Román energiával működhetnek majd a magyarországi akkumulátorgyárak

Néhány hetes hír csupán, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter a román fővárosban járt, ahol néhány igen fontos megállapodást ütött nyélbe. Ezek közül érdemes kiemelni kettőt:

• az egyik a két ország közötti gázszállítási kapacitások bővítését jelenti;
• a másik az áramszállítási kapacitások bővítését.

Mondanom sem kell, hogy nem arról van szó, hogy Magyarország a közeljövőben több energiát szeretne szállítani keleti szomszédunknak, hanem épp fordítva. Romániának ugyanis minden esélye megvan arra, hogy 5-10 éves távon a régió egyik legjelentősebb energiaexportőrévé váljon. Ha nagyon bulvárosra akarnánk venni, azt mondanánk, hogy a hazai akkugyárak román árammal és gázzal fognak üzemelni.

Az, hogy áram és földgáz tekintetében ekkora partnerré válhat Románia, sok szempontból földrajzi adottság, de azért tettek is érte, ez kétségtelen. Az áramellátásuk esetében érdemes kiemelni, hogy a román áramtermelés negyedét vízerőművek adják.

Ez önmagában eddig érdekes tény volt csupán, a megújulóenergia-forradalom idején azonban jelentős versenyelőnnyé formálódik. Ugyanis a román vízenergia-termelés jelentős részét tárolós vízerőművek alkotják, ez praktikusan azt jelenti, hogy a hálózatuk szabályozási képessége óriási az ország méretéhez képest. Magyarul

a románok annyi nap- és szélerőművet építhetnek, amennyit csak akarnak, nem kell attól tartaniuk, mint Magyarországon, hogy a hálózat összeomlik, mert nem tudják szabályozni a változékony megújuló energiát.

Mindamellett, hogy egyébként is jól állnak áramellátás terén, amerikai kooperációban moduláris és hagyományos atomerőművek építésével is készülnek. Összességében nem irreális azt feltételezni, hogy jelentős mértékű áramexportra lesz képest ez a szektor, amelynek természetes felvevő piaca lehet hazánk, amely épp energiaigényes iparágakat telepít gőzerővel – miközben jelenleg is jelentős mennyiségű áramimportra szorul.

A másik terület, amelyen Magyarország energetikai függése óriási és egyoldalú, az a gázellátás. A hazai fogyasztás több mint 80 százaléka külföldről érkezik, és ezen belül szinte 100 százalékban Oroszországra vagyunk utalva. A fizikai kényszerek, a határkeresztező kapacitások szűkössége még jó ideig az oroszokhoz köti hazánkat.

Ebben érdemi változás lehet a fekete-tengeri Neptun gázmező kiaknázása, amely román–osztrák kooperációban már elkezdődött, és valamikor 2027–2028 környékén az első gázmolekulák is a felszínre kerülhetnek.

Ennek tükrében érhető a külügyminiszter útja, hiszen ha már ott a gáz, akkor értelmes dolog a határkeresztező kapacitásokat addigra úgy felfejleszteni, hogy át is érhessen Magyarországra. Bár még korai pontos becslést adni azzal kapcsolatban, hogy a románok mennyi gázt fognak hazánknak juttatni, de vélhetően az orosz import akár 20-40 százalékát is helyettesíthetik, ami azért jelentősnek tekinthető.

Az már csak hab a tortán, hogy a román oldalon számos gázerőmű épült az elmúlt években, így a románok gázt vagy abból közvetlenül előállított áramot is juttathatnak hazánknak, a megújuló energiák és a szabályozási képességük mellett.
A fentiek miatt nem teljesen irreális az, hogy Magyarország energiaellátásában a 2030-as évektől Oroszország mellett Románia lehet a legjelentősebb partner.