Pataki Ági: Rákay Philip vagy Ákos eddig is csinálhatott volna zseniális kisfilmeket egy telefonnal, de ők a nagy pénzosztásra vágytak

Andy Vajna kinevezésével nem értettek egyet, és ennek hangot is adtak, mert azt gondolták, hogy szakmai konszenzus kellene egy ilyen kinevezéshez. Ám aztán azt látták, hogy egy átlátható támogatási rendszer épült fel, és Vajna senkin nem állt sem személyes, sem szakmai bosszút – ezt mondta a Veiszer Alinda által készített interjúban Pataki Ági és Kovács Gábor producerházaspár. Az egyórás interjút itt tudják megnézni jelképes támogatásért cserében.

„Hajdú Szabi és én elleneztük leghangosabban, aztán mi voltunk az elsők, akik nagyobb összeget kaptak. Vajnát nem érdekelte”, mondta erről az időszakról Kovács. „Két dolog vezérelte: jó filmet csináljon, és a szakmaiság”, tette hozzá Pataki.

Ennek a világnak azonban szerintük Vajna halálával vége lett,

mert a rendszer úgy lett felépítve, hogy a személyektől függnek a dolgok, a rendszerben magában nincsenek beépített fékek, vagy transzparencia.

Kovács azt mondta, ezután egy olyan kör került beljebb, akiket Vajna előtte szakmai alapon elutasított. „Ezek az emberek most filmet csinálnak, pedig szakmailag nem bizonyítottak. Nézzük meg, mi sül ki belőle. Nem mondom, hogy olcsó kísérlet, de ha sikerek jönnek, akkor majd visszakozunk”, mondta Pataki. A beszélgetés egy későbbi pontján visszatér a téma, és Pataki azt mondja erre a „türelmi időszakra”, hogy akik most egy csomó pénzt kaptak, mondjuk Rákay Philip, vagy Ákos, azok egy telefonnal eddig is készíthettek volna zseniális kisfilmeket, de nem tették, „a nagy pénzre vágyódtak”.

„Látjuk egyébként, hogy egy holdudvar kap pénzt, elsősorban egy bizonyos producer, másodsorban olyanok, akik körülötte vannak, harmadsorban olyanok, akik politikailag szalonképesek”, mondta Kovács, egyértelműen Lajos Tamásra utalva, mint „bizonyos producer”.

Pataki elmesélte, hogy Gerendai Károllyal közösen beadtak egy pályázatot egy Sziget-dokumentumfilmre, de elutasították őket, és ezen kívül még két ötletüket is. Az egyik egy drMáriás dokumentumfilm, a másik egy Szinetár Miklóssal közös film, a Víg özvegy lett volna. Az első két ötletet most magánpénzekből és külföldi támogatásból próbálják megcsinálni, a Víg özvegyet pedig elvetették. A Sziget-filmre 4-5 céggel kötöttek szándéknyilatkozatot, és újra beadják majd a pályázatot a Filmintézetnek.

Kovács ezzel kapcsolatosan azt is mondta, hogy egy nagyon egészségtelen folyamat indult el, mert az alkotók a projektjeiket nem feltétlenül ahhoz viszik, akikkel dolgozni akarnak, hanem azokhoz, akikkel nem feltétlen akarnak dolgozni, de megkapják a támogatást a filmekhez, például Lajos Tamás.

Kovács az Elkxrtukról azt mondta, látta, és „konkrétan egy politikai kampánykurzus-, hecc- és propagandafilm.” Azt mondta, több mint káros, hogy most bevezetik a rendszerváltás óta nemlétező kurzusfilm fogalmát. „Nem lett volna szabad ráereszteni az országra ezt”, mondta.

Az interjúban szó esik Kovácsnak arról a Facebook-posztjáról is, amelyben arra biztatott mindenkit, hogy foglaljon jegyet az Elkxrtukra, és ami miatt beperelte őt Kálomista Gábor. Kovács azt mondta, nem azért vette le ezt a posztot, mert megbánta, vagy tartana a pertől, hanem mert nem akarta megbántani azokat, akiknek ez a film jelent valamit, részt vettek benne, várták. De továbbra is propagandafilmnek tartja.

Szóba kerülnek Demeter Szilárd szavai is arról, hogy nagyon kelet-európai stílusú színjátszás van a magyar filmekben, és emiatt túl egysíkúak, nem jók a magyar filmek. Erről annyit mondanak, hogy ha ez igaz lenne, akkor nem tudnák felmutatni a nemzetközi eredményeket Fliegauf, Mundruczó, Pálfi, Nemes Jeles és még sok más alkotó révén.

A reklámpiacon is dolgozó házaspár arról az ágazatról azt mondja, ott nincs jelen a politika, leszámítva azt, hogy a nagy állami cégek kampányát tűzközeli ügynökség kapja meg, de hogy onnan milyen alvállalkozókhoz megy a munka, abba nem szól bele a politika. Azt mondták, őket is kereste meg NER-közeli cég, egyelőre a reklámszakma minőségi alapon működik, úgy, ahogy a filmszakma Vajna idejében.