A versenypolitika királynője háborúba indul a techóriások ellen

2021. április 07. – 05:00

frissítve

A versenypolitika királynője háborúba indul a techóriások ellen
Fotó: Justin Tallis / AFP
Pákozdi Dávid
versenypolitikai közgazdász, a Queen Mary University of London oktatója

Másolás

Vágólapra másolva

Egy harminc körüli, pár éve végzett jogász a világ legnagyobb, több ezer milliárd dollárra értékelt cégei ellen. Ki nevet a végén?

Az utóbbi időben az embernek jogosan lehetett az az érzése, hogy a csapból is az amerikai technológiai cégek piaci erőfölénye folyik. A Facebook, Google, Amazon és az Apple vezetőinek tavaly júliusi meghallgatását követő, az amerikai kongresszus alsóházának versenyügyi albizottsága által kiadott jelentés nem bízott semmit a véletlenre: a dokumentum nem csak a techóriások versenyellenes stratégiáinak megannyi formáját mutatja be 450 oldalon keresztül, de javaslatokat is tesz a probléma megoldására, többek között a domináns vállalatok feldarabolásán keresztül.

Persze nem csak itt érhető tetten a döntéshozók jóindulatának csökkenése a Big Tech cégek iránt. A Google-t amerikai hatóságok tavaly összesen három perben vádolták meg a monopóliumellenes törvények megsértésével, a Facebook pedig a felhasználói adatbiztonság romlása és versenytorzító felvásárlásai miatt került nyomás alá. Az Amazont idén februárban perelte be New York állam főügyésze, Letitia James, a cég a vád szerint nem fordított kellő figyelmet a raktári munkások egészségének védelmére a járvány alatt, valamint igyekezett elhallgattatni (elbocsátani) azokat, akiknek ez a gyakorlat nem tetszett. A teljesség kedvéért: mind az EU, mind az Egyesült Királyság versenyügyi hatósága vizsgálódik az Apple App Store alkalmazásboltjának monopolhelyzete kapcsán.

A kitüntetett szabályozói figyelem azonban egyelőre képtelen volt megakadályozni a techóriások dominanciájának növekedését: a Wall Street Journal és a FactSet adatai szerint

az öt legnagyobb technológiai vállalat piaci értéke 2,5 billió dollárral (pusztán a nagyságrend érzékeltetése miatt: ez a 2019-es magyar GDP több mint százszorosa) nőtt a koronavírus által kiváltott történelmi mértékű recesszió közepette.

Mindez annak ellenére, hogy a szabályozó szervek között globális konszenzus kezd kialakulni a digitális gazdaság miatt a fair versenyre leselkedő veszélyek kapcsán.

A techmonopóliumok elleni beavatkozás módjáról azonban megoszlanak a vélemények. A fogyasztókat és a társadalom egészét sújtó károk – mint az egyenlőtlenség növekedése és az újságírás hanyatlása – elkerülése érdekében sokak szerint nemcsak a hatályos jogszabályok erőteljesebb betartatása indokolt, hanem teljes paradigmaváltásra van szükség az amerikai versenypolitika keretrendszerében. Ezt a változást pedig a jelek szerint a Joe Biden által az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) egyik biztosának jelölt szupersztár jogász, Lina Khan viheti véghez.

Egy karrier a monopóliumok ellen

Az amerikai versenypolitika kulcspozíciói az Igazságügyi Minisztérium versenyügyi részlegét vezető helyettes legfőbb ügyész (AAG), valamint az FTC öt biztosa, köztük a bizottsági elnök. Az AAG pozícióról nemrég lemondó Makan Delrahim utódját a pletykák ellenére egyelőre homály fedi, ezért a figyelem a Big Tech cégek ellen forduló hangulat közepette most az FTC-re szegeződik. Ide jelölte Biden nemrég Lina Khant, akit idén februárban a Time Magazine a 100 legbefolyásosabb feltörekvő vezető közé választott; a Time-nak nyilatkozó

Elizabeth Warren szenátor szerint Khan lehet az, aki elszámoltatja majd a sebezhetetlennek tűnő techóriásokat.

