Jankovics Marcell Toldija egymilliárdból egy szép illusztráció az unalomig ismert történethez

Hogyan lehet a mai generációknak is fogyaszthatóvá tenni Arany János híres elbeszélő költeményét, a Toldit? Valószínűleg ez lehetett a kérdés, amikor az Arany János-emlékévhez kapcsolódva az MTVA és az Emberi Erőforrások Minisztériuma megtámogatta a májusban meghalt legendás rajzfilmes, Jankovics Marcell egyik utolsó munkáját. A Toldiból 12 részes (plusz az előhang) animációs sorozat készült, tízperces epizódokkal, amelyekből két teljes részt vasárnap be is mutattak a Duna TV-n.

A produkció egymilliárd forintból készült, ami elsőre talán soknak tűnhet, de ebből a pénzből láthatóan tényleg sokat költöttek az animáció színvonalára, vagyis nem egy újabb gagyi Pozsonyi csatáról van szó, aminek láttán még egy 20 évvel ezelőtti videójáték is elszégyellné magát. Nyilván Jankovics neve garancia is volt arra, hogy nem egy Kis Vuk készül ennyi pénzből, és az első két rész legalább részleteiben tényleg hasonlít arra, ahogy manapság egy kézzel rajzolt animációs sorozatnak illik kinézni.

Talán a Toldi történetét senkinek sem kell külön bemutatni, de ha esetleg mégis van ilyen, azoknak az MTVA elérhetővé tette Arany János komplett versét a Médiaklikk oldalán, ahol egyébként megtekinthetőek az eddig megjelent részek is.

Toldi, az eltitkolt Dragon Ball-karakter

Minden epizód egy-egy éneket dolgoz fel, és a feldolgozást úgy kell érteni, hogy a beszélő (az egyébként remek Széles Tamás) szóról szóra elmondja Arany költeményét, a képernyőn látható jelenetek pedig a vers szövegéhez igazodnak. Bevallom, egy kicsit jobban örültem volna, ha Toldi történetét egy olyan rajzfilmsorozatban dolgozzák fel, mint egy klassz középkori lovagmese, ahol vannak különböző karakterek, dialógusok, és kibontják egy kicsit ezt a világot. Ehelyett igazából a Toldi csak az elbeszélő költemény illusztrációja, ami nem ad, de nem is vesz el semmit a jól ismert történetből.

Pedig mintha még az alkotókban is lett volna némi motiváció arra, hogy ne csak a Magyar népmesék hangulatát idézzék meg, hanem egy picit modernebb, hősiesebb formában mutassák be a főhőst és annak világát. Például amikor elhangzik a legendás sor, hogy

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?”

– és Toldi a petrencés rúddal a kezében, a leparasztozás okozta dühtől átvált Super Saiyan módba, akkor egy pillanatig tényleg elhittem, hogy itt most valami egészen más fogok látni, mint amire számítottam. Aztán persze „csak” kitartja karral a rudat Buda irányába, és elmarad a váratlan fordulat. Az külön tetszik, hogy Toldi idegességét és dühét ennyire látványosan ábrázolják az alkotók, a második epizódnál ugyanis még ennél is durvábban látszik a Dragon Ball-párhuzam:

A Toldi a legtöbb helyen jól néz ki, viszont gyakran nehéz követni, pontosan mit vagy kit látunk a képernyőn. Ugyanis az animációt valahol kézzel rajzolták, valahol meg egy Manesse-kódex stílusú Flash-animációra hasonlít inkább, de gyakran beugrik Arany János szelleme is mint a mesélő (méghozzá Petőfi Sándor skicce alapján megrajzolva).

Érezhetően egy nagyon tudatos döntés volt a készítők részéről, hogy a szereplők fantáziáit más stílusban illusztrálják, azonban engem, a nézőt ez szinte mindig kibillentett az immerzióból, nem csak a feltűnően eltérő képi világ, hanem a valamivel darabosabbnak ható animáció miatt is. Viszont a kézzel rajzolt részek még úgy is tudnak nagyon szépek lenni, hogy a túl gyors jelenetváltások miatt alig lehet követni a cselekményt.

A Toldi valószínűleg nem lesz annyira meghatározó animációs élmény semelyik generációnak sem, mint a Magyar népmesék vagy a Lúdas Matyi, azonban arra biztosan jó, hogy ha a gyerek unja már azokat a meséket, akkor bátran meg lehet neki mutatni ezt is. A zenei aláfestés kifejezetten jó, ahogy a narrátor hangja is, az animáció is teljesen rendben van, és Arany János klasszikusát úgyis jó újrahallani, hogy annak idején biztosan sok kisiskolásnak okozott álmatlan éjszakát, hogy bemagolja otthon, nehogy magyarórán felszólítsák, és egyest kapjon érte.

Azt a szintet viszont nem sikerült megugrani, hogy egy jól ismert történetet tényleg úgy dolgozzanak fel, hogy az az új generációknak is izgalmas legyen. Annyit azonban bátran ki lehet jelenteni, hogy inkább költsenek még ennyi pénzt ehhez hasonló produkciókra, mint az olyan borzalmakra, mint a Pozsonyi csata.

A Toldi új részeit kettesével mutatják be a Duna TV-n minden vasárnap 19:40-kor.