Aladár nem ad több pénzt szénerőműveknek

Gyűjtögeti az 50 forintos PET-palackokat. Nem kér nejlonzacskót a zöldségesnél. Ha belefér az idejébe, otthon hagyja az autót, és gyalogol vagy tömegközlekedik a városban. Rezsicsökkentéstől függetlenül kerüli az energiapazarlást. Nem szemetel, bár nem is szed szemetet az erdőben. Aladár nem tartja magát zöldnek, de a nyilvánvalóan környezetkárosító dolgokat próbálja mellőzni az életében.

Aladár a fentiekre nem sajnál napi néhány perc odafigyelést. De – sokakhoz hasonlóan – még sosem szánt évi néhány percet sem arra, hogy megnézze: a nyugdíjpénztári megtakarítását vagy éppen a befektetési alapban tartott pénzét mennyire környezetbarát vagy éppen környezetkárosító célra használják.

A mai szabályozási követelmények miatt pedig ez már nem igényelne óriási erőfeszítést. Ugyanis az alapkezelőknek, nyugdíjpénztáraknak és a brókereknek 2021 óta a honlapjukon kell bemutatniuk, egyáltalán foglalkoznak-e a fenntarthatósággal. Ezen belül az egyik legizgalmasabb „színvallás”, a káros hatásokkal kapcsolatos nyilatkozat kötelezettsége egy éve él: most nyáron láthattuk először a hazai szolgáltatóknál, hogy e téren jó vagy épp rossz irányba mennek a dolgok.

De amúgy mi értelme lenne foglalkozni a befektetéseink környezeti hatásaival?

Meglepően sok. Egy angol kutatás 2021-ben arra jutott: ha egy átlagos brit polgár a „hagyományos” portfólióról klímabarát nyugdíjpénztári megtakarításra váltana, az 21-szer hatásosabb lenne a kibocsátások mérséklésében, mint ha átállna megújuló energiából származó áramfogyasztásra, a repülőútjait vonatra cserélné, és még mindezt megspékelné egy vegetariánus életmóddal.

Hogy lehet ez? A „hagyományos” befektetési portfóliókban, melyek tisztán hozam-kockázati megfontolások alapján épülnek fel, még mindig megdöbbentően sok nem csupán a fosszilis energiatermeléshez kapcsolódó befektetés, de például az erdőirtásban érdekelt cégekhez, vagy éppen – hogy egy társadalmilag káros iparágat említsünk – a dohányiparba is rengeteg tőke áramlik a lakossági befektetésekből, a lakosság tudta nélkül.

A becslés persze egyszerűsít, lehet vitatkozni a módszertannal. És pláne elővehetjük, hogy „de a magyar ember és Magyarország az más”. Az üzenet azonban itthon is megáll: aki nem figyel oda a befektetéseire, tudtán kívül az is finanszíroz valamit. Nem kell szivarozó kapitalistákat magunk elé képzelni: itt Aladárokról beszélünk, akik – akárcsak az éves szja-kedvezmény érdekében – fizetnek havi pár ezer- vagy tízezer forintot nyugdíjpénztárba vagy éppen egy befektetéshez kapcsolt életbiztosításba, netán tartanak egy-két befektetési alapot.

Persze minél több a befektetésünk, az azokhoz kapcsolt környezeti lábnyom annál nagyobb. Ha Aladárnak csak néhány százezer forint befektetése van, akkor nála még talán több kibocsátáscsökkenést ér a zöldáram-vonat-vegetáriánus kombó, de a kis befektetések káros hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A jó hír

Pár éve, ha Aladárt a befektetéseinek indirekt káros környezeti vagy társadalmi hatásai érdekelték volna, még a legjobb szándékú befektetési vagy nyugdíjpénztári szolgáltató ügyfélszolgálata is joggal lepattintotta volna, mondván, ilyen típusú adatokat egyszerűen nem gyűjt a cég.

Ma viszont Aladárnak csupán három, pár perces csekkolási lépést kellene tennie, ha a befektetéseiben is el akarja kerülni vagy legalább mérsékelni a káros környezeti vagy társadalmi hatásokat.