Alapszakos diplomájának megszerzése után Khan a New America Foundation nevű think-tanknél helyezkedett el. Itt Barry Lynn újságíróval együtt az olyan, sokak számára valószínűleg kevésbé izgalmas iparágak konszolidációját tanulmányozta, mint a könyvkiadás és a mezőgazdaság. A vezető cégek piaci erőfölényének felismerése nem hagyta nyugodni, ezért később a Yale jogi képzésének elvégzése során a versenyjogra koncentrált – itt született meg nagy hatású disszertációja, az Amazon’s Antitrust Paradox.

Lina Khan

A műnek már a címe is sokatmondó: a 96 oldalas versenyjogi értekezés a Robert Bork amerikai jogász, korábbi legfőbb ügyész Antitrust Paradox című könyve által a hetvenes évek végén útjára indított versenyjogi keretrendszert szedi ízekre, bemutatva annak tehetetlenségét a digitális óriásokkal szemben. Khan szerint a Bork által képviselt Chicago School, mely a mai napig meghatározza az USA versenypolitikáját, túlságosan is az alacsony fogyasztói árakra fókuszál, figyelmen kívül hagyva többek között a gazdasági és a politikai erő kapcsolatát, annak ellenére, hogy ez utóbbi kulcsfontosságú tényező volt az USA első monopóliumellenes törvényeinek több mint száz évvel ezelőtti létrejöttében.

A digitális gazdaság nem kegyelmez

A modern gazdaság azonban más, mint Bork idején, az árak alacsonyan tartása pedig emiatt megtévesztő cél lehet. Ahogy a tavaly júliusi kongresszusi meghallgatás során nyilvánosságra hozott belsős e-mailekből kiderült, az Amazon pont a mesterségesen nyomott árakkal tudta térdre kényszeríteni a csecsemőknek szánt termékeket értékesítő rivális Quidsit:

az Amazon az alacsony árazással először havi 200 millió dolláros veszteségbe is belement, csak azért, hogy kivezesse a piacról, majd felvásárolja a Quidsit.

Ez a „ragadozó árképzés” stratégia természetesen nem legális, ugyanakkor a hatályos törvények és a jogi precedens miatt nagyon nehéz bizonyítani, mivel ez csak akkor lehetséges, ha bebizonyosodik, hogy a vádlott cég ugyanazon a piacon tudott az árak visszaemelésével extraprofitra szert tenni, mint ahol korábban erősen diszkontálta a terméket. Azonban a vertikálisan integrált digitális platformok, mint az online piactér működtetése mellett multimédiás tartalmakat és hirdetési szolgáltatásokat is kínáló Amazon számára más út is kínálkozik:

a felhasználók előfizetéses konstrukcióba való „bezárásával”, valamint a felhasználói adatokra épülő célzott hirdetésekkel is könnyen meg lehet gazdagodni.

Az Amazonnak ez egyértelműen sikerült: a közel 150 millió amerikai felhasználóval bíró Amazon Prime szolgáltatáscsomagra építve a vállalat a tavalyi pénzügyi évben rekordnagyságú, 386 milliárd dolláros bevétel mellett 21 milliárd dollár nettó profitot ért el, mely majdnem duplázást jelent év/év alapon.

Nem a ragadozó árképzés az egyedüli versenyellenes stratégia, amely könnyebbé vált a digitális világnak köszönhetően. Ahogy ez a Facebook elleni tavaly benyújtott perben is felmerült, a domináns techplatformok könnyen tudnak élni a „gyilkos akvizíció” lehetőségével is: a vádak szerint a közösségimédia-óriás nem azért vásárolta fel az Instagramot és a Whatsappot, hogy ezeken keresztül valami újat tudjon alkotni, hanem azért, hogy semlegesíthesse a konkurenciát. A vertikálisan integrált platformok esetében probléma továbbá, hogy könnyen hozhatják magukat nyerő helyzetbe: Az online reklámok hirdetők általi algoritmikus vásárlását domináló Google a vádak szerint versenyellenes módon tett szert előnyre a reklámok megjelenési helyéért folytatott automatizált licitálást lebonyolító „reklámtőzsdék” piacán, mivel a cég előbbi üzletága pont az utóbbi felé terelte az internetes forgalmat és így a hirdetők pénzét.

