Romló forint ide vagy oda, olcsóbb ma külföldön nyaralni, mint tíz éve

A kérdést – többek között – azért is nehéz megválaszolni, mert egyéni szinten bármi lehet rá a válasz. Külföldi utazás vagy nyaralás során egy rövid időszakban az adott országban elérhető javaknak csak egy apró szeletét fogyasztjuk. Bár a pénztárcánk vastagságának változása mérhető és összehasonlítható, nyaralásaink fogyasztási kosarának árindexe már kevésbé.

Azért nehéz összehasonlítani korábbi évek között fogyasztásunkat, mert a sokszor feltűnés nélkül megváltozott fogyasztási szokásaink torzító hatásúak. Ahogy idősödik az ember, egyre hajlamosabb a kényelmére több pénzt rászánni. Hányszor gondolkoztunk már el azon, hogy a belvároshoz közelebb eső, de drágább vagy a külvárosi és olcsóbb szálláshelyet foglaljuk le? A szállásfoglalás lett drágább, vagy egyszerűen többet vagyunk hajlandóak kiadni a kényelmünkért, mint 10 éve?

Pár éve épp azon a hétvégén mentünk egy olasz tengerparti üdülővárosba, amikor a város fennállásának 2500. évét ünnepelte. Az alkalom adta lehetőséget megragadva a teljes olasz nemzet ebbe az apró városba tömörült (legalább is mi így éreztük). Minden apartman, étterem, de még a napozóágy is 20 százalékos felárral volt csak kapható. Ez azt jelenti, hogy 20 százalékkal drágább lett volna az előző évhez képest az olasz tengerpartra utazni? A mi esetünkben talán igen, de a mondatot fontolgatva mégiscsak érezzük, hogy csupán a mi tapasztalatunkra alapozva ezt nem lehet kijelenteni érdemesebb magasabb szinten vizsgálni a kérdést.

Nemzetgazdasági változások

A kérdés megválaszolásához legelőször a kérdést kell tisztáznunk. Azt, hogy drága-e külföldön nyaralni lehetetlen megválaszolni, nincs egy objektív igazság, hisz mindenkinek mást jelent a drága. Azt már talán megpróbálhatom megválaszolni, hogy drágább lett-e, mert ahhoz nem kell megegyeznünk arról, hogy mi a drága, csak egyet kell értenünk abban, hogy akkor drágább valami, ha többet kell érte fizetnünk.

Ha tisztáztuk a kérdést, elkezdhetünk számolni. A külföldi nyaralás költségeit összehasonlítani két fő mérőszám segítségével tudjuk:

• a valutaváltási árfolyamok
• és a célország turizmus ágazatában mért fogyasztói ár változása

Van, ahol biztos megéri

A mutatók együttes hatását semmi nem érzékelteti jobban, mint Törökország esete. Az elmúlt években a népszerű nyaralási célpont gazdasági helyzetéről egyre megdöbbentőbb híreket lehetett hallani. Legutóbb a májusi harmonizált inflációs adat látott napvilágot: 73,5 százalék. Tíz év alatt a turisztikai ágazatban 524 százalékkal nőttek az árak, a teljes fogyasztói kosarat is bőven felülmúlva. Ehhez persze az is társul, hogy a török líra teljes mértékben elértéktelenedik más devizákkal szemben, beleértve a forintot is. A két hatás együtt pedig azt eredményezi, hogy a 10 évvel ezelőttihez képest közel 4 százalékkal kevesebb forintot kell fizetni egy anatóliai kiruccanásért.

Mindez két fontos dolgot jelenthet: a török vendéglátási árak nemzetközi szinten maradtak a válság ellenére is. Ezáltal az ország gazdasági helyzetének legnagyobb vesztesei a török emberek lettek, akik valutás megtakarításaik elinflálódtak, és saját országuk turizmusából kiárazódtak.

Az Égei-tenger másik országa sem a gazdaságilag legsikeresebb évtizedén van túl. A 2009-es államcsőd közeli állapotokból való felállás hosszú időn keresztül húzódott Görögországban. A legfrissebb átlagos nettó fizetési adatok a 2012-es szinteknél 15 százalékkal alacsonyabban vannak.

Az athéni nemzeti bankban – az ankaraihoz mérten biztosan – a piac szerint megbízható valutát nyomtatnak: eurót. A gazdasági lassulás ezért másképp jelentkezett, a boltokban kiírt átlagos árak egyre csökkentek. A lassulás olyan jelentős volt, hogy először tavaly decemberben érték el ismét a 10 évvel ezelőtti árszintet. A vendéglátóhelyek is hiába támaszkodhatnak fizetőképesebb külföldi vendégekre: 10 évre vetítve csak évi 1 százalék körüli áremelkedés volt jellemző.

A magyar nyaralók tekintetében ez azt jelenti, hogyha az elmúlt években rendszeresen jártunk Görögországba nyaralni, akkor jellemzően csak az euró forinthoz képesti drágulása miatt kellett mélyebben a zsebünkbe nyúlni.

