Az elmúlt néhány évben egyre gyakrabban eszem banánt. Kiváló szénhidrátforrás, kellő energiát ad a reggeli edzések előtt. Emellett olcsónak is mondható, más gyümölcsökkel összevetve mintha még az utóbbi évtizedek inflációja is kevésbé fogott volna rajta.
De mégis hogyan lehetséges, hogy a több ezer kilométeren át szállított, hajóval az Atlanti-óceánt, majd kamionokon fél Európát is átszelő banán árában érezzük legkevésbé a pénzromlás ütemét? Lelövöm előre a poént:
számos jel utal arra, hogy ebben sok egyéb tényező mellett a drogcsempészetnek is szerepe lehet.
Teljesen abszurdnak tűnhet, de a banán ára az elmúlt 25 évben nominális értelemben gyakorlatilag nem változott Európában, egy kilogramm ára kisebb-nagyobb ingadozás mellett 1 dollár körül mozgott a Világbank statisztikája szerint. Magyarországon tehát leginkább a forint leértékelődése, a magasabb áfakulcs vagy a kiskereskedelmi különadó tükröződött az árak emelkedésében.
Az inflációálló banán
A KSH adatai szerint a banán kiskereskedelmi ára az 1997-es 200 forintról 2023-ra 770 forintra növekedett. Ez 285 százalékos áremelkedésnek felel meg 26 év alatt. Összehasonlítva más népszerű és nagy mennyiségben vásárolt gyümölcsökkel, a citrom 326, a narancs 333 százalékkal lett drágább, míg az itthon nagy mennyiségben termesztett gyümölcsök közül az alma 440, a görögdinnye 449, a körte pedig 563 százalékkal magasabb áron került tavaly kiskereskedelmi forgalomba az 1997-es árakhoz viszonyítva.
Ennek az évtizedes olcsóságnak persze számos biológiai és gazdasági összetevője van. A banán a világ legnagyobb lágyszárú növényeinek egyike, viszonylag igénytelen, gyakorlatilag egész évben képes termést hozni, így a friss kínálat – még ha az érési, sárgulási folyamatot mesterséges úton indítják is meg – folyamatos. A banán e tulajdonságai részben magyarázatot jelentenek a tartósan alacsony árakra, hiszen nincs szezonalitásból fakadó hatás.
Ugyanakkor vannak tényezők, amelyek a drágulás irányába hatnak. A banán vízigénye akár a napi 30-50 litert is elérheti. Egy évekkel ezelőtti utazásom során Tenerife északi részén megdöbbentő volt látni, ahogy az öntözőberendezés kígyózott a legalább 5-7 méter magas banánok tövében a sűrű árnyék alatt. Ahogyan azt is, hogy a 20-30 kilogrammot is nyomó, még fejlődésben lévő egybefüggő termést karókkal támasztják alá, hogy a szár a fejlődési szakaszban a teher alatt ne törjön le. Ami azt is jól szemlélteti, hogy a banán élőmunka igénye magas, főleg a betakarítás közeledtével. A többhektáros, egybefüggő területeken a magasba nyúló, sűrűn ültetett növények között jellemzően kézzel szüretelnek.
Egyes helyeken látni is a drágulás jeleit, 2021-ben például a kanári termelők 30 százalékkal emelték az árat. Nem véletlen, hogy az európai és így a magyar boltok polcain nem is igazán találkozunk ezzel az ökológiailag egyébként fenntarthatóbb spanyol típussal, nálunk a méretesebb és olcsóbb dél-amerikai cavendish fajta az elterjedt. A fogyasztó ugyanis árérzékeny, és a kiskereskedelmi láncok egyébként is fontos szereplők a banán árának alacsonyan tartásában, a reklámújságokban hirdetett olcsó banán klasszikus vevőcsalogató.
A banán árának alakulása számos országban központi kérdés, sokfelé állami támogatásokkal védik a helyi termelőket, illetve igyekeznek az árakat kordában tartani. Mivel az egyik legjobb tápanyagforrás a magas szénhidráttartalma miatt, különösen a fejlődő világban elemi fontosságú, hogy megfizethető szinten maradjon a banán. Bár India és Kína számítanak a világ két legnagyobb banántermelőjének, az ottani belső fogyasztás miatt Európában ezekkel a termékekkel nem találkozhatunk, Kína például még így is Fülöp-szigeteki importra támaszkodik.
A banán-kokain kapcsolat
A banán árára tehát számos tényező hat, amelyeket teljesen szétszálazni nem is lehet. Egy dologról azonban kevés szó esik, amikor a banán áráról beszélünk. Noha az érintettek nem győzik tagadni, számos jel mutat arra, hogy az alacsony európai banánárak mögött a drogkereskedelemnek is lehet némi szerepe. Érdekes olvasmány a témában Dezső Andrásnak a kokain magyarországi elterjedését az 1900-as évek elejétől felgöngyölítő Magyar kóla című könyve, amelynek történeteit az elmúlt időszak rendőrségi közleményei csak tovább erősítik.