Azért nem mindenki örül neki

Khan munkássága nem csak azért figyelemre méltó, mert sebészi pontossággal meg tudja állapítani, melyik az a konkrét precedens, ami a modern gazdaságban hibás versenyjogi következtetéshez vezet, hanem azért is, mert kész megoldásokat javasol. Mivel Khan 2019-től a képviselőház versenyügyi albizottságának digitális piaci kutatását koordinálta, ezért az általuk kiadott, korábban hivatkozott dokumentumon is rajta van a keze nyoma.

A szakpolitikai javaslatcsomag a cégfeldaraboláson kívül többek között a versenytársaknak biztosított, a központi platformokhoz való fair hozzáférést, a techóriások felvásárlásainak tüzetesebb átnézését, valamint több finanszírozást szorgalmaz az amerikai versenyügyi hatóságok számára.

Bár a teljes csomag az alacsony árakra fókuszáló évtizedes versenyjogi berendezkedéssel való szakítás miatt többeknek szúrja a szemét, egyes elemei széles támogatottságot élveznek: a techszektor tranzakcióinak hatékonyabb vizsgálata és a hatósági finanszírozás növelése mind a republikánusok, mind a szenátus versenyügyi albizottságának vezetője, a demokrata Amy Klobuchar támogatottságát élvezi.

Azért nem repes mindenki az örömtől: az FTC egyik korábbi biztosa, az Antonin Scalia Law School jogászprofesszora, Joshua Wright által vezetett akadémikuscsapat 2018-ban a „hipszter”, illetve „populista” jelzőkkel illette a Khan nevével fémjelzett paradigmaváltást. A Tech Transparency Project kutatása szerint a Scalia Law School keretein belül működő Law & Economics Center és a Global Antitrust Institue (GAI) szervezetek két év alatt összesen 2,5 milliárd dollárt kaptak a Google–Amazon–Facebook hármastól, a demokrata Mondaire Jones képviselő elmondása alapján azért, hogy a később kormányzati pozíciókba kerülő akadémikusokon keresztül tudják befolyásolni (elkerülni) a nekik nem tetsző szabályozást.

A korábbi FTC-biztos Wright nem először próbál a techóriások kedvére tenni: az FTC elhagyása után a javarészt techcégek által finanszírozott GAI-t vezető Wright igyekezett peren kívüli megállapodást elérni egy az FTC és a Qualcomm chipgyártó közötti perben, miközben a Qualcomm ekkor a GAI egyik legnagyobb donorja volt. A Qualcomm-ügy még Wright FTC-nél eltöltött ideje alatt indult, így azzal, hogy megpróbált egyeztetni az FTC embereivel, Wright megsértett egy etikai törvényt, amely egy életre eltiltja a hozzá hasonló korábbi döntéshozókat attól, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak be, melyekben korábban már részt vettek. Wright tagadja, hogy bármi rosszat tett volna, az Igazságügyi Minisztérium pedig a vádemelés ellen döntött.

Khan kinevezése több szempontból is jelentős

Khan csak egy lesz az öt FTC-biztos közül, így befolyása nagyban múlik majd azon, hogy Biden kit választ a versenyhatóság utolsó üres pozíciójának betöltésére, valamint azon is, hogy ki lesz a bizottság elnöke. Ugyanakkor Khan kinevezését a korábban Wright által betöltött pozícióba talán pont a kettejük közti kontraszt teszi jelentőssé. Az amerikai szabályozók hosszas tétlensége a techplatformok piaci erőfölénye kapcsán egyre jobban erősíti azokat a hangokat, amik szerint nagy változásra van szükség az USA versenypolitikai keretrendszerében.

Khan kinevezésével Biden nem kerülgeti a forró kását: az új adminisztrációtól az utóbbi évtizedek talán legagresszívebb szakpolitikáját várhatjuk.

Azonban a technológiai cégek versenyellenes gyakorlatának megakadályozásán túl is érdemes lesz figyelni, ahogy egy, mégiscsak a karrierje elején járó, fiatal jogászt annyira foglalkoztat korunk egyik jelentős társadalmi problémája, hogy addig nem nyugszik, amíg megoldást nem talál rá. Kinevezésének köszönhetően Lina Khan, az amerikai versenypolitika megreformálását sokáig inkább a háttérből irányító vezérfigura most személyesen indul a techóriások gigászi piaci ereje elleni csatába.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!