A magyar bérszínvonal

Drágább lett-e nyaralni? Az imént olyan példát is láttunk, ahol a szó szoros értelmében kevesebb forintot kell fizetni a nyaralásért. Azonban a drágább nem csak azt jelentheti, hogy több pénzt kell érte kifizetni. Azt is jelentheti, hogy aránylag többe kerül, azaz: a jövedelmünknek egy nagyobb hányadát kell érte kifizetnünk.
Az elmúlt évtizedről legtöbbünknek talán nem a „rossz gazdasági teljesítmény” kifejezés jutna eszébe, ezért is lenne megtévesztő csak a török és görög példákra támaszkodni. Magyarországot és a környező országokat egyaránt pozitív növekedési és fejlődési mutatók jellemezték.

Ezért is érdemes ezen a ponton bevenni a vizsgálatunkba egy harmadik változót: a magyarországi átlagos nettó keresetet.

2017-óta a magyar bérek növekedése messze megelőzte a legnépszerűbb utazási célpontjainkban tapasztaltakat, és ezt a 2022-es minimálbér emelés csak tovább növelte. Amennyiben a mi bérünk a magyar átlagos nettó bérszínvonalhoz hasonlóan emelkedett, akkor jóval többet nőtt a fizetésünk, mint azok a külföldi nyaralók fizetése, akikkel az üdülőhelyeken versenyzünk a fogyasztásért. Meg kell azonban említeni, hogy a kiemelkedő bérnövekedéssel párhuzamosan az euróval szemben 31 százalékot gyengült a forint. A makrogazdasági hatások kéz a kézbe mozognak: kisebb bérnövekedés esetén kisebb infláció és kisebb valuta gyengülés is könnyen elképzelhető – ha másképp alakul a gazdaság lehet kevésbé éreznénk drágának a nyaralást.

A korábban vizsgált árfolyam-infláció páros magyar átlagbérhez viszonyított arányát elemezve új árnyalatú választ kaphatunk a kérdésre. Ez a válasz azonban meglepő lehet: a magyarországi átlagbérből több külföldi nyaralást lehet fogyasztani, mint 10 éve, azaz:

olcsóbb lett külföldön nyaralni, mint korábbi években volt. A magyar bérek növekedése ellensúlyozni tudta a devizaárfolyamok és az infláció együttes hatását.

Az ábrára tekintve elsőre feltűnik, hogy 2017-ig valóban jellemző volt kismértékű drágulás (Olaszországot kivéve, amely a feltüntetett négyesből a legtovább lábalt ki a 2008-as válságból). Azonban a magyar bérek elmúlt 5 évben tapasztalt robbanásszerű növekedésével a külföldi piacok nem tartották magukat, ennek is köszönhetően

ma 20-40 százalékkal több nyaralást kapunk a jövedelmünk azonos hányadáért, mint 10 éve.

Viszont a forint minden ábrázolt ország devizájával szemben gyengült. Ebből arra lehetne következtetni, hogy az átlagbérből fogyasztható üdülés itthon még nagyobb mértékben nőtt, mint a többi országban. Az ábrán is látható azonban, hogy ez nem így van. A magyarországi forint árak emelkedése magasabb mértékű volt, mint az összes többi országban, azaz lépést tartott a magyar turizmus a külföldi eurós árak emelkedésével is. Magyarországon átlagosan évente 5 százalékkal emelkedtek a vendéglátási árak. A második legmagasabb emelkedés Ausztriában volt, ott 3,6% de Olaszországban például csak 1,6% volt. Tíz év alatt ez szignifikáns különbséget jelent.

Szintén szembetűnő a szezonalitás jelensége, kifejezetten Horvátországban, ahol a nyári hónapokban akár 10-15 százalékpontos ingások is lehetnek. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy sikerül-e még épp a szezon előtt vagy után egy jó nyaralási hetet elkapni. Ugyanakkor szembetűnő a szezonalitás hiánya például Romániában, ahol évszaktól függetlenül mozognak az árak.

A drágulás persze viszonyítás kérdése, mint említettük. Ha a magyarországi vendéglátási árak kisebb mértékben növekedtek, mint egy másik országban, akkor az ott eltöltött üdülés olyan érzést kelthet az emberben, mintha drágábbá vált volna. Legnépszerűbb nyaralási célpontjaink közül a drágulás illúzióját Ausztriában tapasztalhatjuk legjobban, ahol májusban csak 14 százalékkal kaptunk többet a jövedelmünk azonos hányadáért, mint tíz éve. Ennek több magyarázata is lehet: erős gazdasági teljesítmény, a járvány alatti szigorú lezárások miatt kieső bevételek pótlása, a síszezonok folyamatos rövidülése és persze az euró árfolyam mind felfelé hajtják az árakat nyugati szomszédunknál. Mindennek ellenére a magyar átlagbér növekedése ezt is felülmúlta, itt is kisebb részét kell a bérünknek kifizetni egy nyaralás során, mint 10 évvel korábban.

Engem persze nem vigasztalnak a nemzetgazdasági számok, ha visszagondolok a cikk elején említett olaszországi nyaralásomra. Azt gondolom, hogy az olvasók között is többen így éreznek. Két dolgot azonban fontos felismerni. Először is azt, hogy hajlamosak vagyunk jobban észrevenni az árak emelkedését, mint a saját bérünk növekedését. Másodszor pedig azt, hogy ezernyi tényező lehet, amely egy-egy nyaralásunkkor az elköltött pénz mennyiségét befolyásolja, és megfelelő tervezéssel kihozhatjuk a legtöbbet abból, amink van.