Rubik Ernő: Amiben most vagyunk, az egyfajta science fiction számomra, de nem a legjobbak közül

Kezdetben úgy tűnt, hogy nem harap rá senki, aztán bombaként robbant, és máig nem unt rá a világ. A Rubik-kockát fél évszázada az egész világon forgatják – izgalommal vagy bosszankodva –, Rubik Ernő jó eséllyel az egyik legismertebb magyar. A játék konstruktőre legendásan kerüli a nyilvánosságot és a szereplést, interjúkat ritkán és röviden ad. Az idei év azonban dupla jubileum: a feltaláló 80, a kocka 50 éves. Talán ez az oka annak, hogy Rubik Ernő ezúttal kivételt tett, és július 13-i születésnapja előtt egy héttel néhány újságíró társaságában elköltött egy ebédet. A Rubik 50/80-ra a 2020-ban megjelent, A mi kockánk című Rubik-könyvet nyomta újra limitált példányszámban az Open Books Kiadó, ez adta az ebéd apropóját.

Rubik irányába több felől záporoztak a kérdések, a közel kétórás beszélgetésből szemezgettünk. A rubiki életműről és annak hatásáról született áttekintő jubileumi írásunkat itt olvashatja el.

Jubileumi könyv kockaemberrel

Rubik Ernő A mi kockánk című könyvében írta meg először a kocka történetét és a gondolatait arról, hogyan formálta a felfedezése a művészet, a tudomány vagy a kreatív ipar világát. A könyvben ír életfilozófiájáról, oktatásról, a játék fontosságáról; érinti a matematika, a pszichológia, a képzőművészet, a dizájn, az építészet és a popkultúra területét is, műfajilag pedig nem nagyon lehet hova besorolni.

A könyvet eddig 18 nyelvre fordították le Kínától az Egyesült Államokon át egészen Franciaországig. A magyar kiadásból 2022-ben készült hangoskönyv Harmath Imre színművész közreműködésével, a borítót Rubik Ernő lánya, Rubik Ágnes tervezte.

Az aktuális, limitált kiadás tartalmilag mindössze annyiban különbözik a négy évvel ezelőtti kiadástól, hogy egy rövid előszóval indít, amelyet a szerző írt. Az olvasók kizárólag dedikált példányokat tudnak rendelni a kiadó oldaláról hat különböző borítóval és a kockából kinőtt, szintén forgatható Cube Mannel (kockaember) együtt.

Maga a szerző hamar leszögezi, hogy ez az első és utolsó könyve. „Nem vagyok író, ezt biztos tapasztalták olvasás közben is” – domborította ki személyesen is, amit könyvében többször is említ. Pedig egyébként jó olvasni a könyvét, és sok felkent írónál frappánsabban és főleg pontosabban fogalmaz.

Majd mesélt arról, hogy egyszer, ’82 környékén már megkereste egy amerikai kiadó „a kocka forradalmi hódítása” alkalmából. Akkor kiutazott Londonba, hogy nyelvi környezetben írjon. „Megszületett egy kézirat, és kiderült, hogy amire én gondolok, hogy milyennek kell egy ilyen könyvnek lennie, és amire a kiadó gondol, az nem ugyanaz. […] Másról szólt, mint amit vártak.” A mi kockánk esetében ez nem így történt.

Rubik arról is beszélt, hogy 2020-ban megjelent könyve megírásában egyrészt a kíváncsiság hajtotta, másrészt „hogy, hogy tudom elkerülni, hogy ne arról szóljon, amiről nem kell szólnia”. Mint mondta,

a világ mindenféle titkot vár egy ilyen könyvtől, de szerinte egy ember magánélete nem közkincs.

És ahogy a kocka is nehezen meghatározható műfaj, úgy a könyv sem akart sem életrajz, sem egy historikus mű lenni. „Nem akartam életrajzot írni, önéletrajzot még kevésbé, és műfajt se keresgéltem […], meglátásom szerint ez az életrajzi írók feladata; majd egyszer kutatnak, a dolgok felét megtalálják, és arról már lehet írni életrajzot” – magyarázta egy félmosoly kíséretében.

