Nyolcmilliárd forint egy pixeles képért? Tuti üzlet!
2022. március 23. – 05:03
Ez itt a Névérték, a Telex tematikus gazdasági blogja, amelyen külső elemzők, szakértők cikkeit olvashatják. A blogban közölt írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik, és nem minősülnek befektetési ajánlatnak.
Pár hete új rekordot állított fel a CryptoPunk nevű NFT-gyűjtemény. A gyűjtemény itt látható darabját, mely egészen simán az 5822-es számot viseli 8000 éterért, vagyis több, mint nyolcmilliárd forintért vásárolta meg Deepak Thapliyal, a Chain nevű kriptós startup vezérigazgatója.
De… miért?
Nyolcmilliárd forint egy szögletes kék pacáért. De mégis, miért?
A nem-felcserélhető tokenek (NFT-k) lényege nem maga a kép, vagyis a JPEG, hanem a hozzájuk tartozó eredetigazolás.
Nehéz rámutatni a valóságban egy CryptoPunkra, hiszen néhány bájtról van szó, mely az Ethereum hálózatot működtető több százezer bányász számítógépének a merevlemezén van szétszórva szerte a világon. Egy blokklánc-nézegető programmal ezekbe a bájtokba nyerhetünk betekintést.
Kripto gyorstalpaló
Kripto – kriptográfia, vagyis titkosítás. Digitális aláírás biztosítja, hogy csak a privát kulcsunk birtokában rendelkezhet bárki a digitális tárcánk fölött.
Kriptovaluta – titkosítással biztosított digitális zseton. Például bitcoin vagy éter (kisbetűvel).
Tranzakció – ügylet. Minden pozitív összegű játék alapja. Például A utal B-nek 0,1 bitcoint, vagy C eladja D-nek az 5822-es CryptoPunk zsetont 8000 éterért.
Blokklánc – egy bizalom- és engedélymentes főkönyv, ami blokkokba szervezett tranzakciókból áll. A blokkokat láncba fűzik. Például Bitcoin blokklánc, Ethereum blokklánc (nagybetűvel). A láncot egy elosztott, központ nélküli számítógéphálózat tartja nyilván (Bitcoin-hálózat, Ethereum-hálózat).
Bányász – a hálózatot működtető számítógép. A bányászok folyamatos versenyben vannak a következő blokk bejegyzésének a jogáért. A nyertes bányász ugyanis megkapja a blokkban szereplő ügyletek tranzakciós díjait, ráadásul jóváírhat magának a semmiből egy kis kriptovalutát. A bányászok készítik és hozzák forgalomba a friss, ropogós zsetonokat.
Engedélymentes – a hálózatnak bárki küldhet tranzakciót, és a bányászatban bárki részt vehet, amennyiben betart bizonyos szabályokat.
Bizalommentes – a szabályok betartását nem egy központi intézmény, hanem gazdasági ösztönzőerők biztosítják. Ha egy bányász csal, anyagi kár éri. A bányászok folyamatosan ellenőrzik egymás blokkjait, és csak az érvényeseket fűzik rá a láncra.
NFT – Nem-Felcserélhető Token (zseton). Egy bitcoin vagy forint bármelyik másikkal egyenértékű, felcserélhető. Egy NFT zseton egyedi információt hordoz, például egy konkrét CryptoPunk sorszámát. Az 5822-es punk teljesen különbözik az 5823-as punktól. Nem felcserélhetők.
Ennyi. Egy lista 5822. sorában kicseréltek egy címet egy másik címre. Ez került nyolcmilliárdba. Deepak Thapliyal tehát ennyi pénzért még csak egy JPEG-et se kapott, csak egy rakás bájtot valami számítógépeken. Most már minden világos.
Miért veszünk művészetet?
Erre a kérdésre nyilvánvaló a válasz: kitesszük az étkezőnk falára, és szép. Ráadásul a vendégeket is lenyűgözhetjük kiváló ízlésünkkel.
A nyilvánvaló válasz nem állja meg a helyét, ha megvizsgáljuk a világ legdrágább festményének a történetét. Leonardo da Vinci Salvador Mundi című festményét elveszettnek hitték, míg 2005-ben felbukkant egy louisianai árverésen és potom áron megvásárolták. A festményt a New York University-n restaurálták, az eredetiségét olyan neves intézmények is hitelesítették, mint a londoni National Gallery és a Dallas Museum of Art.
A kép utoljára 2017-ben cserélt gazdát a Christie’s aukciósház árverésén 450 millió dollárért (160 milliárd Ft). A boldog tulajdonosa Mohammad bin Salman szaúdi koronaherceg.
Salman herceg és vendégei bizonyára értékelik a festmény szépségét, de ha ez lett volna a fő szempont, akkor sokkal jobban járt volna, ha az interneten rendel egy kézzel készített másolatot 400 dollárért.