1. A szolgáltató honlapján megkeresni a fenntarthatósági közzétételeket (mert hogy kell ilyennek lennie). Ha nincs ilyen, rákérdezni az ügyfélszolgálaton, rosszabb esetben panaszt tenni, végső soron az MNB-nél.
2. Megkeresni a befektetések káros hatásairól szóló közleményt, amiben a szolgáltatónak színt kell vallania: foglalkozik-e ezekkel vagy sem. Ha igen, akkor éves gyakorisággal láthatjuk a számokat is: például több vagy kevesebb szén-dioxid-kibocsátás, vízszennyezés vagy éppen emberi jogsértés tapad-e a befektetésekhez, illetve például alkalmaz-e kizárási listákat a szolgáltató. (A kizárási listák jellemzően a fosszilis energiahordozókkal, erdőirtással és más, környezetileg káros tevékenységekre irányulnak, de számos társadalmi, etikai szűrés is előfordul, például emberi jogokat nem garantáló államok kötvényei, szerencsejátékban vagy vitatott fegyverek gyártásában utazó cégek kapcsán.)
3. Elérhető-e környezeti, társadalmi, felelős vállalatirányítást (ESG) hangsúlyosan figyelembe vevő vagy akár magát a fenntarthatóságot célul kitűző befektetési lehetőség, termék? Ha igen, akkor ezek esetében az a minimum, hogy a káros hatásokat megpróbálják figyelembe venni, kiszűrni, minimalizálni, és erről aztán az éves jelentésben tájékoztatni is kell a befektetőt.

A piramis legalján

Jó két éve vezette be az EU azt a szabályozást, hogy amikor befektetési tanácsadásban részesülünk vagy éppen portfóliókezelésre adunk megbízást, a szolgáltatónak arra is rá kell kérdeznie, van-e fenntarthatósági preferenciánk. Ha igen, megjelölhetjük, csupán a káros hatásokat kívánjuk elkerülni, vagy kifejezetten a fenntarthatóságot kívánjuk befektetéseinkkel szolgálni.

A káros hatások kiszűrése a befektetésekből valahol a fenntarthatósági „piramis” legalján helyezkedik el. Nem lesz tőle jobb a világ, de legalább rosszabb sem – hasonlóan, mint a szemetelés elkerülésekor.

Legyünk reálisak: amikor Aladár tiltólistára teszi a szénerőműveket vagy az olajcégeket (azaz olyan befektetést keres, ami kiszűri például a bevételüket valamilyen mértékben fosszilis energiahordozókra építő cégek részvényeit, kötvényeit) annak önmagában természetesen semmilyen hatása nincs.

Tehát ebből a szempontból is pontosan ugyanaz a helyzet, mint ha valaki nem kér zacskót a zöldségesnél, heti egyszer nem eszik húst, vagy éppen biciklivel kivált egy autóutat. Az egyéni vásárlói vagy befektetői döntések önmagukban jelentéktelenek. Azonban együttesen és főleg tömegesen igazi gazdaságátformáló hatást válthatnak ki.

De mennyi lesz így Aladár ötéves hozama?

Ezen a ponton szokott persze belépni a magyar pénzügyi-befektetési gondolkodás egyik legkárosabb mítosza, miszerint ha a befektetésekben megjelennek nem pénzügyi, etikai szempontok, az szükségszerűen hozamáldozattal jár. E kérdéskör ennél sokkal összetettebb:

a több ezer közgazdasági elemzésből, ami e témában született, legalább annyi jut arra a következtetésre, hogy a fenntarthatósági szempontokat integráló befektetések hosszú távon pénzügyi értelemben is versenyképesek a hagyományos alapokkal, mint ahány tanulmány utóbbiakat tartja jobb teljesítményűnek.

Anélkül, hogy ezt a kérdést itt kibontanánk, egy összefüggést érdemes kiemelni. Az egyik legfontosabb szempont, ami a káros hatásokat szűrő vagy kifejezetten a fenntarthatóságot támogató befektetés hozamát befolyásolni fogja, az magának a zöld átállásnak a sikeressége és üteme. Egy zöldülő világban Aladár szénerőművektől megtisztított befektetése jó eséllyel felülteljesít majd. A dolog endogén, azaz önmagára visszaható: Aladár befektetői „szavazata” ugyanis kicsiben maga is segítheti a zöld átállást – pláne ha egyre több befektető követi a példát.

Ha viszont a zöld átállás – például politikai okokból – megbukik, valószínűleg az ellenkezője lesz igaz: Aladár klímabarátabb portfóliója nagyobb eséllyel fog alulteljesíteni – ahogy láthattuk ezt egyfajta mini-esettanulmányként 2022-ben (a földgáz és olaj áremelkedések mellett) és a friss tőzsdei reakciókban Trump újraválasztásának napján is, amikor is szárnyaltak egyes fosszilis cégek tőzsdei árfolyamai. Persze egy elszabaduló klímaváltozás mellett félő, hogy az esetlegesen elmaradt hozam lenne Aladár legkisebb problémája.