Jók-e Matolcsyék nyugdíjötletei?

2022. május 24. – 05:24

Simonovits András
emeritus kutató, KRTK KTI

Másolás

Vágólapra másolva

Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.

Matolcsy György a napokban bemutatta a Fenntartható egyensúly és felzárkózás című, 144 pontból álló MNB-programot. (A cím zavaros tipográfiája jól tükrözi az anyag zavarosságát.) A körülbelül 200 oldalas anyag sok érdekes gondolatot, adatot és ábrát tartalmaz; vannak benne kritikus megállapítások is, minden érdeklődőnek érdemes legalább belenéznie, átlapoznia.

Az anyag készítői azonban főleg „más portája előtt sepernek”, alig beszélnek az MNB fő feladatairól: a monetáris politikáról, az infláció elszállásáról, a forint elértéktelenedéséről. Sokkal nagyobb baj, hogy az anyag nincs rendesen tagolva, a részletek szétfeszítik az egészet, és hiányzik az oksági nyomozás.

A program bevallott célja: hogyan érheti el Magyarország az EU-átlagot 2030-ra? (Én már újságolvasó voltam, amikor 1961-ben Hruscsov az SZKP 22. kongresszusán megfogalmazta a 20 év alatt Utolérni és túlszárnyalni Amerikát programot.)

A teljes áttekintés helyett röviden ismertetem a program demográfiai és nyugdíjötleteit. Joggal (?) dicsekszik a magyar teljes termékenységi arány utóbbi évtizedes látványos növekedésével; de mechanikusan kiszámítja, hogyan kellene a trendnek folytatódnia, hogy 2030-ra elérjük a 2,1-es értéket, amely a hosszú távú egyensúlyhoz szükséges. (Jelenleg egyetlen EU-tagállam sincs a 2,1 érték közelében sem.) Érdekes megállapítások olvashatók a kiskorú gyermekeket nevelő családok nehézségeiről, és szóba kerül a teljes szja-mentesség kiterjesztése a legalább négygyermekes anyákról a háromgyermekesekre is.

A program a demográfiától a nyugdíjrendszer felé haladva négy alternatívát említ a családbarát nyugdíj bevezetésére: a családi adókedvezmény figyelembevétele az induló nyugdíjak számításában; gyermekszámtól függő fix járadék; a gyermek(ek) által fizetett járulékok egy részének jóváírása a szülők nyugdíjában; és a Nők40 demográfiai feltételekhez kapcsolása. Kár, hogy az anyag nem tér ki az említettek költség-haszon elemzésére, és elsiklik afölött, hogy más országokban ezeket az alternatívákat csak az elméleti közgazdászok mérlegelik.

Örömmel nyugtázom, hogy az anyag kitér a magyar nyugdíjrendszer valódi problémáira is. 1) Megemlíti, hogy az induló nyugdíjak túlzott mértékben függnek a nyugdíjazás előtti évek átlagkereseteitől, és alakulásuk kiszámíthatatlan. 2) Más országok tapasztalatára építve javasolja, hogy az általános nyugdíjkorhatár a születéskor várható élettartamot követve emelkedjen. 3) Felveti, hogy a Nők40 igénybevételét esetleg „demográfiai feltételekhez kellene kötni”. 4) Lándzsát tör az általános korhatáron túli nyugdíjba vonulás erősebb ösztönzése mellett.

A cikk hátralévő részében e négy ponttal foglalkozom részletesebben.

1) Induló nyugdíjak. Minden olyan országban, amelyben az induló nyugdíj függ a korábbi évek egyéni keresetétől, lényegében azonos valorizálási módszerrel hozzák a korábbi évek egyéni keresetét az induló év átlagos kereseti szintjére: beszorozzák a megfelelő átlagos kereseti indexszel. Különféle okokból Magyarországon a nyugdíjszámításban használt nettó reálbérindex 2016 óta túl magas, évi 6-10 százalék, még a 2020-as járvány idején is 6 százalék fölött volt. A nemzeti számla megközelítése sokkal lassabb növekedést mutat, ezért célszerű lenne a valorizálásban a jóval megbízhatóbb GDP-növekedési ütemen alapuló nominális mértékét használni. Emellett karban kellene tartani a már megállapított nyugdíjakat is, és felül kellene vizsgálni a mértéktelen járulékkulcs-csökkentést (2016 és 2022 között a munkáltatók által fizetett szochokulcs 27-ről 13 százalékra zuhant). A nyugdíjskála meredekségének csökkentése is lassítaná az induló nyugdíjak elszaladását (a skála kiegyenesítése után a 2 százalékról fokozatosan akár 1,8-ra is mérsékelhető).

2) Nyugdíjkorhatár-indexálás. Több évtizedes stagnálás után, 1995-től kezdve a hazai várható uniszex élettartam jelentősen növekedett: 69,3-ről 76,2 évre. Ezt követte, sőt túlszárnyalta az általános korhatár emelése 55/60-ról 65/65 évre. Ez az emelés – áttételeken keresztül – jelentősen csökkentette a nyugdíjkiadások GDP-arányát, és hozzájárult a GDP-arányos költségvetési hiány mérsékléséhez. Nem tudom megítélni, hogy mi az optimális arány a két mutató között, de a 3) és a 4) pontban még visszatérünk a tényleges korhatárhoz.

3) Halasztott nyugdíjba vonulás. Más országokban bónusz jár a nyugdíjba vonulás halasztásáért, az általános korhatár előtt is, utána is. Nálunk 2012-ben, hungarikumként megszűnt az előre hozott csökkentett nyugdíj (erről hallgat a program, a Nők40-ről a következő pontban szólunk). Az általános korhatáron túlra halasztott nyugdíjba vonulás viszont változatlanul havi 0,5, azaz évi 6 százalékkal növeli az induló nyugdíjat. Ez egyáltalán nem kevés, de az érdekeltek alig tudnak róla. Az MNB-anyag szemérmesen hallgat arról, hogy 2021 óta nyugdíj melletti munkavégzés esetén nem kell semmilyen járulékot sem fizetni, aláásva a bónusz hatását. (Kitérőként említem, hogy a 0,5 százalékos havi bónuszt az állampolgárok gyakran összekeverik az éppen megszüntetett szabállyal: nyugdíj melletti munkavégzés esetén a többletkereset 0,5 százalékával emelkedett a nyugdíj.)

4) Nők40 szigorítása. A 2011-ben bevezetett Nők40 lehetővé tette, hogy 40 év jogosultsági idő elérése után a nők csökkentés nélküli előre hozott nyugdíjat igényelhessenek. (Mind a Nők40, mind a merev korhatár bevezetése Matolcsy gazdasági minisztersége idején született.) Nem akarom megismételni, hogy milyen méltánytalan és másutt ritkán alkalmazott szabálypárról van szó, csak megjegyzem, hogy az évente nyugdíjba vonuló nők 50-60 százaléka veszi igénybe a Nők40-et, több évvel csökkentve a tényleges nyugdíjkort. Üdvözlendő, hogy az MNB-anyag felismerte ezt a kárt, és szigorítást javasol. Persze tényleges költségvetési megtakarítást csak akkor hoz a módosítás, ha az induló nyugdíjak reálértékének 1) pontban bírált indokolatlan szárnyalása megszűnik, és a korhatár alatti halasztás nem hoz évi 6-10 százalékos tartós egyéni nyugdíjemelést. (A korhatár fölötti halasztás esetén hozzáadódik még a bónusz is.)

Összegzésül, az MNB munkaanyaga tartalmaz értékes gondolatokat, de egészében véve ingatag lábakon áll.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!