Majd jött az összegzés: „Még azt sem mondhatnám, hogy túlságosan elégedett vagyok az eredménnyel, de ez általában jellemző rám. Nem mintha másokéval sokkal elégedettebb lennék – de előfordul” – újabb derültség az asztal körül.

Ezután a kocka megszületése felé terelődött a szó. A kocka először gondolatként született meg, majd jött a megoldás – „de ez még nem az, amiről most beszélünk” –, utána jött a materializációja, azaz anyaggá válása.

Míg a megalkotójának van, addig a kockának nincs konkrét születésnapja: „A gondolatok megjelenésének elég nehéz dátumot adni, és annak a folyamatnak is, ami odavezet.” Születési éve van: 1974. „Akkor voltam 30 éves. A kocka valamivel tartósabb nálam, de még én is megvagyok” – viccelődött. Majd kis morfondírozás után arra jutott, hogy

„a kocka valójában akkor született meg, amikor az emberek kezébe került”.

Aztán elindult a kocka

„Tényleg mindenhová eljut a kocka, ezt könnyű leírni, de elhinni sokkal nehezebb. Hogy tud ennyire globális lenni?” – morfondírozott levese fölött a feltaláló. A kérdésre pedig, hogy elégedett volt-e a kockával, amikor elkészült, kevésbé szigorú válasz érkezett, mint amikor a könyvéről beszélt: „Akkor még nem volt az, ami most.” Nem meglepő, hogy a kocka hatásmechanizmusa a mai napig foglalkoztatja. „Még mindig ott tartok, hogy próbálom megfejteni.”

Úgy tapasztalja, hogy a Rubik-kockáról nem feltétlenül tudja a világ, hogy magyar; de van két ország, ahol nem Rubik-kockának hívják: az egyik Izrael, a másik Franciaország – mindkét helyen magyar kockaként terjedt el.

Rubik-kocka, Bűvös kocka vagy Magyar-kocka – szemlátomást mindhárom elfogadható a feltaláló számára, arra azonban elmondása szerint „allergiás”, ha valaki úgy fogalmaz, hogy „kirakja a kockát”. Mi ennek az oka?

„Kirakni csak a kirakót lehet, egy mintát a síkban darabokból, amik egymástól függetlenek.” Ezért inkább a „megoldás” szót kedveli.

Gyerekkor és kreativitás

Ezután a kreativitás szempontjából meghatározó gyerekkorra terelődött a szó. Rubik megjegyezte, hogy a kutatások szerint az első 7-8 év definiálja, hogyan látja a világot egy generáció. „Kénytelen vagyok elhinni, hogy így van, mert nem tudok ellenkező bizonyítást találni” – mondta, és hozzátette, hogy tapasztalatai szerint a megértést is befolyásolja a generációs alap.

Egy 12 évvel ezelőtti interjúban a kreativitásról beszélgettünk Rubik Ernővel, akkor azt mondta, hogy „az ember életvonalára nagyon jellemző, hogy élete során az óvoda a legkreatívabb, aztán ez egyre lejjebb megy, mígnem szépen ellaposodik”. „Ma már megértőbb vagyok, történhetnek azért dolgok az óvoda után is – mosolygott. – Nem mindig történnek, de vannak lehetőségek.” Ugyanakkor ma is meghatározónak tartja az óvodai és az otthoni környezetet ebben az életkorban.

Szívesen van együtt fiatalokkal, bár a fiatalok átlagéletkora az évek során magasabbra tolódott: „Számomra a 45-50 éves fiatal egy nagyon jó korosztály, és nagyon pozitívan emlékezem vissza saját magamra, az ekkor még kissé éretlen állapotomra.” Az oktatást már befejezte, de a családjában „vannak fiatal elemek”, és a gyerekei is beérnek az említett korosztályba.

Soha el nem múló hatás

A kocka hatása a világra nagyon tág – tudomány, dizájn, sport, kultúra, képzőművészet, reklám; és mindezek jelentős része popkulturális jellegű. (Erről részletesen írtunk jubileumi cikkünkben.)

„Közelebb vagyok a klasszikus fogalmakhoz, mint ahhoz, amit popkultúrának nevezünk, de valamennyire készülve az 50. évre – ami önmagában egy eléggé megrendítő dolog –, elég sok anyagot összeszedtem, amire a kockával nagyjából egyidős internet kiváló lehetőséget ad” – mondta.

