A múzeum, amelyben a mozdonylépcső egy régi piásüveget is megőrzött
2021. augusztus 2. – 16:04
frissítve
Füleld le az üzemi szarkát! – hirdeti egy falba karcolt felirat a kőbányai Északi Járműjavító dízelcsarnokában, ahová hosszú idő után az elmúlt hónapokban visszaköltöztek a mozdonyok. A hatalmas csarnok egy része ugyanis közlekedési múzeummá alakult. A múlt lenyomatát őrző, eredeti, poros-koszos, munkáskezek által összefirkált falak és a régi járművek tökéletesen összepasszoló párosát csak egy darabig élvezheti az ínyenc látogató: az időszakos kiállítás után teljesen felújítják az épületet.
Július közepén megnyitott a Városligetből a kőbányai Északi Járműjavítóba költözött Közlekedési Múzeum. Az időszakos kiállítás egyelőre csak a majdani teljes terület mintegy 10 százalékát kiadó helyen, a Dízelcsarnok elkerített részében kapott helyet. Az október végéig látogatható ideiglenes tárlat azért is különleges, mert a csarnok eredeti, poros-pókos falaihoz nem nyúltak hozzá, így a régi mozdonyok, járművek igazán autentikus környezetben tanulmányozhatók.
A látogatók szemei mellett a füleik és orraik sem panaszkodhatnak: a gyárcsarnokot máig enyhén belengi az olaj, gépzsír és por ipari kevercsének szaga, az egyik sarokban dízelmotor dohog halkan. Ez utóbbi miatt majdnem fel is jelentette az egyik, tüdejét féltő látogató a múzeumot, de még idejében kiderült, hogy a hangot csak felvételről lehet hallani.
Ezt a történetet már Vitézy Dávid, a múzeum igazgatója osztja meg velünk. Mint közli, az új Közlekedési Múzeumban már az első hétvégén négyszer annyian voltak (kétezren), mint a városligeti épületben egy jobb hétvégén. Hozzátette: sok kérdést kaptak, hogy miért kellett kiköltözni a „világ végére”, Kőbányára, de erre ő azt tudja mondani, hogy ha a jövőben megnyílik a rendes főbejárat a Könyves Kálmán körúton, akkor lényegében ugyanolyan közel lesznek a város centrumához, mint korábban a Városligetben. (Most a Kőbányai úton van az ideiglenes bejárat, kb. 300 méterrel kijjebb a Könyves Kálmán körúttól.)
A belépés után a 424-es gőzmodony magasodik fölénk. A mérete és ereje miatt Bivalynak elnevezett mozdony állt a Ligetben is a múzeum előtt, nem volt kérdés, hogy a kiállításon is kitüntetett helyet foglal el. A típusból 514 darabot gyártott a MÁVAG, a Közlekedési Múzeum tulajdonában álló példány 1924-ben készült el.
A kiállítás elején régi fényképekkel próbálják a nagyérdeműt kontextusba helyezni, miért is Kőbányán, a nagy múltú Északi Járműjavítóban lett végül a múzeum új helye. A Bivaly mellett a homlokzatról átmenekített „Északi” neonfelirat világít, összefésülve az épület jellegzetes, visszatérő tervezési formaelemével, a fektetett V alakkal, ami a külső faltól kezdve a bejárati ajtó fogantyúján át számos ponton visszaköszön.
Az Északi Járműjavítóban 1867-ben kezdték javítani a mozdonyokat, majd a második világháborúban lebombázott épületeket újraépítették – a Dízelcsarnok 1962-ben nyitott meg. A lekerített 2000 négyzetméteres terület nagyjából akkora, mint az eredeti városligeti múzeum földszintje, de jóval szellősebben rakták tele. A kiállítás a helyszín miatt most elsősorban a vasúti tematikára fókuszál. A Bivaly mellett hat további különleges vasúti jármű látható. A többi között például
- az Árpád gyorssínautóbusz, ami Budapest és Bécs között közlekedett az 1930-as években (az utat 2 óra 58 perc alatt tette meg),
- a Szellem, másik nevén a Koporsó, a sebességrekorder gőzmozdony, ami a nevét azért kapta, mert olyan gyorsan suhant át a vidéken, hogy szinte egyik pillanatról a másikra el is tűnt. A próbák során 161 km/h sebességet ért el, felállítva ezzel a MÁV gőzmozdonyainak sebességi rekordját, de vesztére akkoriban derült ki, hogy a dízelmozdonyok megjelenése miatt a gőzmozdonyoknak leáldozott,
- vagy a V60-as Kandó villanymozdony, becenevén Malaclábú, amelynek első, kísérleti verziója (V50) már 1923-ban próbaköreit futotta Pest és Alag között. Még abban az évben elrendelték a Budapest–Hegyeshalom vasútvonal villamosítását a Kandó-féle 50 Hz-es fázisváltós rendszerrel, amin a forgalom 1932-ben indult meg a V60-as sorozatú villanymozdonyokkal.
A sztárjárművek mellett áll két darab M44-es Bobó tolatómozdony. A Bobó az egyik legsikeresebb típus a magyar mozdonygyártás történetében, és egyben a legnagyobb példányszámban legyártott dízelmozdony. A kiállított mozdonyokat régebben pont az Északi Járműjavítóban szervizelték, ezzel tulajdonképpen a helyükre kerültek. Az egyik Bobó fellépője alatti zugban egy élelmes látogató egydecis szeszesüveget, úgynevezett tüskét lelt, amit egy kortyondi munkás hagyhatott ott a régi időkben. Az üveget a múzeum biztos helyre helyezte.
A mozdonyoktól kissé távolabb áll három régi motor (az egyik egy frissen restaurált Puch versenymotor-kerékpár), valamint egy régi Formula V-ös versenyautó. A motorok és az autó annyiban kötődik a környezethez, hogy hajdan a népligeti versenypályán versenyeztek velük. Három régi kerékpár is melléjük fért, például egy orosz Rakéta, ilyeneken tekertek be anno a munkások a főműhelybe. A múzeum ritkaságszámba menő, 1:5-ös méretarányú, vitrinbe helyezett vasútmodelljeit is megismerhetik a látogatók. (Egy-egy ilyen fémmodell egy tonnát nyom.)
Mint Vitézy Dávid mondja, a kiállítást október végén bezárják télire, mert a csarnokot nem lehet fűteni, és amúgy is nehezen bírja az esőt, több helyen beázik. Jövő nyáron újra megnyitják, majd, ha minden jól megy, a jelenlegi tervezés alapján elkezdődik az új múzeum építése a Dízelcsarnok felújításával és új épületekkel. A majdani múzeum – amelyben a vasút mellett lesz egy városi közlekedés szekció, valamint külön teret kap a nemzetközi közlekedés és a hajózás is –, látványterveit meg lehet nézni a kiállításon is. A múzeumot a kormány 2026-ig összesen 6 milliárd 674 millió forinttal támogatja (műtárgyrestaurálás és -beszerzés), az új múzeum tervezését pedig 7,8 milliárddal.