Miért ne? A másolat majdnem tökéletesen hasonlít az eredetire. A koronaherceg és vendégei biztos nem tudják megkülönböztetni az eredetitől. Ha a kézi másolat nem elég jó, pár millió forintért 3D-nyomtatott replikákat is vehetett volna, melyek szinte atomi szinten megegyeznek az eredetivel.
Egy eredeti festményben van valami, ami több, mint az atomjainak a halmaza: az aurája, vagy ha úgy jobban tetszik, a tér-idő kontinuumban megtett útja, ami Leonardo da Vinci elméjéből indul, ahogy megfogalmazta és vászonra vitte a művet, majd vásárlók, pincék, restaurátorok és műértők hosszú láncán keresztül megérkezett a Christie's aukciós házba, ahol a piac beárazta 450 millió dollárra, hogy aztán kiállítsák az Abu-Dzabi Louvre-ban.
Az NFT mint aura
A kiállításra nem került sor. Röviddel az árverés után lábra kelt a pletyka, miszerint a festményt nem is maga Leonardo festette, hanem valaki a műhelyéből. Az ilyesmi szóbeszédeket elég nehéz megalapozni, csak a műértőkre tudunk hagyatkozni. Hiába az intézményi hitelesítés, ha jön egy művészettörténész, aki szerint Leonardo belefestette volna a drapéria fénytörését az üveggömbbe, meg egy másik, aki szerint túl hosszú és vékony lett Krisztus orra. A művészkörök pusmogása begyűrűzött a való világba, amikor a szaúdiak mégsem adták kölcsön a Salvador Mundit a párizsi Louvre-nak a 2019-2020-as Leonardo kiállításra, mert a franciák (vélhetőleg a mendemonda miatt) nem voltak hajlandók a Mona Lisa mellé kiállítani.
Az eredetigazolás hiánya kétségbe vonja a festmény auráját és ezzel az értékének a nagy részét. Bár nem olcsó egy eredeti reneszánsz festmény Leonardo műhelyéből, mégis alig ezred annyiba kerül, mint egy eredeti Leonardo.
A kis pletyka hatására beindult diplomáciai felfordulás vége az lett, hogy a Salvador Mundi azóta valahol egy svájci raktárban porosodik. Vagy a koronaherceg jachtján. Ki tudja.
A kriptós arcok minden problémára azt mondják, hogy „a blokklánc majd megoldja”, de digitális javaink eredetigazolását tényleg megoldja. A JPEG digitálisan végtelenül és ingyen sokszorosítható, az eredetigazolásból viszont csak egy van, és kriptográfiailag bizonyítható, hogy milyen úton került a szerzőtől a tulajdonosig.
Az NFT-k megvédik a digitális műtárgyaink auráját.
20 x 20 = 400 pixel már egy műtárgy?
Viszonylag triviális posztmodernista ujjgyakorlat átlendülni ezen a kérdésen. Ki tudja, az érték relatív, most kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, hogy kinek mi a szép. A legnagyobb reneszánsz mestermű mondjuk legyen hússzor drágább, mint egy kék téglalap pálcikákkal.
Ezt mondja a piac. Oké. De tényleg.
René Magritte még ha egy kicsit banálisan is, de arra remekül rámutatott, hogy a művészet hazudik és leegyszerűsít: valami olyannak akar látszani, ami igazából nem is. Leonardo (egy követője) valahol a reneszánsz kultúra lényegét egyszerűsítette bele néhány motívumba, ugyanúgy, ahogy a CryptoPunk sorozat a mai digitális kultúrát képezi le 10 ezer generatív profilképbe. Akkor az volt az ízléses, ma meg ez. Figyelembe véve, hogy a fiatalok kb. napi végtelen órát töltenek képernyők előtt, a digitális kultúra térnyerése nem igazán meglepő.
Akinek időben jó ízlése van, az menő. Vagy azért, mert varázslatos látnoki erejével megjósolja előre a divatot, vagy pedig mert varázslatos meggyőző erejével maga teremti meg azt. A CryptoPunkot kibocsátó Larva Labsnak és a jó öreg 7eb2… barátunknak időben volt jó ízlése.
A 7eb2… című tárca tulajdonosa 2017-ben vásárolta meg az 5822-es CryptoPunkot 8 éterért (akkori áron félmillió forintért). Most éterben mérve ezerszeres profitra tett szert, forintban mérve meg le sem merem írni.
Deepaknak 2017-ben még nem volt elég jó az ízlése, az csak 2022-re alakult ki nála, és hát ma már nyolcmilliárdba kerül kifejezni azt. Pontosabban már tízmilliárdba: pár napja érkezett egy 10 ezer éteres ajánlat Deepak punkjára, de egyelőre még nem fogadta el. Deepak gyémántkezű, ahogy azt a posztmodern befektető (ún. „degen”) mondaná. Vagy ahogy Mikszáth: Deepak igazi palóc, odanőtt a röghöz.
Lehet, hogy későn érkezett, de Deepak ízléses és menő: van elég pénze arra, hogy az ízléséről egy hamisíthatatlan jelet küldjön az egész világnak. Ez csak megér már nyolcmilliárd forintot.