A popkultúra egyik nagyon karakteres területének a popzenét tartja, és azon belül is azt a rengeteg lemezborítót, amelyeken a kocka megjelent; ilyenből 1500 körülit szedett össze. „A lemezborító beszél arról a tartalomról, amit a lemezek hordoznak.”

A könyvborítók egy része „afféle segédlet”. Akad néhány olyan könyv, amely komolyabban tárgyalja a kockát, főleg a matematika oldaláról; de több olyan könyvborítón jelenik meg, amelynek témája pszichológia, pénzügy, tudomány vagy olyan „sikertörténetek, amiket a Trump szeretett írni”. Valamivel kevesebb gyerekkönyvben bukkan fel,

„inkább mintha arra hatna, amikor a felnőttek akarnak hatni a felnőttekre”

– töprengett az okokról.

Magazinok címlapjából is összeszedett nagyjából annyit, mint amennyit a lemezborítókból, filmből viszont, mint mondta, nincs nagy gyűjteménye, csak pár száz példa. Időről időre felmerül, hogy valaki megfilmesítené a kockát, de Rubik szerint ezek csak afféle felröppenő petárdák.

A sebesség megszállottjai: a speed cuberek

A kocka ugyanakkor viszonylag gyorsan magával hozott egy nagyon is valós és évtizedek óta népszerű jelenséget, a speed cubingot, azaz a kocka megoldásának gyorsasági versenyét, ami az egész világon elterjedt. A speed cubing Rubik tapasztalatai szerint főleg a tinédzser korosztály műfaja, és „nagyon sikeres a lányoknál is”.

„A speed cubing engem sosem érdekelt” – mondta, lassan közelítve a főétel felé. Az életben ugyanakkor vannak szerinte olyan helyzetek, például autózás közben, amikor nagyon fontos a gyorsaság, „Szóval nem becsülöm le a sebességet, a rögtönzési képességet, de nem ezt érzem a legfontosabbnak”.

„A speed cuberek nem felfedezők, hanem alkalmazók, de nagyon ügyes alkalmazók. És az alkalmazásban is van kreatív elem. Plusz van egy cél, amit el akarnak érni, és áldozatot is hajlandók hozni érte”

– magyarázta. Szerinte nagyon kemény munka, amíg valaki eljut arra a szintre, hogy speed cubernek nevezheti magát. Különösen érdekesnek tartja, hogy a speed cuberek tevékenysége alulról szerveződő, professzionális módon hoztak létre egy nem formális szervezetet. Ma már több mint 115 országban rendeznek speed cuber versenyeket – és míg a Covid alatt ez főleg a virtuális térbe helyeződött át, a világjárvány utáni évben megduplázódott az utolsó Covid előtti év versenyeinek száma: ma már meghaladja a 2000-et.

Az utánzatok

Egy eurótól száz eurónál is magasabb összegig terjed a kocka ára a világban, Rubikot ez a tág intervallum és a „jogalap nélküli gyártás” nem különösebben foglalkoztatja. „Az egyeurósnak megvan az az előnye, hogy Afrikában is meg tudják venni” – magyarázta. És mennyire zavarják a rosszabb minőségű replikák, az utánzatok? A kérdést a beszélgetés egészére jellemző frappáns-szellemes módon zárta rövidre: „Mindenkinek lehetnek nem vér szerinti testvérei.

Aki nem büszke arra, hogy másolják a dolgát, azzal valami probléma van.”

Majd jött egy izgalmas téma: „A kockát a titkosításban is alkalmazzák, ami egy nagyon komoly terület” – jegyezte meg a feltaláló. Találkozott olyan szakemberrel, aki ezzel foglalkozik, de sokkal többet ő sem tud erről a felhasználási területről. „Nagy mértékű egy-egy pozíció rejteni tudása, de nehéz ezt elképzelni.”