Júliusban a rotterdami vámosok több mint nyolc tonna kokaint tartalmazó szállítmányt foglaltak le, majd novemberben a BRFK munkatársai a csepeli szabadkikötőben több mint 23 milliárd forint utcai értékű kokaint foglaltak le.
A közös mindkét esetben az volt, hogy a kábítószer banánokat szállító konténerben érkezett Európába.
Mindkét termék Latin-Amerikából származik, és rendkívül népszerű Európában. Az Egyesült Királyság egy főre vetítve Európa legnagyobb banánfogyasztója, a világ 10 legnagyobb banánimportőre között van. Az Egyesült Királyság – Nyugat-Európa nagy részéhez hasonlóan – pedig nagy kokainfogyasztónak is számít, becslések szerint évente 3,2 milliárd fontot költenek kokainra.
Kolumbiából a kokain egy jelentős része Mexikóba kerül, majd onnan tovább utazva a nagy kábítószer-fogyasztónak számító Egyesült Államokba. Európa irányába viszont csak hajóval érkezhet nagy mennyiségű áru. A banán óceánon átívelő szállítása pedig olyan lehetőséget teremt a nagypályás drogkereskedők, csempészek számára, melyet a terméshozamából és népszerűségéből fakadóan más gyümölcs egyszerűen nem tenne lehetővé.
Európába néhány jelentős belépési pont, kikötő van mindössze, ahová óriási mennyiségben érkezik a banán. Ezek az országok többek között Spanyolország, Belgium és Hollandia, melyek alapvetően a kokain európai bejutási pontjai is egyben. A teljes európai lánc pedig innen épül fel.
A banánnak mint romlandó árunak a lehető leggyorsabban át kell haladnia a kikötőkön, ez pedig nyomást gyakorol a vámhatóságokra. Egyszerűen képtelenség lenne minden szállítmányt alaposan ellenőrizni. Másrészt a banánt hűtött konténerekben kell szállítani, amelyek tökéletesek a kokain elrejtésére, akár a hűtőegységekben, akár a vastagabb falakban.
A banán és a kokain tehát kéz a kézben jár. Ecuadorban a helyi hatóságok szerint 50-60 banánexportáló cég is érintett lehet a kokainkereskedelemben. A banánt inkább csak a kokain csomagolóanyagának használó, így az árára sem nagyon érzékeny szereplők erősödése pedig közrejátszhat még akár abban is, hogy a legnagyobb, nagy múltú, legális, banánnal foglalkozó disztribútorok évről évre veszítenek a súlyukból. (2002-től 2013-ig a négy legnagyobb banánkereskedő piaci részesedése 70 százalékról 42 százalékra zuhant.)
Egy tonna banán kiskereskedelmi ára és egy kiló kokain termelői ára durván hasonló szinten lehet.
Ahogyan Dezső András is írja a már említett könyvében, 1 kilogramm kokain eladási ára nagyobb mennyiség esetén minőségtől függően mindössze 1000-1200 dollár körül alakulhatott néhány évvel ezelőtt. Ehhez képest a kokain grammonkénti utcai ára Európában ugyanebben az időszakban – legtöbbször felhígított formában – minimum 60 dollárra volt tehető. Ez azt jelenti, hogy alsó hangon 50-60-szoros az utcai ár a termelői árhoz viszonyítva.
Ez az áru minőségétől függően pedig inkább csak magasabb lehet. Ha például figyelembe vesszük a Statista által publikált adatokat, amíg a valószínűleg jobb minőségű, tisztább (vagy teljesen tiszta) kokain grammonként Bolíviában 6, Mexikóban 14 dollárra tehető, addig a feltehetően gyengébb minőségben elérhető holland, német vagy brit sorban 62, 89 és 110 dollár lehetett 2021-ben.
A holland és német árak közötti különbség jól tükrözi a szállításból fakadó kockázati felár alakulását. Ahogy terül a portéka, a marzs a teljes láncon keresztül megfigyelhető. Így alakul ki a Kolumbiában vagy Ecuadorban grammonként kb. 1 dollárért eladott kokainból az akár 100 dolláros feketepiaci ár Európa utcáin.
A banánon ehhez képest alig van profit. Európa legnagyobb banánimportőre a több mint 100 éves múlttal rendelkező ír Fyffes, mellette a Chiquita, a Dole, a Fresh Del Monte és a Noboa rendelkezik még szemmel látható részesedéssel. A Fyffes társaival ellentétben azonban csak az áru mozgatásában vesz részt, pénzügyi eredményeit pedig leginkább az értékesítési ár, a devizahatás és a szállítási költség határozza meg. Számításaim szerint a Fyffes operatív szinten a banánon kilónként legfeljebb 1-2 centet, tonnánként 10-20 eurót kereshet.
A kokain európai térhódítása tehát a klasszikus banándisztribútorok számára hosszú távon káros, pusztán a banánfogyasztók szemszögéből nézve ugyanakkor előnyös is lehet, a banán árának drasztikus emelkedésére ugyanis így kisebb esély mutatkozik.
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.
