Han Kang, az idei irodalmi Nobel-díjas: az emberi lét törékenységének krónikása

A 2024-es irodalmi Nobel-díjat Han Kang dél-koreai író kapta, akit „intenzív költői prózájáért” díjaztak, „amely szembenéz a történelmi traumákkal, és feltárja az emberi élet törékenységét”. Han Kang írásai gyakran vizsgálják a test, az erőszak és az emberi méltóság kérdéseit, mély filozófiai és morális rétegekkel gazdagítva prózáját. Érzékeny és lírai prózája az emberi tapasztalat legsötétebb aspektusait képes feltárni, miközben megőriz egy különleges szépséget és nyelvi finomságot. Méltatói szerint Han Kang művei egyszerre foglalkoznak az egyéni traumákkal és a kollektív történelemmel, különösen a koreai történelem fájdalmas eseményeivel, amelyek gyakran meghatározzák az emberi kapcsolatokat és az identitást.

A szerző szerencsére nálunk sem lehet ismeretlen, hiszen éppen a nemzetközi sikert elhozó Növényevő már 2017-ben megjelent magyarul a Jelenkor Kiadónál. Be kell vallanom, nagyon szerettem ezt a kötetet, mégpedig azért, mert egyszerre tudott keleti és nyugati lenni, és minden meglévő realizmusa ellenére olyan kafkait létrehozni, amilyet talán senki sem tudott írni A per alkotója óta.

„Amíg a feleségem növényevő nem lett, egyáltalán nem tartottam különlegesnek”

A kimondottan rövid regény központi alakja Jonghje, a tökéletesen szürke és jellegtelen életet élő dél-koreai feleség, aki egy nap a sorozatos rémálmok hatására úgy dönt, hogy felhagy a húsevéssel. A családja értetlenül szemléli az eseményeket, megítélésük szerint ugyanis nem normális az asszony viselkedése, ezért egyre durvuló eszközökkel igyekeznek beavatkozni az életébe. Három nézőpontból követjük az eseményeket, ám ezek egyike sem az egyre jobban elszigetelődő nőé. A mindig engedelmességre nevelt Jonghjének a való életben és a hétköznapokban nincs, nem lehet saját hangja, így csak a férje, a sógora, majd végül a nővére szemszögéből láthatjuk az egyre groteszkebbé váló helyzetet. Az egyetlen hely, ahol saját hangja van, a rémálmai – na, ebben meg nem lehet semmi köszönet.

Ahogy olvassuk a Növényevőt, azonnal világossá válik, hogy ebben az esetben egyáltalán nem csupán egy táplálkozási vagy életvezetési elhatározásról van szó. A nő ugyanis ezzel a döntésével egyszerre mond nemet a számára egyre inkább elfogadhatatlan társadalmi normákra (a korlátolt férjére, saját feleségszerepére és az iszonyatosan merev koreai szokásokra) és magára az emberi létezésre is. Ha pedig nem akar többé emberként létezni, akkor nem tehet mást, mint hogy lemond a saját emberi testéről, és megpróbál úgy élni, mint egy növény. Mint említettem, Han Kang esetében minden szürreális cselekményszál ellenére végig megmarad a realizmus, így

nem tehetünk mást, mint hogy végignézzük az asszony teljes leépülését, ez pedig maga a horror.

„Miért kell elénekelni a himnuszt azoknak, akiket a saját országuk katonái öltek meg?”

De ugyanígy horror a másik magyarul megjelent műve is, hiszen a Nemes teremtmények a koreai történelem egy olyan korszakába repít el bennünket, amelyre ma már nem szívesen emlékszik vissza az azóta demokratikussá váló ország. Az események 1980 májusában kezdődnek, mikor is Kvangdzsuban a helyi diákok először csak békésen tüntetni kezdenek, ezt azonban a helyi rendőrség, majd a hadsereg brutális kegyetlenséggel vérbe fojtja. Ez a mű sokkal radikálisabb szerkesztésmódot követ, mint az előző, így rengeteg váltott nézőpontot kapunk (közte az egyik legnehezebb elbeszélési formát, az E/2-es szövegezést), és olyan éles kontrasztot alkot a szöveg líraisága az események brutalitásával (a katonák súlyos sebesülteket használnak fel arra, hogy magukhoz csalják és megöljék a gyanútlan fiatalokat, de premier plánban követhetjük végig, ahogy kisgyerekek fejét zúzzák szét), amely garantáltan sokkolja az olvasókat.

Ráadásul a Nemes teremtmények nem áll meg itt, ebben a földi pokolban (ahol egyébként még a halottak lelkei sem tudnak nyugodni, hanem társaikkal együtt szemlélik saját egykori, napon rothadó holttestüket), hanem tudósít minket az események utóéletéről is, mely során

az egymást követő kormányok nemcsak tönkretették az egykori túlélők későbbi életét, hanem mindent megtettek azért is, hogy erről a májusról senki se beszéljen.

Irodalomszerető emberként azt kell mondanom, tökéletes választás volt Han Kang a világ legismertebb irodalmi díjára, hiszen megvan benne minden, ami az igazán nagy írók sajátja: az egyediség, az univerzalitás, a kérlelhetetlenség és a mérhetetlen tehetség. Ezért is örömteli fejlemény, hogy év végén megjelenik a szerző új könyve, a Görög leckék.