Játék és szabadidő

Az egyik kérdésre reagálva a feltaláló azt mondta, nincs olyan, hogy egy ember életéből teljesen kimarad a játék. A szabadidő mennyisége ráadásul nagy tömegek számára alakult kedvezően: „Az emberi tevékenység hatékonysága miatt az elmúlt időszakban exponenciálisan nőtt a szabadidő, bármit akarunk, abban egyre hatékonyabbak tudunk lenni. Ez a hatékonyság oda vezet, hogy egyre kevesebb időt kell fordítanunk arra, hogy megteremtsük mindazt, amire szükségünk van – enni, aludni, a hidegtől-melegtől védeni magunkat. Eljutunk oda, hogy gyakorlatilag dolgozni is egyre kevesebbet kell. […] A 12 órás munkából lett 8, és már beszélünk a 6 és a 4 órás munkáról is.” Azt természetesen ő is látja, hogy „az emberek nagy hányada utálja, amit munkaként csinál”, pedig jó esetben ennek nem így kéne lennie.

Ezután jött egy kanyar a fúziós energia felé. (Évtizedek óta a jövő energiaforrásának tartják a fúziós energiát. A tudomány megvan hozzá, a technológia a küszöbön, most már csak azt kellene elérni, hogy olyan olcsón lehessen megtermelni ezt az áramot a felhasználónak, hogy az ki is tudja és ki is akarja azt fizetni.) „Ha megoldják a fúziós energiát – és erre állítólag vannak esélyeink – és nem kell az energia-előállítással foglalkozni, akkor mit csinálunk?” A válaszra nincs idő, máris kopogtat a következő kérdés.

Mi lesz a jövővel?

Rubik Ernő mindig is nagy sci-fi fogyasztó volt.

„Amiben most vagyunk, az egyfajta science fiction számomra, de nem a legjobbak közül.”

És hogy aggódik-e a jövő miatt? „A jövő megvan akkor is, ha aggódunk vagy ha nem” – ütötte el először egy tréfával a kérdést. „Az unokáim és a dédunokáim élete miatt, a következő generációk miatt, hogyne aggódnék? Szerintem aki nem aggódik, az nem érdemli meg, hogy ne aggódjon.”

Az egyik kolléga kérdésére, hogy „milyen jövő vár ránk?”, azt válaszolta, hogy „nemcsak tudós nem vagyok, de jós se”, ugyanakkor úgy látja, hogy bizonyos dolgokat képesek vagyunk megoldani, csak mindig későn. Jó példa erre a globális felmelegedés, amiről már az 50-es években szó volt, csak „van egy olyanfajta hozzáállása az emberiségnek a valódi problémákhoz”, ami számára érthetetlen.

„Az értelmes lény egy furcsa alkat: hordja magában a nem különösebben értelmes lénynek minden vonását. […]

És ami sok millió éven keresztül biztosította a fennmaradást, azt nem tudomásul venni, nagy tévedés. De ez nagyon bennünk van.”

A Rubik-kocka alakú múzeum rejtélyes sorsa

2012-ben nagy svunggal jelentette be a kormány, hogy múzeumot tervez létrehozni a nagy magyar szellemi teljesítmények bemutatására, és ez egy Rubik-kocka formájú épületben kap majd helyet. Az alapkőletételt a korábbi jubileumra, 2014-re tűzték ki a Rákóczi híd budai hídfője közelében, a Duna-parton. Nemzetközi tervpályázatot is terveztek az ügyben, a zsűrijében Rubik Ernő is jelen lett volna, aztán az egész eltűnt a süllyesztőben. A múzeumnak a tervek szerint 2017-ben kellett volna megnyílnia.

Korábbi cikkünk készülésekor kb. olyasfajta titkosítással találkoztunk a tervezett épület ügyében, mint amilyenre maga a kocka képes. Ezért megkérdeztem Rubik Ernőt, hátha ő tud valamit: „Én nem tudok erről semmit. Nagyon sok jó szándék vagy jó szándéknak tűnő dolog nem tud megvalósulni különböző okok miatt.” Rubik szerint senki nem tudja, mi lesz a tervvel, „lehet, hogy a szándék megvolna, csak nincs lehetőség” – latolgatott.

A helyszínről neki is volt véleménye, amit a döntéshozók jónak is tartottak, de ha valaha megvalósulna ez a terv – ahogy azt korábban is többször elmondta –, az épületet nem ő tervezné:

„Nincs építészirodám és nem is vagyok gyakorló építész, ez a kis apróság (veszi kezébe a kockát) elvette tőlem a lehetőségeimet.”