhítésének, de az olajtermelés további felfuttatásáért és az olajár lejjebb szorításáért már egyáltalán nem lelkesednek. Így pedig a politikai akaratot sokkal nehezebb vagy lehetetlen lehet keresztülvinni. A nemrégiben végbement felvásárlási és összeolvadási hullámnak köszönhetően ugyanis sokkal konszolidáltabb lett az amerikai olajipar, amitől tovább nőhetett e vállalatok alkupozíciója.
2025-ben és az utána következő pár évben is 3 + 1 fő erő fogja befolyásolni az olajárat: a világszintű olajkereslet alakulása, az OPEC termeléscsökkentési intézkedése, az amerikai termelés alakulása, valamint a geopolitikai konfliktusok a Közel-Keleten. Hordónként 65 dollár alatti Brent olajár nagyban csökkentheti az amerikai fúrási tevékenységet és a termelést, így hosszú távon ennél alacsonyabb olajár nem várható. De 80-85 dollárnál magasabb sem, ha ugyanis az olaj hordónkénti ára tartósan meghaladná ezt a szintet, akkor várhatóan az OPEC jelentene be termelésnövelést.
A 2025-ben az átlag olajár így hordónként 70–75 dollár között alakulhat a keresleti problémák és az OPEC döntései miatt. Ha a kereslet élénkül, az átlagos olajár hordónként 75–80 dollár közé emelkedhet. A legnagyobb kockázat az Irán körül kialakuló geopolitikai konfliktus lehet. Oroszországot leszámítva minden jelentősebb ország gazdaságára negatívan hatna, ha a konfliktus Irán termelését, exportját és az Arab-öböl kijáratának átjárhatóságát korlátozná, így úgy véljük, hogy ezt az érintett szereplők igyekeznek majd elkerülni.
A szerző a Concorde Értékpapír részvényelemzője.
